ZigZag adatlapja

A szobrot eredetileg 1914-ben avatták fel, és nem itt, hanem az egykori Kígyó téren - ma Ferenciek tere - állították fel, majd 1945 után a kommunisták lebontották, eltávolították. Később, 1958-ban állították fel, ha igaz, immár a mostani helyére. Radnai Béla alkotása. Eredetileg kettős keresztet tartott a kezében, de ez valakinek nem tetszett, ezért módosították papi pásztorbotra.

Aki nem pont itt a környéken lakik, annak eléggé kiesik, és a tömegközeledéssel való megközelítés sem egyszerű a városból, szóval mondjuk, hogy autós hely, ingyen lehet parkolni az utcában. A hely nagyon egyszerű, kívülről egy strandbüfé vagy kékre festett garázs benyomását kelti. Van egy kis terasz talán két egyszerű asztalkával. A beltér is kifejezetten puritán, bár bent is van egy kis asztal, de az inkább a pakolásra szolgál, bár éppen 2 ember le tud ülni helyben enni is. A benti részt döntően a konyharész foglalja el a pult mögött, ahol jó hangulatban pörgős munka - pizzasütés - zajlott, miközben több alkalommal megcsörrent a telefon, adták le az újabb rendeléseket. Kerek nápolyi stílusú pizzát sütnek, 17 féle pizza közül lehet választani, a legolcsóbb Margherita 2990 Ft, a legdrágább Capricciosa 4790 Ft. 2 pizzát rendeltem, a Margheritán kívül egy Dolce salamisat, valamint mártogatós tálat mezedes görög előételekből (6490 Ft): tzatziki, padlizsánkrém tyrokafteri - pikáns paprikás fetasajtkrém , olívabogyóval, oregánós házi pitával. Minden nagyon finom volt, köszönjük Katának és a srácoknak! Ahogy írtam, helyben étkezésre szerintem nem igazán alkalmas, nem komfortos a hely, de mindennek ellenére megadom az 5 pontot az össz-élményre (ételek, személyzet, ár-érték arány).

Minden esetre legalább asztalt kaptunk, mivel érkezésünkkor éppen felszabadult. A 2 fogásos ebédmenü 2890 Ft, viszont kifejezetten olcsó, átlagos ételeket tesznek bele a menübe. Ottjártunkkor 2 leves közül lehetett választani, lencsegulyás vagy édesburgonya krémleves, míg a főétel juhtúrós sztrapacska vagy Stefánia vagdalt tört burgonyával. Őszintén szólva egyik fogást sem tudtuk a kiemelkedők vagy akár a finomak között emlegetni. . . megettük, mert megéheztünk, de nem volt egy nagy élmény. A kiszolgálás kissé vontatott. A adagok a főételek esetén elég kicsik, zóna mennyiség. Egy pohár víz jól jött volna, de nem kaptunk.

Az elegáns hely luxus életérzést sugároz kívülről, de egyébként egy teljesen emberközeli, barátságos hely. Az árak belvároshoz mérten magasak, amelyet még kötelező 12%-os szevidíjjal fejelnek meg. A latte kitűnő volt (1450 + 174 = összesen 1624 Ft-ba fájt). Többféle vonzó külsejű, de nem éppen kalóriaszegény desszertet kínálnak, karamellás muffin, gyümölcskenyér, citromos pite, gyümölcsös-mandulás brownie, de volt a számomra már unalmas croissant is. A pultnál kellett rendelni és fizetni, aztán vagy odamész érte a pulthoz vagy kihozzák, ez nem tudom, minek a függvénye, bár megítélésem szerint ha egyszer felszámolják a szervizdíjat, akkor az a minimum, hogy hozzák ki az asztalhoz. Nekem kérés nélkül kihozták. A galériaszinten van a dizájnos mosdó (fekete) és további asztalok. Mindent összevetve, engem megvettek, adom az 5 pontot, de az árak miatt nem leszek törzsvendég.

