ZigZag adatlapja

Recepció este 10 óráig működik. A mi szobánk az 1. emeleten volt, parkolóra néző ablakokkal, az egyik szoba erkélyes. Az ágymatrac sajnos itt is túl puha (típushiba sok szállodában, a hozzám hasonló derék- és hátfájósoknak kínszenvedés több nap után). A fürdőszoba zuhanyzós, szépen felújított, tiszta. A légkondicionálóval volt némi probléma, ami később megoldódott, azt gyanítottuk, hogy az előző vendégek nyomkodhatták el. A 4 nap alatt a szobában nem volt takarítás, a szemetet én vittem le, és a WC papír pótlását is mindig kérni kellett. Összességében az volt a benyomásom, hogy a tulajdonos mindenen IS spórol, az ételeken, a személyzeten, a rezsin, a berendezésen. Szemet szúrt, hogy nem volt külön takarító személyzet, hanem a recepciósnak és a konyhai dolgozó (szakácsnő? ) hölgynek kellett a takarítást is csinálni a vendégek távozása után. Ennek ellenére a recepciós hölgy tüneményes, nagyon segítőkész, lelkiismeretes, minden szállodába ilyen alkalmazottak kellenének! A parkolás ingyenes, és közvetlenül a szálloda bejárata előtt vannak a parkolóhelyek, viszont számítani kell arra, hogy a fürdővendégek hétvégén elfoglalják ezeket is. Mi is így jártunk vasárnap, elmentünk kirándulni, és amikor visszaértünk, egy darab helyet nem találtunk, még szabálytalanul is parkoltak a strandolók az autóikkal mindenütt. A reggeli opcionális, én nem ajánlom, gyenge volt a felhozatal (bővebben az étteremnél kifejtem). A fürdőbe kell vinni saját törölközőt, nincs szállodai. Ár-érték arányban nagyon kedvezőnek találtuk, SZÉP kártyával tudtunk fizetni, így összességében nem bántuk meg, hogy ezt a szállodát választottuk. Komárom városa nagyon jó utazási célpont, 3 erőd, Jókai liget klassz játszótérrel, Duna-part, Szlovákia/Komarno pár perc autóval.

Így a másik kettőt sikerült tesztelni. A László Pékség a környéken nagy népszerűségnek örvend, a reggeli órákban kint állt a sor, igaz, bent 2-nél több vevő nem is férne el. Az L alakú pultban egy férfi és egy hölgy szorgosan és kedvesen szolgálták ki a vevőket. A pult dúsan meg volt rakva édes és sós péksütikkel, amelyek az átlagnál nagyobb méretűek. Főleg klasszikusokat láttam: kakaós és fahéjas csiga, de volt pizzás és vaníliás csiga is, többféle töltött croissant, rétes, briós, sajtos tallér. A lenti pulton óriás kókuszgolyó, meggyes pite. Egy vaníliás rudat kértem, 340 Ft-ért, vanília pudinggal volt megtöltve. Nekem összességében egy kissé "albános" hatása volt vizuális benyomás és ízhatás alapján is a pékárunak. Ugyanakkor az össz-élmény nagyon kellemes volt. A kiülős teraszuk is klassz.

Aztán közben elolvastam az itt fellelhető két korábbi mértékadó pozitív véleményt is, így nem volt kérdés, hogy a Rutinba el kell menni, már csak azt nem tudtam, hogy mikor. Szépen felújított, takaros sváb ház, a kis teraszon van talán 4 asztal, de a benti rész jobban csábít. Ez sem nagy, egy teremben lazán elhelyezett asztalok, kb. 10 darab. A konyha szerves részét képezi a térnek, belépéskor már egyből köszönthetjük a szakácsokat is, és ők intenek is mosolyogva a vendégeknek. Nagyon családias, de mégis összeszokott, professzionális csapatot alkot a személyzet. Az ételek gyorsan készülnek. Idény alapanyagokból dolgoznak, válogatott, minőségi összetevőkből. Minden étel irtó jól néz ki, amiket a szomszédos asztalokhoz hoznak ki. Fel vagyok villanyozva! Az étlap elfér egy A4-es oldalon, amely már magában foglalja a táblán is olvasható 2-3 hetente frissülő Chef ajánlatokat (6 tétel) is. 3 előétel, 1 leves, 6 főétel, 1 desszert a normál étlapon. Én a séf ajánlatai közül is válogattam. De szerintem látatlanban bármelyik ételüket szívesen megkóstolnám. Első fogásként gyöngytyúk consommé erőlevest kértem roppanós zöldségekkel és gyöngytyúk hússal töltött raviolival. (2800 Ft). Pazar ízek. Főételként pedig cékla carpaccio érkezett füstölt zellerkrémmel, ropogós echalot hagymával, pirított házi kovászos kenyérrel (3200 Ft). Nagyon izgalmas. Kb. minden összetevője olyan, amit meg sem ennék, "nem szeretem" zöldségek, itt meg olyan izgalmasan finom minden, hogy sajnálom, amikor üres lesz a tányér. Szerettem volna mást is, de egyszerűen jóllaktam ennyivel, nem tudtam többet bevállalni. Mit lehet tenni? Vissza jönni hamarosan. Nincs kötelező szervizdíj. Az egyik falat gazdag borválaszték fedi. A mosdókagyló nagyon dizájnos, egyedi. Nemkülönben a tányérok, amelyek a Lizipot kézműves rusztikus kerámiái. Igen, még erről is tudtak adni elvihető szórólapot. Ennyire profik.

