ZigZag adatlapja

Belga típusú kelt sült tésztát. azaz waffelt készítenek, sokféle ízesítéssel, feltéttel, díszítéssel, édes és sós változatban is. A tésztákat a rendelést követően frissen sütik. A sima üres 550 Ft-ba kerül, az édesek 950 Ft-ba, a sósak 1150/1350/1490 Ft-ba, lazacos vagy prágai sonkás vagy dupla. Számomra egyértelmű volt, hogy az édesek közül választok, ananászos-banános-kiwis-tejszínhabosat kértem. Az ananász konzervből volt, a másik két gyümölcs friss. Annyi feltétet tett rá a lány, hogy a tészta ki sem látszott alóla. Az emeleti galérián színes asztalkáknál lehet leülni, ahol számos személyes üzenet és fotó látható a világ minden tájáról.

Az üvegajtón keresztül ki lehet menni a belső udvarra (egyben kijelölt dohányzóhely), ahol egy hatalmas klinkertéglás kémény emlékeztet az elmúlt évszázadra. A kávét helyben pörkölik, a karakteres eszpresszó 400 Ft, a tejért nem kell felárat fizetni, a mézért sem. Önkiszolgáló félig-meddig a rendszer, a pultnál kell rendelni, lehet előre és utólag is fizetni, aztán a kávét vagy kihozzák az asztalhoz, vagy érte megy az ember, mert az ízesítők a pulton vannak kirakva. Lehet enni is egyszerűbb étkeket, pár leves, saláta és főétel, szendvicsek, valamint túrógombóc szerepel az étlapon. A napi menü leves + főétel 11. 30-14. 30 között hétköznapokon, 1450 Ft-ba kerül. A személyzet nem volt barátságos, a pultos srác elég lekezelő, kicsit flegma volt, nem készséges. Az asztalok letakarítása esetleges, több is ragacsos volt, az előző vendégek maradványait lassan szedik össze. Kisüzemi kézműves söröket és kistermelői hazai borokat kínálnak, esténként alkalmanként élőzene is előfordul.

Az asztalok közel vannak egymáshoz, nagyon kötetlen, oldott a hangulat, a magyarok és a külföldiek is jól megférnek egymással. Nemcsak a konyha, de a belső tér is egyedi, a falakat ugyanis drapp takarópapír borítja, amelyen szabadkézi rajzok láthatóak. Csak vacsoraidőben tartanak nyitva, 18 órától. Az étlap rövid, 1 lap csupán: 8 leves és előétel (800-1800 Ft), 6 főétel (2200-3200 Ft), 2 desszert (1000 Ft), sajttál. Mindkét étel kitűnő, különlegesen és csodásan elkészített volt. Átlagnál kisebb adagok, de mégis kiadós, tömény, laktató fogások. A szörpöt ajándékba kaptuk! Kiváló kacsaterrine házicipóval, majd csokoládés fondant sóskaramella fagylalttal. Valódi ízorgia. Az egyik legjobb gasztro-élmény az idei évben!

Ha lehetőségünk nyílik rá, fel szoktuk keresni az Európában található buddhista kegyhelyeket, igaz, nem sok van belőlük, országonként csupán néhány, de elmondhatom, hogy a zalaszántói sztúpa a legszebbek közé tartozik. A falu széléről egy erdei úton lehet megközelíteni a helyszínt, a Kovácsi-hegyen lévő erdei tisztást, több km-t kell beautózni, persze lehet gyalogosan túrázni, zarándokolni is. A sztúpát egy dél-koreai buddhista szerzetes kezdeményezésére kizárólag adományokból - a dél-koreai mellett jelentős osztrák adományozói kör is támogatta - építették fel a világbékéért, és 1993-ban maga a XIV. Dalai Láma avatta fel. A sztúpa átmérője 24 méter, magassága 30 méter, hófehér színe kitűnik a fák közül. Az építményben eredeti Buddha ereklyéket (csontszilánkokat) helyeztek el, amely Európában egyedülálló, továbbá buddhista tanításokat, szent szövegeket és egy 24 méter magas életfát. A sztúpa 3 emeletére fel lehet menni, a buddhisták hitének megfelelően az óramutató járásával megegyező irányban illik körbejárni és persze kizárólag cipő, lábbeli nélkül. Az erdőn át egy kis ösvényen lehet leereszkedni a Milarepa Meditációs Központba, ahol rendszeresen tartanak programokat, a buddhizmuson belül a drikung kagyü vonalat követik: meditációt, beavatást és tanítást, ünnepségeket. Belépő természetesen nincs, adományokat elfogadnak. A sztúpa mellett található egy kis ajándékbolt, füstölőt szoktunk itt venni.

