ZigZag adatlapja

A szobor egyébiránt egy díszkút, amely Ohmann Béla szobrászművész alkotása, 1943-ban állították fel, és Székesfehérvár történelmi múltját jelképezi. Fehérvár évszázadokon át a Magyar Királyság fővárosa, koronázási székhelye és uralkodói temetkezési helye volt. Az Országalma latin nyelvű felirata, a Libertates Civitati Albensi a S. Rege Stephano concess körfelirat egy középkori oklevél szövegének részlete, jelentése magyarul: Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta. Az oroszlánok az ország címerét, a városcímert és II. András király címerét tartják. A talapzaton olvasható évszámok: 1001 (István király koronázása), 1688 (a város török hódoltság alóli felszabadulása), 1938 (Szent István halálának 900. évfordulója), a város és az ország szempontjából is jelentős dátumok.

Medgyessy Ferenc alkotását itt Fehérváron 1984-ben állították ki, a szobrászművész özvegye ajándékozta a városnak, míg az első a Madách téren az 50-es években készült el és került felállításra. Bronzból készült, a valós méretnél egy kicsit nagyobb. A szobrot kör alakban kőpad veszi körül.

A szomszédos templomépület falához tervezték, ugyanis a prépostsági templom jelentős bővítéséhez a pápa segítségét is kérte, s az emlékmű középpontjában álló Hunyadi Mátyás az épülő templom boltívei között áll. Buda és Visegrád mellett Fehérvár is Mátyás király városa volt. Itt tartotta esküvőjét, s Fehérváron kívánt temetkezni is. A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el - számos Árpád-házi uralkodónkhoz hasonlóan -, amely a középkori Magyar Királyság legnagyobb és legfontosabb temploma volt, melyet I. István király kezdett el építtetni nem sokkal az államalapítás után és folyamatosan tovább bővült, épült, még Mátyás idején is. A török hódoltság következtében pusztult le, jelenleg a Romkert emlékhely emlékeztet a monumentális épületre. Az emlékmű 2-3 évvel később kiegészült a Szónok szobrával, a Krónikaíró című címerrel, a Mathias rex felirattal, a gyűrűt tartó hollóval, a geometriát, aritmetikát szimbolizáló címerrel és az asztronómia allegorikus alakjával. Mátyás alakja és a holló életnagyságú, a többi figura 1/2 életnagyságú. Bronzból készült a szónok és a holló szobra, míg a többi alak és a díszítőelemek bolgár mészkőből. A retorikát megszemélyesítő szónok szobor ivókútként is funkcionál.

Itt is vannak színes képek az ételekről az étlap mellett, de azért még így sem tudtam pontosan, milyen is lesz az étel, amit kapni fogok. A névadó Liangpi-t ettem, ami egy hideg csípős tésztaétel. Shaanxi tartomány konyhájából származik, de mára elterjedt egész Kínában. Szezámmagvaj szószos, üvegtészta friss zöldségekkel (sárgarépa, uborka, babcsíra), kis kenyérszeletekkel, tetején földimogyoróval, és nagyon csípős szósszal, ami a tányér alján van. Össze kell keverni az egészet, és úgy enni pálcikával. A kis adag 1200, a nagy 1500 Ft. Ezen kívül lehet még kapni kínai töltött zöldséges pitét (500 Ft/ db, 1200 Ft/3 db), marinált húsos pitát, csípős-savanyú húsgombócos üvegtésztát, marhahúsos savanyú üvegtésztát. A csípősségnek fokozatai vannak, én a legenyhébbet kértem és ez is eléggé karakteres volt. Étkezés természetesen pálcikával, bár vannak a 20 Ft-os olcsó kínai (milyen más lenne? ) fehér villák is.

Tekercsek, levesek (Pho - marhahússal, csirkével, zöldséges), Bún (vékony rizstészta - kacsával, garnélával, sertéstarjával), Wok tészták, Com Rang pirított rizs egytálételek. Az árak 700-1900 Ft között terjedtek, azaz minden ételük ára 2000 Ft alatt maradt, ami szerintem elég jó ár-érték arány. 2 db nyári tekercset kértem (800 Ft), amelyben szép nagy garnélarákok voltak, a zöldségek ropogtak, a tekercs rizstésztája is jó állagú volt. A mellé kapott mogyorószósz sajnos nagyon kevés volt, pedig igazán finom és jól is passzolt a tekercs mellé. Itt a kiszolgálás elég közömbös, szótlan volt, és a személyzet nem beszélt - vagy nem akart beszélni - sem magyarul, sem angolul. Így azon túl, hogy leírta, hányas számú ételt kérem és fizettem, ennyiben ki is merült a kommunikáció.