Érdekesség, hogy felesége Vörösmarty Mihály lánya, Ilona volt, akinek Deák Ferenc volt a gyámapja. Azt írják róla, hogy pénzügyminiszterként rendezte az ország megromlott pénzügyeit; szigorú, takarékos, erélyes és öntudatos pénzügyi politikával rendet hozott az államháztartásba. Az állami bevételeket addig nem sejtett magasságra emelte, a pénzügyi adminisztrációt reorganizálta, a keleti és a tiszai vasutat megszerezte és ezzel megteremtette a később bekövetkezett vasúti államosítás első feltételét; létesítette az 1878-i pénzügyi és gazdasági kiegyezést Ausztriával, a bankkérdést az egységes osztrák banknak közös osztrákmagyar bankká alakításával megoldotta; az államháztartás az egyensúlyhoz közel került. A tér története pedig úgy alakult, hogy 1929-től 1951-ig tér viselte a nevét, amikor az akkori kommunista vezetés a közterület elnevezését Moszkva térre változtatta. A Fővárosi Közgyűlés 2011. április 27-ei ülésén javasolta, hogy a tér elnevezését változtassa vissza Széll Kálmán térre, majd ezt követően május 12-én hivatalosan is átnevezték.

Nagyon szép tiszta, igényes, modern cukrászda és kávézó, nagy terasszal. A pult is szép, rendezett, sokféle sütemény sorakozott benne. De a kiadós ebéd után már csak egy fagylaltra vágytam. Egy gombóc mangót kértem, 400 Ft-ba került, ami szerintem korrekt ár volt érte. Valószínűleg nem friss gyümölcsből, hanem mangó pasztából készült, de így sem volt rossz. A kiszolgálás barátságos, készséges, udvarias volt. Caffé Perté hagyományos pörkölésű olasz kávét főznek.

évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév keretében felavatták. Imre herceg Szent István egyetlen fiaként a család és a haza reménysége volt, ám korai halála ezeket az álmokat és reményeket kettétörte. A valódi életéről szinte nem tudunk semmit, amit most gondolunk róla, az már inkább a legendák továbbélése. A katolikus egyház számára, mint az egyik magyar szent, azonban rendkívül fontos a kultusza. 1930. május 18. 1931. május. 31 között a herceg halálának 900 éves évfordulójára emlékezve tartották meg a Szent Imre-emlékévet. Az év során több jelentős ünnepséget szervezett az akkori magyar állam és a katolikus egyház országszerte. A szobrot egy magánszemély, Isabella von Cro-Dülmen főherceg asszony, Ferdinánd főherceg felesége rendelte és finanszírozta. A monumentális szoborcsoportot 1930. augusztus 17-én, vasárnap állami ünnepség keretében avatták fel. Imre hercegnek a vértanú Szent Gellért volt a nevelője, így volt egy célzatosság abban, hogy Gellért szobra és a Gellérthegy közelébe kerüljön Imre szobra is. A mai Villányi út akkoriban Szent Imre nevét viselte. A XI. kerület 1930-ban lett közigazgatásilag önálló, ekkor választották le az I. kerületből, és a Szentimreváros nevet vette fel (jelenleg már csak a belső XI. kerületet nevezzük így). A szoborcsoport kiemelt fontosságú eleme a liliom, amely az ártatlanságot jelképezi. Ez van Imre herceg kezében, és a jobbra térdelő alak is liliomokat ajánl fel. Már csak 8 év van hátra 2030-ig, kíváncsian várom, hogy abban az évben is lesz-e valami hasonló nagy megemlékezés.

Az épület és a térarchitektúra tervezője Dévényi Sándor. A Dobány Sándor keramikus által elkészített türkizkék pirogránit ivókútból a tervező szándéka szerint egész éven át folyna a szálloda alatt futó termálvíz vezetékek valamelyikéből a víz. A kútból nyolc folyóka vezeti el a vizet a lépcsőkön és egy kőcsigán át. A nyolc kőcsigára Budapest nyolc termálfürdőjének nevét vésték. Ottjártamkor csak egy folyókából folyt a víz, és vannak olyan városi legendák, miszerint nem is termálvíz folyik belőle, hanem sima csapvíz. A forrásház belső kupolagyűrűjébe Weöres Sándor idézet lett aranyozva, a pillérek belső oldalára pedig nyolc történelmi jelkép került. A forrásház melletti kőcsigákat az ürömi telephelyen faragták. A turisták, de a budapestiek is kedvelik, legalábbis a kút jellegből adódik, praktikus, ha nyári forró napokon itt friss ivóvízhez lehet jutni. A turisták ezen túl szívesen fotózkodnak, szelfiznek is itt. Egyébként a kút felállítása szintén vitákat hozott felszínre a városvezetés, illetve a politikusok között.

A helyszín választása valószínűleg nem véletlen, hiszen ez az Erzsébetváros egyik kapuja a Kiskörút felől, és a nevét viselő VII. kerületben eddig nem készült köztéri szobor a népszerű uralkodó hölgyről. A műalkotást R. Törley Mária szobrászművész készítette. "Fontos motívum a magyar címer a szoboralak mellközepén, ami a királyné magyarok iránti szeretetére utal", említették. A szobor felállítása az elmúlt években nagy hullámokat vert, a politikusi és újságírói körökben is szidták, kritizálták, még az is felmerült, hogy elszállítják, lebontják, bár az utóbbi egy évben mintha elült volna a vihar. Magánvéleményem a szoborról, teljesen laikusként, és politikától függetlenül. Nekem nem tetszik, mert egyáltalán nem emlékeztet arra a Sissi képre, ami róla bennem él a festmények, egyéb műalkotások, korabeli beszámolók alapján. Minden esetre szerintem már megszokták, megszoktuk, én nem mozgatnám. Gyakran járok erre, és úgy látom, a turisták sokat fotózzák, megállnak itt, megnézik. Amikor legutóbb itt jártam, akkor is egy idősödő páros csodálta, le is ültek a talapzatra egy kicsit pihenni.