ZigZag adatlapja

Míg a metróból könnyű a megközelítés, hiszen a mozgólépcsők ide jönnek fel, addig a környező utcákból meg kell kerülni jobbról vagy balról az egész teret, csak így lehet idejönni. A kínálat elég színes, jól néznek ki a frissen, helyben készült szendvicsek. Árban is elfogadható. A kisebb piadinába töltöttek 480 Ft-ba kerülnek, a nagyobb bagett formájúak 620-720 Ft között. Vannak húsmentes változatok is. Én egy tojáskrémeset választottam, magos rombusz zsemlével, a tojáskrém és a pékáru is finom, friss volt. Lilahagyma és ecetes uborka, valamint salátalevél volt benne. A péksütik között a kilóra kimért apró sütijeik finomak, a fahéjas-almás a kedvencem. Sajnos elég drága szerintem, cserébe gyorsan fogy. Kávét is kínálnak, de kizárólag elvitelre, papírpohárban. Eszpresszó 330 Ft, cappuccino 440 Ft. A kiszolgálás gyors, kedves.

Az ebéd menüválasztásos volt, itt az volt számunkra az elsődleges szempont, hogy ne kelljen sokat várni az ételek elkészülésére és ne tűzforrón kapjuk meg. Jellemzően olaszos és jól ismert, klasszikus fogásokat készítenek, a pizza és a spagetti mindig szerencsés választás volt esetünkben (még ha mi felnőttek untuk is). A desszertek közül a tiramisu, palacsinta, fagylalt is sikert aratott. Egyebekben a konyha teljesítménye átlagos, nem átütő, és volt 1-2 olyan étel, ami egyikünknem sem igazán jött be. Az adagok átlagos méretűek. Itt nincsenek tányér széléről lelógó rántott húsok. A reggeli bővített kontinentális, nagyjából ugyanaz volt a repertoár minden reggel. Árban elég kedvező volt így a szállással együtt a félpanziós ellátás. A parkolás problémás, mivel az utca fizető övezetbe esik, saját parkolója nincs az étteremnek és a szállodának sem helyben.

Mivel mindenkinek ugyanakkor volt az ebédszünet, ezért a fő kihívás ilyenkor a logisztika, a tömeg elkerülése. Nos, ez itt sem sikerült, gyakorlatilag egy végtelen hosszúságú kígyózó sor alakult ki az étterem bejáratánál, miközben akinek már sikerült beljebb furakodnia, az észrevehette, hogy beljebb is vannak további pultok, amelyeket a másik irányból meg lehet közelíteni, azaz 6 sorba is lehetett volna állni és akkor mindenki könnyebben, gyorsabban ételhez juthatott volna. Alapvetően jól főznek, bár az én ízlésemnek egy kissé egysíkú, egyenízű volt minden, a fűszerekkel bánhatnának bátrabban is. A zöldségételek tetszettek, amelyeket akár köretként, akár önálló fogásokként is lehetett választani, pl. parajos puding, csőben sült zöldségek, sütőtökös dödölle, hajdinával töltött zöldségkosár sajtmártással. A levesek szintén finomak voltak, bár elég kevesen jutottak hozzá. Sokan, akik végre kiállták a sort, inkább a főételekből pakoltak meg egy nagyobb tányért, mintsem a leves után még a 2. fogásért is ugyanennyit kelljen sorba állni. A húsok kínálatától nem voltam elájulva, hasonlóképpen a desszertektől sem. Azok elég egyenízűek voltak, engem teljeen a Trófeára emlékeztettek. A személyzet tagjai között sok volt a tanuló, akik nem tudták tapasztalat hiányában profin kezelni az eseményeket. Az ételek feltöltésére mindig figyeltek. Az italokat az asztaloknál szolgálták fel, ez elég lassan haladt. Összességében egy ilyen szállodában elvárható szintet hozták, valószínűleg, ha egy normál vendégnap van, amikor változó időpontban érkeznek a vendégek, akkor zökkenőmentesen sikerült volna mindenkit megetetniük. Amúgy ez a mi esetünkben is megtörtént végül, csak az eleje nem ment egyszerűen.

A pult feletti táblán olvasható az aktuális kínálat, ami 20 feletti volt, de a polcra felsorakoztatott sörösüvegek címkéi között is mazsolázhatunk, hogy melyik éppen a legszimpatikusabb. Kitűnő, bársonyos cappuccino, ami mellé kis csokis keksz és pohár szóda is járt, mindenfajta külön kérés nélkül. A rövid, bisztrós jellegű étlap főleg grill-barbecue ételeket kínál, izgalmasnak tűntek (enni nem volt időnk). Nagyon tetszett a Műterem!

A benti részben elég sok vendég volt, de csak annyi időre ültünk le, amíg a megrendelt étel elkészült. Sokféle kézműves sört tartanak, csapoltan is, az aktuális ajánlat a táblán olvasható. Közepes, elfogadható árfekvés, de olcsónak nem mondanám. Az étlapon a kézműves hamburgerek alkotják a derékhadat, ezen kívül van még pár egyéb étek is: 3 féle leves, krémek-kencék, talán 2 fajta saláta. A burgereket 2 féle méretben kínálják, nekem a kis méret is meghaladta a befogadó képességemet. A csirkeburgert (M-es) választottam (1990 Ft), elsősorban a céklás-aszaltszilvás szósz miatt, ami nagyon különlegesnek tűnt. Amennyire nem szeretem magában a céklát, annyira kedvelem az asztalt szilvát, nálam ez a kombináció nagyon bejött. A burger buci sokmagos-tökmagos. A tésztája nem volt túl jó. A csirkemell elég íztelen volt, hiányoztak belőle a fűszerek. A burger mellé járt egy nagy adag friss kevertsaláta és steak burgonya. A saláta ízvilágában szerintem egyáltalán nem passzolt a burger szószához. Bár a csomagolásért fizetni kellett 150 Ft-ot, de evőeszközt nem tudtak mellé adni. Ez nyilván a burgernél nem nagy probléma, de az öntetes salátánál már eléggé nehézkes. Legközelebb majd bedobok a táskámba egy műanyag villát, ha elutazom valahová. Mindenre fel kell készülni.

