ZigZag adatlapja

kerületre azért úgy en bloc nem mondható el. A szobrot 1961-ben emelték, a korabeli sajtó ilyenformán emlékezett meg az eseményről: "A Mikszáth Kálmán téren ünnepélyesen átadták Budapest népének Mikszáth Kálmán szobrát, amelyet a Fővárosi Tanács állíttatott az író halálának 50. évfordulója alkalmával. A szobor Kocsis András Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. A Mikszáth Kálmán emlékbizottság nevében Illés Béla Kossuth-díjas író, az emlékbizottság elnöke mondott beszédet. (MTI)"

A helyszínválasztás ezúttal sem a véletlen műve, ugyanis az író 1902-1910 között feleségével, Mauks Ilonával a tér - akkoriban Reviczky tér - 1. számú házának első emeletén lakott. Az épület később Sophianum néven a Sacre Coeur apácák leánygimnáziumaként működött, majd a piaristák költöztek ide, ma pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának ad otthont. Korábban másutt is laktak Mikszáthék Józsefvárosban, például a közeli Mária utcában is. Amikor a szobrot emelték, a tér még egészen másképp nézett ki, sokkal kisebb volt, ugyanis a szobrot körbe lehetett autózni, mögötte is volt utca-szakasz, nagyjából háromszög formájú volt a tér, már négyzetes lett. Ez talán a 90-es évek óta, vagy a rendszerváltást követően valamikor teljesen átalakult, a tér sokkal nagyobb lett, egyrészt pihenőpark funkciót kapott, másrészt a környező vendéglátó egységek teraszai a térre települtek ki. A tér közepén egy kis szökőkutat is kialakítottak. Emlékszem még arra is, hogy a 90-es években itt a téren tartottak nyaranta mini-fesztiválokat, koncerteket is, amit a környékbeli lakók nem fogadtak egyöntetű lelkesedéssel. A Sexepil koncertjén az egyik feldúlt, nyugalomra vágyó lakó nemes egyszerűséggel az ablakból leöntötte vízzel a színpadot s vele együtt a fellépő zenekart is. A szobor alapszíne fehér, mészkőből készült, életnagyságnál valamivel nagyobb, ezáltal nagy írónkat robusztusnak, monumentálisnak ábrázolja. Korabeli elegáns ruhában, felöltőben, kabátban ábrázolta a szobrász, bal kezével sétapálcára támaszkodik. Az író cipője előtt mécses és koszorú jelzi a jelenkori megemlékezést. Még egy érdekesség a térről, van itt egy nagyon jó állat és humán patika, ahol már többször sikerült olyan gyógyszert beszerezni, ami az egész fővárosban hiánycikk volt.

világháború idején több mint 1500 zsidó gyermeket mentett meg, akiket több helyszínen bújtattak segítőivel (apácákkal és családtagjaival), majd a háború után az árván maradt gyermekek számára otthonhálózatot hozott létre, amelyet Gaudiopolisnak, Örömvárosnak nevezett el. Izrael állam a Világ Igaza kitüntetéssel ismerte el tevékenységét. Életének utolsó 10 évét Svájcban töltötte, nem tudott már onnan életében hazatérni. A szabadkőműves páholyban vezető pozíciót töltött be. A szobor másik neve Segítő Kéz

Szóval a süti miatt néztünk utána a helynek, amely a XVI. kerületben található egy forgalmas főút mellett, távol a belvárostól. Igazából a cukrászat csak egyik részét adja a profilnak, egy kellemes, színvonalas reggeliző, kávézó, bisztró, delikát található itt egy helyen, kitűnő minőségű, igényes, finom termékekkel. A teljesség igénye nélkül házi, kézműves, kisüzemi szörpök, lekvárok, sajtok, szalámi, olaj, tea, csokoládé és persze kitűnő kávé. Mediterrán hangulatú, barátságos, családias hely.

Már három egységre bővültek (Október 6. utca, Margit körút), de az első Madách téri éttermük továbbra is változatlan helyen és minőségben várja a vendégeket. Igazából a dizájn nem változott semmit a nyitás óta. Kék-fehér színvilág, modern, fiatalos köntösben. Az ételkínálatban a vezér-termék a gírosz, amelyet csirke- és sertéshúsból készítik két nyárson, valamint a souvlakik és néhány saláta (görög, bulgur), a salátafronton volt némi változás a nyitás óta. Ezúttal egy csirkés gírosz tálat ettem (3190 Ft), a jól átsült, kitűnően fűszerezett hús mellé fűszeres hasábburgonya (mirelit), díjnyertes házi tzatziki, paradicsom, lilahagyma és olívabogyó került. No és friss, meleg pita is. A képen látható adag igazán kiadós volt, nem tudtam megenni az egészet. Egy 5 dl-es Cola 690 Ft, egy kicsit az italokat drágállottam. Pikk-pakk megkaptam az ételt, pedig teltház volt és folyamatosan érkeztek a Wolt-os futárok is. A benti térben kb. egy tucatnyi vendég tud leülni, a kinti nyitott teraszon még kb. ugyanennyien. Továbbra is 5 pontos hely nálam!