Mi is először azt hittük, hogy zárva van, mert a lépcső tetején az ajtó be volt zárva, és nem látszott kívülről semmi mozgás, de aztán mondta egy helyi hölgy, hogy nyugodtan menjünk csak, mert nyitva vannak. L alakú, tágas kávéház, bár és presszó, bármelyik kategóriába be tudnám sorolni. Valószínűleg csak estére telik meg élettel, rajtunk kívül csak egy asztalnál ült egy fiatal baráti társaság. Az itt kapható ételeket valójában a földszinti gyorsétteremben (C-Univerzál Büfé) készítik, és ide csak felhozzák, így az ottani ételekről e helyütt nem írok újra. Összességében volt valami retró érzés, 80-as évek hangulat a helyben, de kellemes, szimpatikus volt. A terem végében lévő szórakozási lehetőségek: 2 pályás bowling, biliárd asztal nagyon tetszettek a gyerekeknek, hátul különterem nagyon kényelmes, süppedős kanapékkal. Az első részben szintén kényelmes, embert marasztaló bőrfotelek vannak. Az italválaszték (alkoholos) alapvetően kommersz, de a kínálat széles, gyakorlatilag minden ismert italféleség és márka kapható, egyáltalán nem elszállt árakon. A kis üveges Cappy gyümölcslevek is csak 240 Ft-ba kerültek, ez gyakorlatilag a bolti ár! Feketeribizli és eper a 2 kedvencem, ez utóbbi volt is a készletben náluk. Gardenhouse filteres teákat főznek, mindössze 220 Ft-ba kerül egy csésze. Az ízesített limonádéból 0,5 l 440 Ft, sziruppal ízesítik, mint általában a legtöbb helyen. A gránátalma elég műanyag, nem sok köze van a valódi gyümölcshöz. A mosdó tiszta, igényes. A fiatal pultos lány nagyon kedves volt hozzánk.

A múzeumot egy hagyományos parasztházban alakították ki, inkább egy kis alkotóműhelynek néz ki. A mézeskalácsokat a tulajdonos és üzemeltető hölgy, Gyöngyi maga készíti. Néhány fotó elkészítése utána jelezte, hogy nem lehet fotózni, pedig a régi mézeskalács hagyományokat bemutató fali ábrákat, képeket, és a szimbolikát bemutató, elmagyarázó mézeskalács remekműveket igazán érdemes lett volna megörökíteni. Röviden mesélt arról, hogy mi volt egykoron a jelentésük a régi figuráknak. Lakodalom alkalmával az ifjú pár kapott ajándékba egy mézeskalács fát, ahol minden egyes figurának megvolt a maga jelentése (pl. családi béke, anyagi jólét, gyermekáldás is kötődött 1-1 darabhoz, amelyeket mézeskalácsból formáztak meg). A gyerekek nagy örömére lehetett vásárolni is, mindenki választhatott magának 2 szép darabot, amelyeket már az autóba beülve hazafelé elkezdték enni. Friss, nem állott és nagyon finom mézeskalácsokat ettünk, szóval nemcsak szépek voltak a termékek. Árban jóval kedvezőbb volt, mintha valamelyik fesztiválon vagy kirakodóvásárban vásároltuk volna, és számos egyedi formát, mintát készít a hölgy. Ha valaki itt jár a faluban, akkor a Sztúpa és a vízimalom mellett érdemes a mézeskalács-házat is felkeresni. (a vízimalom jelenleg felújítás alatt van, nem látogatható).

