ZigZag adatlapja

De közben már hónapok óta megnyitottak, csak talán nem érkeztek meg időben a bútorok? Ételeket nem tartanak, hacsak a Mogyi bolti, zacskós ropogtatni valóit nem tekintem annak (nem tekintem annak), italok terén sem túl változatos, cserébe barátságos az árfekvés. A ház borának decije csak 350 Ft, a Szabó Pincészet sárgamuskotálya, Kékfrankos rozéja, illetve Irsai Olivér a fehér, de fogalmam sincs, hogy melyik borvidékről, a pultos fiatal hölgy sem tudta. Vannak még BB borok, az legalább egyértelmű, hogy Balatonboglár (szintén 350 Ft/ dl). A következő minőségi kategóriás borok decije 600/650/700 Ft. Mészáros Pál Szekszárdi rozéját (650 Ft/dl) választottam fröccsként. A szóda szóra sem érdemes 20 Ft-ba kerül, jé, van még ilyen is? A csapolt sörök terén Dreher, Dreher Bak, Arany Ászok, Floris meggyes, Pilsner Urquell, egyik sem hozott lázba. A 5 centes Jagermeister 830 Ft. A hangulat amúgy jó volt, olyan felszabadult, laza hely, barátságos vendégekkel. A 3,5 pontot ezúttal felfelé kerekítettem. Tetszik a névválasztás, mostanában több ilyen hely lett Budapesten, hogy valamilyen színű vagy tulajdonságú állat, szerintem ez jópofa, Prága jutott eszembe, ahol több "állatos" kocsma van már évszázadok óta.

A bejárat előtt raklapos padokon lehet helyet foglalni, ez a terasz, egyúttal a dohányzó frakció helyszíne is. Lehet dartsozni, bár kérdés, ha valaki elkezdene valóban dobálni, akkor a többi vendég hogy lenne biztonságban, mivel a darts hely nincs elszeparálva a vendégtérből. A pultos hölgy kedves, vagány. 3 pontnál többet nem lehet erre adni.

Igazából körbenézve nem is bántuk, hogy nem volt szabad pálya, mert az is kiderült, hogy ez egy népszerű születés- és névnapi ünneplős és zsúrhelyszín, ami komoly tömegjeleneteket és zsúfoltságot okozott. Ezek után kicsit elszontyolodva, kicsit meglepetten bementünk az étterembe, itt viszont elég kevesen voltak. A személyzet viselkedése nagyon fura volt, volt köztük fiatal amatőr, aki nem tudott semmiről semmit, viszont elég feledékeny volt, lényeg az, hogy nem éreztük sem a figyelmességet, sem azt, hogy az itt dolgozó emberek szeretnék a munkájukat és becsülnék a vendégeket. A rendelés felvételére, majd az ételekre is sokat kellett várni. Utána sem igazán figyeltek ránk, a vendégekre. Ugyanakkor akit ki kell emelnünk, az a szakács, illetve a konyha teljesítménye. Az ételek nagyon ízlettek. Kacsacombot ettünk hagymás törtburgonyával, aszaltszilvás lila káposztával (6990 Ft), illetve a hely zászlóshajóját, Pearl Burgert, 20 dkg-os marhahús pogácsával, coleslaw salátával, hasábburgonyával (5990 Ft). Érdekesség, hogy kétféle étlapjuk van, a hagyományos, magyar és nemzetközi fogásokon kívül van egy ázsiai, sushi étlapjuk is. Mi az elsőről válogattunk ezúttal. Az italok túlárazottak és érdektelenek, a csapolt Dreher korsója 1690 Ft, a kis üveges Zero Cola 990 Ft. Ittunk volna még mást is, de sajnos nem jött pincér, hogy alkalmunk legyen rendelni. A mosdó kellemetlen szagú, nem megfelelően tisztán tartott, kéztörlő papír nem volt, ez éles ellentétben állt az étterem alapvetően tiszta megjelenésével. A kötelező szervizdíj kirívóan magas, 14,5%. Indokolatlan. Egyhamar nem fogunk itt újra enni, és sajnáltuk a szakácsot, hogy ilyen közegben kell dolgoznia.