A szovjet és magyar kommunisták azonban nem tudták elfogadni a választási eredményeket és koholt vádak alapján letartóztatták Kovácsot, majd a Szovjetunióba hurcolták, és 20 év börtönre, illetve kényszermunkára ítélték, ahonnan 1956-ban szabadult. 1989-ben győzött az igazság, ekkor rehabilitálták, halála után 30 évvel. Szobra az Olimpia Park sarkán található a Balaton utcában, parlamenti pulpituson állva éppen beszédet mond. Háta mögött az Országgyűlési Hivatal irodaháza magasodik, arccal a Parlament épülete és a Duna felé néz.

világháborúban. Nagyon szuggesztív az emlékmű, a betonkocka egyik oldalába félig már befutott egy vasúti kocsi hátulról, illetve a másik oldalon szintén félig látszik ki a vagon. A bunker előtt álló 3. teljes vagonból domborművekként emelkednek ki a szenvedő hadifoglyok, az elhurcolt emberek, férfiak és nők, mintha szellemalakokként lépnének ki a vagon oldalából. A vagon oldalában gyűrött papírdarabokon a talán utolsó reményt adó erők, gondolatok szállingóznak: haza, ima, hit, béke, ölelés, remény. Sokaknak sajnos nem sikerült túlélni a borzalmakat. Közel 300ezer magyar sohasem tért vissza Szibériából, ahová a szovjetek a II. világháborút követően egy "kis munkára" elvitték őket, valójában ismeretlen helyekre, távoli vidékekre, kényszermunkatárborokba, évekre hurcolták el őket, embertelen körülmények között halálra dolgoztatva az ártatlan, semmi rosszat nem tett embereket. Nagyapámnak nagy szerencséje volt, hogy magyar katonaként megúszta a gulágot és a malenkij robotot, mivel az ausztriai Welsben amerikai hadifogságba esett, onnan térhetett haza. A bunkerban vezetéses kiállítás látható, kizárólag előzetes bejelentkezéssel.

Sokan hoznak ide 1-1 szál virágot, kis emléklapot, olykor mécsest is gyújtanak. A nyilasok hatalomra jutásának idején, 1944 őszén és telén innen, a Lánchíd és a Margit-híd közötti szakaszon lőttek a Dunába számtalan zsidó embert, ahogy a cipők is mutatják, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, gazdagokat és szegényeket, az áldozatok pontos száma nem ismert, de több ezer főre becsülik. Bár a történészek évtizedek óta foglalkoznak a témával, a részletek a mai napig homályosak. Legutóbb egy téli napon, naplementekor jártam erre, ekkor készültek a fotók.

Csodálatos francia stílusú monodesszertek és tortaszeletek sorakoznak a pultban. A bájos, udvarias hölgy - aki nem a cukrász hölgy volt, hanem egy alkalmazott - elmesélte, hogy a közös helyszín nem véletlen, ugyanis a cukrász hölgy készítette Rácz Jenőé esküvői tortáját. Megrendelésre itt is készülnek egész torták is, a rendelést elsősorban online bonyolítják, szükség szerint telefonon egyeztetve, pontosítva. Közel tucatnyi pompás sütifajta közül lehetett válogatni, és komolyan mondom, hogy bármelyiket szívesen megkóstoltam volna. A hölgy részletesen elmesélte az összetevőket, az ízvilágot, a koncepciót. Végül a banános-csokis csodát választottam. Az árak nagyon magasak, gyakorlatilag 2000 Ft alatti szeletár talán nem is volt. Az általam választott 2100 Ft, amely ár mellett a sütidoboz (hajtogatott karton) +300 Ft-os ára szinte már semmiségnek tűnt, de nem vihettem át a városon egy szalvétában, muszáj voltam ezt is kifizetni. Nagyon finom, intenzív ízű, karakteres, nagyon csokis, nagyon banános volt a süti, pont amilyenre számítottam. Nagyon ízlett! Szerintem még muszáj lesz mást is kóstolni. Lehet helyben is sütizni, és van kávé is. A berendezés nekem egy kicsit csicsás, virágos, púderes, csajos, de nagyon elegáns.