A Lúd egy új nyitású hely, és nem a csarnok épületén belül van, hanem a Klauzál tér felőli kapunál, annak előterében, az ún. átriumban. A névválasztásnak állítólag az a történelmi előzménye, hogy a Klauzál csarnok egykoron a libavásárairól volt híres. Sütemény-fronton a klasszikus fajtákat készítik, szokásos kivitelben (pl. Dobos, Sacher, klasszik csokitorta, kókuszgolyó), némelyik nagymamás, házias küllemű, mint pl. a mézes krémes vagy a zserbó. Árak tekintetében szerintem teljesen korrekt, mondhatni kedvező, 400 Ft körüli szeletárak mellett átlagos vagy annál kicsit nagyobb méretek. Hagyományos, olaszos pörkölésű kávét főznek, nem specialty-skodnak. Többféle sós aprósütit, pogácsát, valamint édes mini sütiket lehet kimérve kapni, és van fagylalt is. Színre elég vadnak tűnt a sárkánygyümölcs, de egyszer élünk alapon kipróbáltam. Inkább aroma-hatású, mint gyümölcs, szóval ez a fagyi nem az erősségük. Amúgy a fagylalt nem helyben készül, hanem a Hisztéria Fagylaltozó szállítja nekik. A szendvicsek jól néztek ki! Kedves, mosolygós és türelmes kiszolgálás. A pultnál kell rendelni, de a helyben fogyasztás előtt kiviszik az asztalhoz a kávét, sütit. Bent is van pár asztal, kint pedig még több, és itt szellősebb, kellemesebb a tér is. Úgy láttam, a környékbeliek már felfedezték a Ludat.

A falon Sri Chinmoy "békefilozófus" Coelho-i mélységeket szántó gondolatai: "Te és én alkotjuk a világot azzal a rezgéssel, amit a világnak nyújtunk". Én 15+ éve jógázom, de ettől még nem lettem agymosott, és rosszul vagyok az ilyen típusú ömlengésektől, pláne egy étteremben. No, mindegy. . . Az ételek egy körbejárható svédasztalon vannak kihelyezve nagyon ízlésesen és gusztán, kb. mint egy 4 csillagos hotel éttermében, 100 gramm 399 Ft-ba kerül, mindenki magának szedhet, amit és amennyit szeretne. Az újhullámos kávézók mintájára, ez egy "specialty kitchen", ezen már azért mosolyognom kellett. Minden étel laktózmentes, van egy csomó vega és gluténmentes fogás, a desszertek pedig cukormentesek. Azt is írják, hogy az alapanyagok GMO-mentesek, azaz nem génkezeltek. Szóval itt minden öko-bio-egészségesnek van hirdetve, biztos ezért ilyen drága. De nem bírom nem szóvá tenni, hogy az idényzöldségekből nagyon olcsón lehet ám főzni, szóval itt igencsak magas haszonréssel dolgoznak! A teljesség igénye nélkül amolyan nemzetek konyháját vonultatják fel: sushi, görög saláta, többféle párolt zöldség, szejtános, tofus, szójás főételek magyaros fűszerezéssel, sok étel tisztára olyan kinézetre (ízre azért nagyon nem ám! ), mintha igazi hússal készült volna, de a kis címkéket elolvasva kiderült, hogy húspótló volt azokban is. A paradicsomos húsgombóc nevében benne volt a "hús", pedig az egyáltalán nem volt benne. A majonézes kukoricasaláta szerintem nem éppen arról híres, hogy milyen egészséges lenne, mondjuk én ettől még szeretem. 3000 Ft-ot simán el lehet itt költeni csak az ételekre, és még csak nem is esszük magunkat pukkadásig. Teljesen igaza van az előző értékelőnek, egyáltalán nem korrekt, hogy a svédasztalon nincs egy ellenőrző mérleg a vendégek számára, azért elég kellemetlen a pénztárnál szembesülni vele, hogy mennyi lesz a számla. Külsőre az ételek sokkal jobban néztek ki, mint amilyen az ízük volt. Jellegtelen, mindennek ugyanolyan semleges az ízvilága. Pozitívum viszont, hogy a pultra kihelyeztek palackozott tisztított vizet és poharakat, amelyekből ingyen lehet inni. Egyszer bekukkantani ajánlom, aki szereti az ilyen elvarázsolt filozofikus étkezdéket, de kiéhezve nem ajánlatos menni. Kiszolgálás nem volt, 1 fős személyzettel találkoztam a pénztáros személyében, akinél fizetni kellett. Ő gépiesen tette a dolgát.