ZigZag adatlapja

A Rákóczi túrós "újragondolást" választottam, ami itt nem kocka, hanem tortacikkely formájú. Határozottan jó minőségű, igényesen kidolgozott, kellemes volt, nem gejl. Kínálnak mentes finomságokat is. Nemcsak édesség, de némi egyszerűbb egyéb étel is kapható: szendvicsek, saláták, italfronton jó minőségű, finom kávé, kézműves sörök (a pulton 10 féle palackot számoltam az aktuális kínálatból), hazai borválogatás. A gyerekek számára kis játszósarkot alakítottak ki. Barátságos, de ugyanakkor udvarias kiszolgálás. Tetszett, ajánlom!

A péksütiket ránézésre valamelyik közeli albán pékségből hozták át, és itt közel 50%-os felárral kínálják. Az jutott eszembe, amikor gyerekkoromban még nem ütött be a piacgazdaság, és a vasútállomáson tényleg csak 1-1 monopolhelyzetben lévő büfés működhetett. Ott volt ennyire torz az ár-érték arány. Gyenge minőség, erősen túlárazva. Ez a világ viszont szerencsére elmúlt, és a környéken pár perces gyalogos távolságra számtalan korrekt alternatívát találhatunk gyors étel- és italbeszerzésre. A büfé előtt lehet talponállózni a kerek Colás asztalnál. A pogácsa is szikkadt volt, nem friss. Legfeljebb üdítő vásárlásra, semmi másra nem ajánlom. A kávé is gyatra. A környék elhanyagolt, koszos, bár ez nem a büfé, hanem a vasútállomás és a koszt okozó emberek szégyene.

A halételeken kívül még volt jó pár egyéb étel is, ami csak az étlapon szerepelt, de egyébként nem volt éppen kapható. A pincérhölgy jól kezelte a helyzetet, segítőkész volt, a fiatal pincérfiú viszont inkább csak jó szándékúan szerencsétlenkedett, nem igazán találta a helyét ebben a feladatkörben. Ettől függetlenül azért találtunk szimpatikusnak tűnő ételeket az összesen 1 oldalnyi étlapon, az árfekvés pedig igen barátságos volt. Választottunk 2 féle gyerekmenüt, rántott sajtot és csirkemell csíkokat, rántott karfiolt hercegnő burgonyával, vaddisznó pörköltet galuskával, 3 féle savanyúságot. Italokkal, 5 főétellel 8600 Ft-ot fizettünk. Az adagok nem túl nagyok, de jóllaktunk velük. A sült krumpli mirelit, a rántott sajt és karfiol szintén félkész termék, csakúgy, mint a csirkefalatok. A savanyúságok voltak a legjobbak. A teraszon ültünk, a benti térben nincs légkondi, kinn jobban járt a levegő. A beltér eléggé retró jellegű, a mosdó avítt, a WC ülőke törött. Tisztaság fejleszthető. A személyzet jó kedélyű, fiatalos. Csak egy összesített számlát kaptunk, ami a tételek beazonosítását nem tette lehetővé, de annyira olcsónak tűnt a végösszeg, hogy el sem kezdtem végigellenőrizni. Bankkártyával lehet fizetni, de csak jatt nélkül. Összességében nem tudok 3-asnál jobbat adni, mert egyszerűen nem lenne reális a konyha teljesítményét figyelembe véve, de hozzá kell tennem, hogy jobban tetszett, mint a másik újhelyi étterem, ahol másnap jártunk.

