ZigZag adatlapja

Tőlünk igen távol esik, nemigen szoktunk errefelé járni (II. kerület külső zöldövezeti része). A meleg nyári időre tekintettel a vendégek többsége a kerthelyiségben foglalt helyet. Dacára a hétköznapnak és az ebéd, illetve vacsora közötti úm. holt-időszaknak, gyakorlatilag telt ház, vagyis telített terasz volt, és a többség asztalfoglalással érkezett, amint a pincér úr tájékoztatott. Magyaros konyhát visznek, bevált, kipróbált receptekkel, közönség-kedvencekkel. A desszertek között nagy népszerűségnek örvend a túrógombóc és a madártej (1450 Ft) is, én ez utóbbit kértem. Nekem nagyon ízlett, pompás volt, hagyományosan elkészítve és tálalva. A házi málnaszörp is kellemes volt (450 Ft). A személyzet gyors, profi, de kedves, van minden vendéghez 1-1 kedves szavuk. Látszott, hogy már rutinból nyomják, nem kellett mindent feljegyzetelniük, hanem képesek voltak megjegyezni a rendeléseket, nemcsak az én egyszemélyes asztalomét, de a szomszédos nagyobb asztaltársaságét is. Elég nagy adagokat adnak. Nem kísérletező, újhullámos konyha, ragaszkodnak a tradíciókhoz és a már jól bevált receptekhez. A hatalmas kertben, az árnyat adó fák alatt sokan elférnek, van a gyerekeknek játszótér, de bent is sok ülőhely van, különterem is. Az átlagnál drágább étterem, de véleményem szerint még a korrekt kategórián belül.

Itt nincs semmilyen akció, mint pl. az Egyetem téren, e tekintetben úgy tűnik, nem egységes a lánc. Így a tall latte (ez a legkisebb a maga majdnem 4 dl-ével) mogyoróval, illetve egy sima croissant vajjal és szamóca dzsemmel 1340 Ft-ba került. A személyzet ránézésre fiatal diákokból áll. Kedvesek, de elég amatőrök voltak. Reggel már 6. 30-kor nyitnak, így még munka előtt is be lehet ugrani, este pedig elég sokáig nyitva tartanak. Estefelé elég sok vendéget láttam benn ülni. A mosdó kóddal nyílik, szép tiszta, kulturált.

Viszont a kilátó terasz klassz lett, jó innen a kilátás a városra. Gül Baba harcos muszlim szerzetes volt a 16. században, aki a török seregekkel érkezett Budára, részt vett a vár bevételében is. Az már a legendák homályába vész, hogy meddig élt, mikor halt meg, hiszen ha már 1541-ben, a vár elfoglalását követően nem sokkal meghalt, akkor mikor ültette a neki tulajdonított rózsakertet? Az minden esetre biztos, hogy itt található a síremléke, azaz a türbe, amely évszázadokon át fennmaradt és a muszlimok egyik legészakibb zarándokhelye.