Mindig van valamilyen időszakos ajánlat, s mivel számtalan kávécsodát kreálnak, így mindig sok újdonság közül lehet választani. Talán a mentazöld szín vagy a Cosmopolitan koktélos pohár tetszett meg, nem is tudom, de Brian bácsi karácsonyi menta-kávéját választottam (590 Ft), amit voltaképpen Brian Sollitt, az After Eight csokoládé "feltalálója" ihletett. A kávé tetejére félig vastagon szórt kakaópor igaz, jól néz ki, de ha beszippantja az ember torokba, akkor könnyedén fulladás-közeli állapotba lehet kerülni. Ez egy hideg, de nem jeges kávé. A hátsó asztalok elhelyezése szerencsétlen, mert belelóg a mosdó ajtajába. A mosdó nincs rendesen karbantartva, takarítva, azért a személyzet néha benézhetne ide is. A szemetes tele, folyik ki belőle a papír kéztörlő, már körbe is volt dobálva. A WC papír a női szakaszban elfogyott. A kávé igazán különleges volt, akinek bejön a mentolos csoki, annak ajánlom kipróbálásra.

Elolvastam az étterem oldalán a "Rólunk" című fejezetet, és őszintén szólva az "ínyenc", "fenséges" és hasonló jelzőket nem igazán tudtam felfedezni a helyszínen. Számomra egy középkategóriás street food kajálda, középszerű ételekkel, mind a minőség, mind az alapanyagok, mind az elkészítés tekintetében. Az ételkínálatban kizárólag hagyományos mexikói ételek szerepelnek, amelyek hazánkban is ismertté váltak és elég nagy népszerűségnek örvendenek. Burrito, taco, quesadilla, többféle menüben, többféle hússal, zöldséggel. Chili con carne, almás chimichanga. Az ajtó mellett sok színes fotóval illusztrált kedvcsináló táblán mutatják be az ételeket, italokat. A salsa nagy adag, de semmivel sem találtam jobbnak, mint a töredékáron boltban kapható zacskósat. A Hochito rizstej megtetszett, ilyet még nem ittam, érdemesnek tartottam kipróbálni. Na, ez egy nagy átverés volt! Nem rizstejből készül, hanem sima tehéntejből, ami fel van vizezve, az ígért nagyon vaníliás íz alig felfedezhető. Teteje megszórva fahéjjal (kis adag 490 Ft). Hát ez nagy melléfogás volt! Máshol lehet, hogy jobb, nem hiszem, hogy ennek tényleg ilyennek kell lennie Mexikóban is. A földszinten kívül az emeleten további asztalok vannak. A tisztaság nem a hely erőssége, az asztalokat - legalábbis az emeleten - nem takarítják, törlik le a vendégek után. Nyáron van kiülős teraszuk.

A pultban fogszabályzós fiatal lány, fura, igen egyedi ruhában. Izgalmas, alternatív zene szólt, egy kicsit hangosan, ez már nem enyhe zenei aláfestés, de nem zavart senkit, engem sem, nekem kifejezetten tetszett, gondolom, neki is, így zenehallgatással szórakoztatta magát. A pultra véletlenszerűen lehajított itallapról sikerült beazonosítani, hogy akkor ez volna a Nemdebár, hallottam már róla, de pontosan nem tudtam, hogy itt van. A Maromas márkanevű kávé elég botrányos, de megittam és túléltem, és még szódavizet is kaptam mellé. Az eszpresszó 350 Ft-ba került, nem sok, de őszintén nem is ért többet. A benti rész eklektikus, romkocsma hangulatú, mindenhonnan összevadászott - bolhapiac, lomi, stb. - bútorok zavaros, de összességében mégis számomra kellemes hangulatot adtak. Elég sok ülőhely van, sőt a hátsó falnál még egy franciaágy is. Este sokáig nyitva vannak, bőven belenyúlva az éjszakába. Hétköznapokon éjfélig, hétvégén 2-ig, akár 4-is is forgalomtól függően. A nyitási időpont viszont hektikus. Lehet dél vagy délután 3-4 óra is. Az italkínálat alapvetően kommersz, barátságos árfekvésben. A legolcsóbb bor decije 250 Ft (Baron Szekszárdi olaszrizling), hát nem egy csúcskategória. 6 féle háziszörpöt ihatunk 100 Ft-os deciáron, a szénsavas üdítők is ennyibe kerülnek, nem kérdéses, hogy százszor inkább a szörpre teszem le a voksomat. A sörök között első sorban a helyi Nemdesör, amiről nem tudok többet, de ez a legolcsóbb. A kézműves sörök közül üveges Horizontot tartanak, mikor melyiket. Minimális ételkínálat: retró melegszendvics és bolti ropi. Nekem a hangulat miatt bejött a hely, elképzelhető, hogy még benézek.