Innen vezet át egy szűk folyosó a mellékhelyiségek és a Casino étterem sokkal impozánsabb terme felé. Itt az asztalok szépen terítettek, nagy a belmagasság, tágas a tér. A kaszinóról annyit érdemes megemlíteni, hogy a reformkorban Széchenyi javaslatára jöttek létre ezek a tudományos-művészeti egyletek, összejövetelek, és Sátoraljaújhelyen ezek egyik legkorábbija alakult meg 1831-ben, Kazinczy Ferenc is alapító tag volt. A kaszinó székhelye azonban nem itt, hanem a pár száz méterre lévő mai múzeum épületében volt. Mivel ezt csak később láttuk, mi a gyerekekkel már a pizzéria részben telepedtünk meg, így ott is maradtunk. Talán nem lövöm le azzal a "poént", hogy ez NEM Sátoraljaújhely 2. legjobb étterme - ahogy a jelenlegi helyezése mutatja, bár az összeset nem volt alkalmunk végigtesztelni. Hétköznapokon 2 féle barátságos árú menüt kínálnak, a 2 fogás 800, illetve 900 Ft-ba kerül. Ottjártunkkor zöldbableves, milánói makaróni és sertésszelet Csáki módra tojásos galuskával volt. A gyerekek már előzetesen közölték, hogy pizzát szeretnének enni, így a menü szóba sem került. A normál étlap árfekvése is barátságos. Az étlap befogadhatatlanul hosszú, régi vágású, műbőr kötésben számtalan nejlonfóliába bújtatott oldal. Levesek 600-1200 Ft között, desszertek 1000 Ft alatt, saláták 1000 Ft környékén. A pizzákat 4 féle méretben lehet kérni: 28, 37, 43 és 50 cm átmérővel, az árak is ennek megfelelően alakulnak 1090-1850-2680-3690 Ft-ért. A 2 kisebb méretből rendeltünk, de még ezek is nagyok voltak. Hagyományos, vastag tésztás kerek pizzákat készítenek. Hús-hússal, illetve 4 sajtos pizzát választottak a gyerekek. Én nem igazán voltam éhes, beértem egy hideg őszibarack krémlevessel, férjem egy görög salátát választott. Kb. 20 percet kellett várni az ételekre, voltak még vendégek rajtunk kívül, de közel sem volt telt ház. "Gyűjtő" névre keresztelt tételek alapján a fogyasztást nem lehetett beazonosítani. A saláta mellé kenyeret nem kaptunk. Az ételek teljesen átlagosak, ehetőek, de még jónak sem mondanám. Olcsó, egyszerű alapanyagokat használnak, a konyha nem tudott domborítani. Nem kaptunk olyan kést, amivel a pizzát normálisan fel lehetett volna szeletelni, csak a szokásos életlen "vajazó" kést. A kiszolgálás funkcionális, nem voltak kedvesek, és nem ajánlották fel, hogy a sokkal szebb éttermi részben üljünk le. Viszont olcsó volt, legalábbis budapesti szemmel.