Minden esetre amikor éppen zajlik az éjszakai táncos muri, biztosan nem lehetnek túl csendesek a szobák. Mi nem bulizni jártunk itt, hanem a gyerekekkel együtt egy vasárnapi Lego börzén. A környéken a parkolás az utcán még vasárnap is lehetetlen vállalkozás, így végtelen körözés helyett beálltunk a Holló utcai parkolóházba (500 Ft/óra). Az épület belső udvarának egyik fele üvegtetővel fedett, de azért így sem volt túl meleg, mindenki magán hagyta a kabátot. A berendezés minimál, hatalmas hordók szolgálnak asztalként, könyöklőpultként. Érdekesség, hogy az udvaron 2 régi fát meghagytak, és gyakorlatilag körbeépítették őket. Egyszerű faasztalok, padok, székek vannak. 6 féle sört csapolnak, de egyik sem érdekes: Dreher, Dreher BAK, HB, Pilsner Urquell. Csapolt korsó árak 740 Ft-tól kezdődnek. Jópofa volt, hogy a nagy fém söröshordók a plafon alá vannak felszerelve és innen vezetnek a csövek a sörcsap felé, bár gondolom, ez csak dekoráció, mert bajos lenne olyan magasan cserélgetni a kiürült hordókat. A röviditalok többségükben a kommersz vonalat képviselik, az árak ezen a környéken elfogadható kategóriában mozognak. Gusto pálinkákat tartanak 9 ízben (950-1250 Ft/4 cl). Bár a pult mellett ki volt rakva egy dohányozni tilos tábla, az egyik pultos srác cigivel a szájában állt a pultnál. Az üvegtetővel nem fedett része a belső udvarnak a dohányos zóna. A cigifüst felszáll a hostel szobáihoz. Bár mi nem ettünk, a konyha nem is üzemelt ottjártunkkor, de egyébként a Balkán grill szolgáltat eléggé rendben lévő, pia és buli mellé passzoló ételeket: balkán burgert pljeskavicával, burgert csevappal, kolbásszal (1400-2000 Ft között), de vegyes húsos grill tálakat (2100-3000 Ft) is kínálnak. A burgereket nem zsemlébe, hanem lepénybe töltik, más helyen - fesztiválokon, majálison - teszteltük már Balkánékat, megelégedéssel. A pinceszinten lévő mosdóban nem voltam, de a fenti részből is levettem, hogy a tisztaság nem a hely erőssége. A pult, az asztalok, a padló tisztasága is hagy maga után kívánnivalót.

Szerintem ez az étterem leginkább a helyi japánoknak nyílt, mert a kiírások nagy része is japánul van (sem angolra, sem magyarra nincs lefordítva egy csomó minden), és az étlapon számos olyan különlegesség szerepel, amelyekről még nem is hallottam. Ahogy beléptem, olyan érzés kapott el, mintha nem is Magyarországon lennék, hanem Japánban, egy nagyváros nyüzsgő városrészének az egyik kifőzdéjében. Sajnos a feliratok nagy részét nem tudtam elolvasni, így csak annyit mondhatok, igazán hangulatos volt minden. A személyzet ázsiai, de azon belül nemzetközi. A séf japán, egy idősebb úriember, az egyik pincér, egy nagyon fiatalnak látszó lány thai és az egyik fiatal segédszakács szintén nem japán volt, ugyanis a fő séffel angolul beszéltek. A személyzet nagy része nem tud magyarul, angolul lehet kommunikálva, no és persze japánul, már aki tud. Egy kifejezetten drága étterem. A pultban különleges tengeri halakat láttam, amelyekből csodálatos kompozíciókat varázsolt a nagy tudású szakács és társa. Egy klasszikus sertéshúsos rament kértem (2580 Ft). Ez a tipikus japán leves beillik egy főétkezésnek. Hajszálvékonyra vágott érlelt, fűszeres, sült hússzeletek, különleges ízű főtt tojás, póráhagyma, vartag házi hosszútészta, bambuszrügy úsznak a kellemes fűszerezésű forró lében. Ezt még meg lehet bolondítani csípős chilivel, már aki szereti. Ajándékba kaptam kóstolóba egy lazacos nigirit, így a sushikról is kaptam egy apró bepillantást. Kitűnő, frissen készült, minőségi alapanyagokból. Távozáskor a japán séf japánul köszönte meg a látogatást és búcsúzott meghajlással. Nagyon szívesen ennék itt más ételeket is a későbbiekben (az étlapon nyársak, grillezett halak, hotpot. . . , de persze jöhetnek a sushik is).