Az még a régi, József körúti, mostaninál kisebb helyszínen történt, ahol a konyha emlékeim szerint nem volt hangsúlyos. Az új éttermük helyszíne az V. kerületben a Ferenciek tere közelében az Ybl Palota. Asztalunk a galériaszinten volt a falnál, jó kis helyet kaptunk, be lehetett látni az egész éttermet, egyáltalán nem volt zsúfolt, a szomszédos asztal kellő távolságban volt. Már előzetesen tanulmányoztuk az étlapot, így a 2 személyes steak tálat (2690 Ft) kértük főételként, amelyben 3 fél marhahús található: Új-Zélandról, Rib Eye Argentínából, valamint hátszín Uruguayból, a köretek: sült édesburgonya, gratin burgonya, pak choi, valamint kétféle mártás: borsmártás és chimichurri (argentin BBQ szósz petrezselyemből és korianderből). Amíg a főételre vártunk, berendeltünk két előételt is: marhatatárt (4900 Ft) pirított kovászos kenyérrel, fűszervajjal, lilahagyma salátával; valamint sült garnélarákot fokhagymával, koktélparadicsommal, szarvasgombás pogácsával (3900 Ft). Őszilevet, epres és klasszikus limonádét ittunk (1600 Ft), a sörözésre ezúttal nem került sor. Az előételek után már kifogott rajtunk a steaktál, pedig hárman voltunk. A maradékot elcsomagoltattuk. Minden étel pazar volt, nagyon jót ettünk! A kötelező szervizdíjjal együtt 45ezer Ft-ot fizettünk, igaz, SZÉP kártyával, szóval köszönhetjük a munkáltatómnak ezt a remek ebédet. A minket kiszolgáló fiatal pincér hölgy vagány, kedves volt, az ételek gyorsan érkeztek, pedig telt ház volt. Azt láttuk, hogy az asztalok többségénél ugyanez a steak tál volt a sláger, amit mi is rendeltünk.

Ahogy egy műelemző helyesen írta, a szobor kifejezetten emberközeli, kifejező az arc és a kéz ábrázolása. A park bár kicsi, de csinos. A szobor lábánál az emléktábla előtt nemzeti színű szalaggal kötött koszorúkat, virágokat, mécseseket helyeztek el.

Két féle kávé közül lehet választani, a világosabb pörkölésű származási helye Kolumbia, a sötétebbé Brazília. A kávén kívül tea, forró csoki, Chai Latte, Matcha Tonik, Cold brew tonik / narancs, szóval a mostanság trendy italok is szerepelnek az itallapon, továbbá Mayer szörpökből néhány (990 Ft/3 dl). Az ételkínálat szerény, ez egy kis csalódást, vagyis hiányérzetet okozott bennem, croissant, zabkeksz (2 féle/ 350 Ft/ db), Chia puding (1190 Ft), 2 féle süti (1390 Ft). Szendvics egyáltalán nem volt sajnos. A bejárat előtt van egy kis terasz, de a környék sajnos nem valami bizalomgerjesztő, szóval én itt biztosan nem üldögélnék kint a járdán. Kicsi az alapterület, viszont van egy kis galéria is további asztalkákkal. Igényes a honlapjuk, szimpatikus a bemutatkozásuk, hitvallásuk.

Kívülről a portál elég jelentéktelen, bent egy mosolygós marokkói fiatalember, barista szolgált ki. Ajánlatát elfogadva fűszeres marokkói kávét kértem (1090 Ft), illetve mellé még egy tradicionális marokkói mandulás sütit (300 Ft), ez utóbbinak az íze kellemes volt, jól illik kávéhoz, teához is, de az állaga túl morzsalékos, ugyanakkor kemény volt számomra. Még eléggé a nyitáskori tapogatózó lépeseket láttam náluk, nem is igazán vett tudomást róluk a látogató közönség.