Ahogy az Asian Street Food egységeinél általános benyomásom volt, hogy nagyon klassz, autentikus, igazán finoman készített kínai, vietnami, thai ételeket ehetünk, ráadásul korrekt árfekvésben, s nem volt ez másként a Vidám Pandánál sem. A panda, mint a kínaiak szerencsehozó állata, nemzeti büszkesége talán szerencsét hoz a nevét viselő vendéglátó egységeknek is, minden esetre ez a kis kifőzde is teljesítette az elvásáraimat. Az volt a koncepcióm a feltérképezés után, hogy minden helyről más-más típusú ételt szedegetek össze, és majd a középen lévő közös asztaloknál, a virágzó cseresznyefa (mű) alatt kezdődhet a lakoma. A bisztrókban önkiszolgáló rendszerben az ablaknál kell rendelni, a választást segítik a fotókkal ellátott étlapok (magyar/kínai/angol ételnevekkel), a személyzet egy része beszél magyarul vagy angolul. Kizárólag bankkártyával lehet fizetni (Festipay rendszer, mint a nagy feszitválokon), készpénzmentes övezet. A bejáratnál van egy kis recepció, ahol a lányok eligazítanak, hogy működik a street food udvar. Szintén itt látható egy térkép is, hogy milyen éttermeket találunk bent. A Happy Panda autentikus kínai ételeket kínál, Kanton vidékéről, azt mondták. Csirkehússal és zöldséggel töltött gyozát (dumpling) ettem fűszeres szójás mártással. A 6 db-os adag 1200 Ft-ba került, ami szerintem igazán korrekt ár, a 12 db-os 2300 Ft-ba került. Az étlap 2 lapos, vannak levesek (tengeri moszat, wonton), kínai saláták (fafülgomba, lótuszgyökér, Yuba), töltött pite marhahússal vagy sertéssel, Takoyaki polipos labda, grillezett hideg tészta - ezek a fogások 1200-1300 Ft-ba kerültek, kínai palacsinta (tojásos, kolbászos, sertéshúsos) 1300-2300 Ft, grill nyársak garnélarákkal, tintahallal, ürühússal 3 db/1400 Ft, 5 db/ 2000 Ft. Taiwani kolbász - nyárson 700 Ft/db. Szóval vannak különlegességek is jócskán, érdemes kóstolgatni.

A híd közepén kiépített villamos síneken a legnagyobb forgalmú villamos járatok, a 4-es és 6-os közlekedik, pár éve már modern Combino járművekkel. A hídon nemcsak az autós-, de az autóbuszos forgalom is jelentős, hiszen a Nyugati térről induló buszok itt, ezen a hídon haladnak át Budára, illetve a Margitszigetre közlekedő 26-os buszjárat is itt megy be a szigetre a Szigeti bejárónál. Ebből a szempontból is különleges a Margit-híd, hiszen a hídnak középtájékon van egy leágazása a jobb oldalon (észak felé) a Margitszigetre. Ahogy a szigetet, úgy a hidat is Árpádházi Szent Margitról, IV. Béla lányáról nevezték el, aki az akkoriban még Nyulak szigetén épített domonkos rendi kolostorban élt és hunyt is el apácaként. A híd sárga színt kapott. Legutóbb 2011-ben újították fel, több mint két éves, hatalmas rekonstrukciós munkával. Valljuk be, nagyon rá is fért, hiszen nagyon leromlott állapotban volt már. Történelmileg a Lánchíd után a 2. legrégebbi Duna-hidunk a fővárosban, amelyet a többi hídhoz hasonlóan a II. világháborúban a németek felrobbantottak 1944-ben. A 4-4 pillérszobor Herkulest és Nikét ábrázolja.

Egy igazi show-műsort láthatunk, amely minden érzékszervünkre hat. A zene ütemére, ritmusára lőnek ki a vízcsóvák az ég felé, melyeket 250 LED izzóval világítanak meg váltakozó színekkel. A vízijátékot 154 víz befúvóka biztosítja. Napközben délelőtt 11-től üzemel a szökőkút és a zenei aláfestések, majd az esti órákban érkezik a fényjáték, majd este 10 órakor állítják le. A Tavasszal, május 1jén hozzák működésbe, és minden év október 31éig működik. Műsorában óránként hangzik fel egy zenei blokk. Ha jól emlékszem, a covid idején szünetelt a fényjáték. Este mindig nagy tömeg gyűlik össze, a padokról és a fűben ülve is csodálattal nézik kicsik és nagyon, magyarok és külföldiek az érdekes show-t.