Hogy a konyhán japánok dolgoznak-e, azt nem tudom, minden esetre az egyetlen felszolgáló, egy pincér hölgy szerintem kínai volt (de biztos, hogy nem japán) és magyarul is alig tudott. Úgyhogy itt csak angolul lehet kommunikálni. Vagy mutogatással. A szakácsról viszont azt lehet tudni, hogy egy valódi "sushiman", aki már több mint 10 éve készíti ezeket a nálunk is egyre jobban kedvelt finomságokat. Bár a bejárat felett nagy betűkkel hirdetik, hogy "SUSHI", nemcsak azt lehet enni, vannak mindenféle egyéb tipikus japán ételek is, a színes fotókkal illusztrált, kifejezetten szép étlap informatív, a nem ismert ételeket is be lehet azonosítani. Az árak az átlagnál magasabbak, inkább a Várból lefelé tartó vagy a közeli hotelben megszálló külföldi turistákra szabottak. A főételek árai 3000 Ft-nál kezdődnek, amiből egy adaggal biztosan nem lehet jóllakni, és a köretek, rizs pluszban rendelendők. A legjobb ár-érték arányú választás a bento box, ami egy komplett menüt tartalmaz, és itt 4 vagy 5 féle közül lehet választani. Én az Ennmann boxot választottam (3050 Ft), amelyben miso leves (némi szójakockával), enyhén csípős hínársaláta (Wakame saláta), teriyaki grillezett lazacfilé, 4 féle sushi tekercs, valamint fekete szezámmaggal megszórt rizs szerepelt. Ez így összességében egy kiadós, de a gyomrot mégsem megterhelő főétkezést jelentett. Mindegyik étel autentikus, finoman elkészített, határozottan jó volt. Az ételekhez természetesen japán teríték, pálcika járt, európai evőeszközöket nem láttam. A pincér hölgy a rendelés felvételén kívül nem igazán kommunikált a vendégekkel, a köztes időkben a telefonjával volt elfoglalva. Kötelező szervizdíj nincs.

Az ételek szinte kivétel nélkül mirelitből készült bundázott rántott ez-az (sajt, csirkemell, máj, karaj, sajt), majonézes saláták, görög saláta kiadagolva, műanyag dobozban útra - azaz elvitelre készen, de vannak tipikus gyorsételek is, hamburger, hot-dog, melegszendvics, reggel és délelőtt elég sokfajta szendvics (420 Ft), desszertként pedig palacsintát lehet enni. Az árak egész barátságosak, ahhoz képest, hogy az 5. kerületben járunk. A hely nagyon kicsi, szűkös, kb. 2 vendég fér be egyszerre. Mivel helyben sütnek, ezért eléggé olajszag van. Ebédidőben, de már 1 óra után meglehetősen ki volt már fosztva a kínálat. Svéd húsgolyókat (550 Ft) kértem (Ikeás, szintén mirelitből sütött) majonézes kukoricával (350 Ft). A sülteket nem tudják melegen tartani, ezért tálalás előtt mikróznak. Egy meredek és szűk lépcsőn lehet felmenni a galériaszintre, itt kb. 8-10 embernek akad hely helyben étkezni. A berendezés igencsak egyszerű, kb. olyan, mint amikor a 80-as években lementünk a családdal a Velencei-tóra kempingezni. Kényelmetlenek a székek. A kiszolgálás barátságos.

Vezet fel egy lépcső az emeleti galériára, de az a személyzet számára le van zárva, ott nem lehetett leülni. A pultos lány fiatal, kedves, laza. Kicsit extravagáns a kávézó és a kicsi alapterület miatt számomra zsúfolt benyomást keltett, de nekem nem volt zavaró. A kávén kívül mindenféle egyszerűbb, elvihető ételt tartanak, szendvicset, édességet, kekszet, részleteiben nem tanulmányoztam át, mert már túl voltam az ebéden, csak egy kávéra tértem be. A kávé határozottan finom, erős, mellékíz nélküli. Minőségi guatemalai kávéból főzték. Egy eszpresszó tejjel 500 Ft, ami a még elfogadható, de nem olcsó, belvárosi árfekvés.