Belépőjegy: 1000 Ft/fő, kötelező idegenvezetési díj: +1000 Ft/csoport. A kastélyt 1910-ben építtette Prónay Dezső a lánya, Iphigénia és férje, Patay István részére nászajándékként a Ságivölgyi-majorban, archaizáló, neoreneszánsz stílusban. A kastélyt az 50-es években államosították, majd egy ideig kastélyszállóként működött. A rendszerváltást követő években egy német magánszemély vásárolta meg, aki vadászkastélyként használta, de évente nem sok időt töltött itt. A jelenleg látható berendezés és belső kialakítás is jórészt az előző német tulajdonos idején történt meg. Gyakorlatilag a berendezésből semmi sem eredeti, de nem is törekedtek a korhűségre a kialakításban. Inkább az volt a fő szempont, hogy a gazdagságot, a luxust jelezzék, hogy a pénz itt nem számít egyáltalán. Egyedül néhány faragott kő ajtókeret, valamint a boltíves pincefalak egy része, ami még eredeti, valamint a kovácsoltvas csillárok egy része idézi meg formájában és stílusában az eredeti csillárokat. Egyebekben ez egy fura kirakatkastély. 7 évvel ezelőtt egy magyar milliárdos vállalkozó vásárolta meg, akinek a nevét az idegenvezetést és gondnoki feladatokat ellátó úr végig titkolta, de az interneten egy kis keresgélés után könnyen be lehet azonosítani a személyét. A kastély tökéletesen fel van újítva, friss a festés, a parketta, a bútorok. 12 szobát rendeztek be luxus minőségben, amelyek a saroktornyok mentén kaptak helyet. A folyosót egy magyar festőművész több tucatnyi képe díszíti. A kiszolgáló személyzet az oldalszárnyban kapott helyet. A kastély egyik oldalán úszómedence van, nyilván ez is egy újabb keletű megoldás. Ahogy idegenvezetőnk elmondta, talán az idei évben ha 5 napot járt itt a tulajdonos, sokat mond. Akkor is vendégeket hozott, büszkélkedni, mutatóba. Egyebekben ki lehet bérelni a kastélyt esküvői helyszínre, fotózásra. Legutóbb egy rockzenekar videó klipjét forgatták itt. Volt pár nagyon vicces momentum, pl. a hálószoba éjjeliszekrényére márkás parfümös dobozokat tettek, de a dobozok üresen voltak. A fürdőszobák annyira zsír-újak voltak, hogy még a vizet sem engedte meg még soha senki. Szinte minden helyiségben van egyedi, épített kandalló, de ezeket sosem kapcsolják be, ez is csak kirakat, mert a kastélyban központi fűtés van (burkolt fűtőtestek az ablakok alatt). A pincében borospince és biliárdasztal került kialakításra, itt borkóstolókat tartottak már többet. A kert szépen füvesített, rendezett, középen szökőkúttal. A kapun belül, a kert oldalában lehet parkolni. Összességében nagyon furcsa élmény volt, de nézzük a pozitív oldalát, ez a kastély nem veszett az enyészet homályába és a tulajdonos megnyitotta a kapukat a nagyközönség felé is.

A település fejlesztésén túl az evangélikus egyházban is vezet szerepet töltöttek be. A 4 saroktornyos barokk kastély alápincézett, 2 szintes, manzárdtetős, egy sűrűn benőtt, erdős domb tetején áll, mellett az evangélikus templom található. 1735-ben kezdték el építeni. A kastély nem látogatható, felújítása elvileg elkezdődött, bár ennek nyomai még kívülről nem igazán láthatóak. Az épületet őrzik. Jelenlegi állapota romos, erősen felújítandó, restaurálásra szorul. A falakat egykor gazdag festés és stukkó díszítette. A kert szintén sűrűn benőtt, elhanyagolt.

A ház 1903-ban épült, a kisparaszti sorba tartozó - sváb - Braun család élt benne több generáción át. A házban látható bútorok, berendezési eszközök, használati tárgyak jórészt a Braun család hagyatékából származnak, azaz különlegesség, hogy itt az eredeti tárgyak láthatóak. A család - hasonlóan a környék többi családjához - gyűjtötte a festett tányérokat -, ezek a konyhán kívül a szobákban is helyet kaptak. A 80-as évek óta működik a tájház.

Itt árulják a jégkását, 6 féle íz kapható (2 dl 200 Ft, 3 dl 300 Ft, 5 dl 700 Ft, speciális színes koktélpohárban 770 Ft-tól felfelé). A benti rész meglehetősen szűkös, lapjában lehet beállni a fagyipult elé. A jobb és a bal oldalon is van 1-1 fagyipult, egy adag 220 Ft-ba kerül. 4 dkg-van kiírva mennyiségre, de nem mérte le a pultos hölgy és ránézésre nagyobb adagot kaptunk. Többféle ízt kipróbáltunk, és valóban ez ízlett a városban nekünk is leginkább, így még egyszer visszatértünk. Sportszelet (rumos csokoládé, csokikockákkal), fahéj, kávé, citrom, eper, Velencei álom. Inkább hagyományos ízek, olcsó ostyatölcsér, roletti, édes tölcsér kapható pluszban. Ha jól láttam a feliratot, akkor Andretti fagyit árusítanak. Gyors, de mosolytalan kiszolgálás.