Ráadásul, amikor még csak kint sétáltunk, az egyik pincér nagyon kedvesen, egyáltalán nem nyomulósan megszólított és invitált bennünket. A beltér fényűző, elegáns, belépve egyértelmű volt, hogy itt is keleti hangulatot próbáltak teremteni a tulajdonosok, akik megegyeznek a szomszédos Türkiz étteremmel, 4 török üzletemberről van szó, akik már sok éve Magyarországon élnek. Egyikük magyar felesége éppen bent volt a bárban, vele is váltottunk pár szót. A személyzet többsége török, de volt egy magyar hölgy is. Itt igazán nagybetűs vendégnek érezhettük magunkat, végig a bárpultnál maradtunk, és remekül éreztük magunkat. A választásnál is a személyzetre bíztuk magunkat. Olyan italokat szerettünk volna kóstolni, amiben a törökök nemzeti itala, a Raki van. Az egyik egy Ehl-I Keyif nevű koktél volt (5550 Ft), amelyben Tekirdag Gold raki mellett Cointreau, menta és uborka volt, valamint rengeteg sok zúzott jég. A Tekirdag Gold rakit tisztán, illetve vízzel is megkóstoltuk (4550 Ft). Az emeleten található mosdótól is elállt a lélegzetünk, olyan különlegesen nézett ki. A kötelező szervizdíj 12,5% volt. Ételek terén mezzék, saláták és néhány desszert szerepel az étlapon, de mi ezúttal nem ettünk.

Alapvetően fiatalos, modern, laza bisztró, eléggé igényes ahhoz, hogy családok gyerekekkel, nagyszülők unokákkal is betérjenek, de fiatal baráti társaságok számára is alkalmas helyszín lehet. Ottjártunkkor jelezték is, hogy este egy zárt körű bulit fognak tartani, ehhez már el is kezdték a terem lufikkal való feldíszítését. Az étlap nem hosszú, bisztrós jellegű, ebéd időben menüt kínálnak, majd 15 óra után inkább street food a fő csapásirány, hamburger, quesadilla, 2 személyes party tál, 5 féle tészta, a főételek terén frissensültek, rántott ez-az. Azt nem mondom, hogy prémium kategóriás lenne a hely, nem is ide pozicionálják magukat, de teljesen korrekt, kompakt volt minden. A Cosmopolitan 1490 Ft, a Mai Tai 2390 Ft, a José Cuervo Clasico silver tequila 1100 Ft (4 cl) volt, plusz 13% kötelező szervizdíj. Van egy egész jó teraszuk is napernyőkkel, jó időben itt is lehet enni-inni.

Maradtak a budai oldalon, de a budai várhegy oldalába költöztek át a Tábor utcai lépcsősorhoz. Kíváncsi voltam, a költözés mennyiben hozott náluk mást, de azon kívül, hogy ez a helyszín sokkal romantikusabb, a belső tér is nagyobb alapterületű, lett egy különterem, a terasz pedig páratlan. Mindezek mellett az árak tekintetében sem szálltak el. A cappuccino 950 Ft, kitűnő volt a tradicionális olasz stílusú Maromas kávé, nincs kötelező szervizdíj. Kínálnak néhány alkoholos italt, koktélokat, long drinkeket, az Aperol Spritz a legnépszerűbb. Van pár kézműves sörük is a hűtőben. Főleg külföldi vendégeik vannak, de a régi törzsközönség is átjár az új helyre. Vannak izgalmas, tartalmas szendvicsek, pl. káposztával és kacsasülttel, avokádó és lazac, sütőtökös és spenótos quiche (1590 Ft). Az édes péksütik esetén van még tér a fejlődésre, változatosságra, most muffin, croissant, epres sajttorta volt. Nálam ez az össz-élmény 5x5 szívescskét ér.

kerületben, a budai oldalon azért szemmel láthatóan akad fizetőképes kereslet. A szombati napokon rendszeres a sorban állás a pult előtt, hétköznap azért lanyhább az érdeklődés és a forgalom. A pékárun kívül többféle csodás kinézetű francia süteményt is kínálnak, meglehetős áron. Pl. Saint Tropez torta 1900 Ft, csokoládés és mogyorós Eclair fánk 1700 Ft, pisztáciás táska 1800 Ft, de ez csak példa, mert igazán sokféle süti van, és egyik jobban néz ki, mint a másik. Az illatuk, s ízük is rendkívül csábító. A kiszolgálás futószalagszerű, mosolytalan. Helyben étkezésre nincs lehetőség, egyértelműen elviteles hely.

A sütemények ára a budapesti átlagnál kedvezőbb, mivel 1000 Ft alatt alakulnak a szeletárak, jellemzően 800 Ft környékén. A kínálat szolid, példaképpen Rákóczi túrós, oroszkrém torta, puncsszelet, piskótatekercs baracklekvárral, képviselőfánk, Eclair fánk, többféle mignon. Az édes teasütemények kilója 7900 Ft. A pultban valószínű a tulajdonos szolgált ki, legalábbis a pult mögötti cukrászüzem részlegből jött ki, fehér cukrászruhában. Mini túrós batyut és csokis-diós mártott csókot vettem, dekára kimérve. Rendelésre készítenek egész tortákat. A bejárat előtt van egy kis teraszuk. Nyáron van fagylalt, a téli szezonban nincs, kereslet hiányában nem éri meg. Kizárólag készpénzes fizetés volt lehetséges. Blokkot nem kaptam. Tipikus 3 pontos hely és élmény.