ZigZag adatlapja

Minden tipikus albán fagyis kellék és jellemző megtalálható itt is: mosdó, mellékhelyiség nincs, belső tér nincs, csak a pult az utca felé, kint kígyózó sorok (ezért nem fotóztam, mert nem tudnám anonimizálni), gasztronómiai és egészséges életmód szempontjából igénytelen vendégkör. Sajnálom, ha ez utóbbival valakit megbántok, de sajnos ez az igazság. Szerintem az utóbbi években médiában eléggé egyértelműen bemutatták minden fórumon (tévé, internet, rádió, sajtó), hogyan lehet kihozni 200 Ft-ból 10-12 dkg-os fagylaltot. . . Röviden, ez nem az, aminek látszik. Állományjavító, aroma, cukor, térfogatnövelő, mesterséges adalékok. Gyümölcstartalom nyomokban sem. Aki magát akarja pusztítani, persze tegye nyugodtan, de legalább a gyerekeket ne mérgezzétek, ne hizlaljátok őket beteg malacra. Talán az sem lehet véletlen, hogy a NAV is bezáratta a helyet az egyik évben. Semmiképpen nem ajánlom.

A múzeum valójában egy hatalmas játéktermet jelent, a közel 400 m2-en több teremben 130 játékgépet lehet kipróbálni, órákon át. Természetesen csak a játékról szól a program, nem lehet pénzt vagy zsetont nyerni a gépeken. A felnőtt belépő 3000 Ft, a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak 2000 Ft, kizárólag készpénzzel lehet fizetni. A hagyományos flippereken kívül csocsó, bowling, teke, foci, jégkorong és kosárpályákon is lehet játszani, mármint ilyen gépeken. A múzeumon belül egy kis büfé is üzemel, de csak italokat lehet kapni: üdítőt, ásványvizet, kávét.

Mi külsős vendégként érkeztünk, meleg ételt, de még szendvicset vagy péksüteményt sem tudtak nekünk adni, a jégkrémeken kívül chips, ropi és néhány csokoládészelet volt. A latte átlagos volt (400 Ft), Pringles chipset vettünk (kis dobozos 260 Ft, ez meglepően olcsó volt), valamint Toblerone jégkrémet ettünk (600 Ft). Rendelés és fizetés a pultnál történt, nem volt az asztaloknál kiszolgálás. A gyerekcsoportok itt fogyasztották el a táborozás egy hete alatt a reggelit, ebédet, vacsorát, előre megbeszélt időpontban. A többség véleménye szerint egész jól főztek, finomak, bőségesek az ételek, persze egyszerű fogásokra kell gondolni. A reggeli ugyan elég karcsú és egyhangú volt: minden nap egyféle fehér kenyér és 1 féle felvágott (paprikás szalámi, Zala felvágott, kenőmájas), hozzá se zöldség, se egyéb körítés, az ebéd 2 fogásos: leves, főétel, a vacsora 1 meleg főétel. Repetára is volt lehetőség. A gyümölcslevest többen dicsérték, bár a fiam utálja, ő meg sem kóstolta. Természetesen mindig csak 1 féle menü volt, nem lehetett válogatni, akinek nem tetszett, az éhen maradt.

A pici szobába 5 db emeletes ágyat zsúfoltak be, egyetlen szekrény vagy polc sem volt, de még fogas sem, így az 1 hétnyi cuccot az ágy alatti faláda fakkjába kellett (volna) elhelyezni. Többen kényszer-megoldásként inkább a bőröndjükben hagyták a cuccukat, de a bőröndöket is csak az ágy alá lehetett betenni. A 10 főre egy db 4 személyes asztal volt 2 székkel, de az asztal 2 oldalához eleve nem is lehetett leülni, mivel az rá volt tolva a falra, illetve az egyik ágy oldalához. Hűtőszekrény nincs a szobában. Az ablaktalan fürdőszoba a szobából nyílt befelé, elvileg valamiféle elszívó volt beépítve, de egyáltalán nem funkcionált, büdös, csatornaszagot árasztott (nyitott ajtó esetén be a szobába is), lehetetlen volt kiszellőztetni. A csempézés újszerű, zuhanytálca, mosdó, WC, de a felszereltség nulla, szappan, tusfürdő, kéztörlő kendő nem volt, mondjuk turistaháznál ez nem alapkövetelmény, de másutt azért már találkoztunk ilyennel. Törölközőt otthonról hozott mindenki, helyben nem adtak. Ágynemű volt, de a csapat nagy része hálózsákban aludt. Az egyszintes barakk végén volt az étterem, amelyet gyakorlóteremként, dojo-ként használt a csoport. Az itt lévő 2 db WC és mosdó sokkal kulturáltabb volt, mint a szobákhoz tartozó, bár itt még WC papír sem akadt. Az étterem szellőzése nem megoldott. A legnagyobb pozitívum a kinti medence, amelyet a gyerekek minden nap nagy örömmel használtak a szabadidőben. Szintén nem lehetett panasz a csodás Börzsöny adta erdei környezetre, jó levegőre. A szállás több km-rel kívül esik a lakott településen. Az épület körül nagy zöld füves területek találhatóak, valamint egy kis játszótér is, inkább az ovis korosztálynak való (hinta, mászóka). A szállás 3-szori étkezést biztosított, ami elég változatos, finom és elegendő mennyiségű volt, repetázni is lehetett. Árban olcsó. Az épület előtt és mellette elegendő parkolóhely volt. Szalonnasütő és tűzrakó hely szintén van. Térerő viszont gyakran egyáltalán nincs, így nemcsak internetezni, de még telefonálni is alig lehetett. A takarítást a vendégeknek kell maguknak megoldaniuk. A személyzetet nem tudom értékelni, mivel nem találkoztam senkivel.

Kedves, mosolygós. Kiszolgálás a pultnál történik, az üres poharakat fogyasztás után illik visszavinni. A legutóbbi - több mint 2 évvel ezelőtti - látogatásom óta az árak emelkedtek, a kávéfélék esetében egységesen 50-50 Ft-ot, de még így is barátságos az árfekvés. Egy latte 350 Ft-ba került, hagyományos olasz pörkölésű Mantaro kávéból főzi Szöszi, a tálalás csinos, egyfüles vastag falú üvegpohárban, vastag tejhabbal, fahéj- vagy kakaószórással. 2 kis zacskós kristálycukor és egy kis karamellás keksz - Mantaro márkás - jár hozzá. Van 5-6 asztal a galériaszinten, ahol le lehet helyben ülni, most is tele volt minden asztal. Az alkoholos italok kínálata kommersz, alsó kategóriás, cserébe olcsó. Csapolt Arany Ászok pikoló/pohár/korsó 180/250/360 Ft-ért, a másik csapolt sör a Dreher Bak, ez 15%-kal drágább. A Varga Ház folyó borának decije 150 Ft, nem tudni, milyen szőlőből készült, ha egyáltalán abból van. . . Érdekesség, hogy a pultra pillanatragasztóval régi pénzérméket ragasztottak fel. Régi alatt a rendszerváltás előtti, de 2. VH. utáni időszak értendő, gyerekkorunk emlékei.

Az egészséges életmód jegyében kipróbáltam a fitness croissant-t, ami teljes kiőrlésű lisztből készül többféle magvakkal és szilvalekvárral van töltve. Friss volt, ízletes, a szilvalekvár nem édes, a valódi üstben sült szatmári szilvalekvárra emlékeztető ízvilágú. Folyamatosan sok vásárló van. Bankkártyával is lehet fizetni, akár pár száz forintért is, és nincs szájhúzogatás miatta. Gyors, de kedves kiszolgálás.

Helyben étkezni nem lehet, alapvetően elviteles vásárlásra alakították ki. A kiszolgálás nagyon kedves volt 2 pultos hölgy személyében. A Kemenes sütik közül mézes-krémeset és egy másik félét kértem (2 db 265 Ft, súly alapján), valamint egy nosztalgia kiflit, ami a Budapesten megszokotthoz képest itt nem kanyarodott, hanem stangliformára egyenesen volt hagyva, így sült meg.

A nyitva tartási idő számomra értelmezhetetlen (10-16. 30-ig), azaz aki dolgozik vagy iskolába jár, annak ez egész biztosan nem megfelelő egy ilyen lakóövezetben, így kizárásos alapon a nyugdíjasok és a kismamák lehetnek a célcsoport, bár ez utóbbi kör azért esik ki, mert nem egy bababarát hely. A beltér kicsi, rendezett, de őszintén szólva nem volt alkalmam jobban körbenézni, mert a pultos-barista tulajdonos (? ) nem volt kedves egyáltalán. Én úgy vagyok vele, hogy nem szívesen tartózkodom olyan helyen, ahol nem látnak szívesen. A teraszon ültem le, a kávét felszolgálták. Egy eszpresszó tejjel 490 Ft. Hagyományos, olasz pörkölésű, Café l'Antico 1490-es márka, 90% Arabica Közép-Amerika szelektált ültetvényeiről, 10% Robusta. A honlapjuk alapján egy szimpatikus családi vállalkozás története bontakozott ki, sajnos személyesen nem ezt tapasztaltam. A szomszédos asztalnál láttam jó kiállású péksütiket (croissant, csokis csiga), valamint az étlap szerint helyben készítenek grillezett ciabatta szendvicseket.