ZigZag adatlapja

Ez a hely sokkal kisebb, mint a korábbi, legalább annyira forgalmas, de szerintem sokkal hangulatosabb, kellemesebb. Ide már nem húzódik be a folyamatos járműforgalom zaja. Már több alkalommal jártam náluk, elvitelre is vásároltam és helyben is kávéztam, péksütiztem. Az első alkalom egyáltalán nem volt megnyerő. Ez a nyitás hetében történt és a férfi üzletvezető (-nek tűnő személy) folyamatosan osztotta az alkalmazottakat, ki mit csináljon, csipkedje magát, ezt pakolja, azt pakolja, miközben ő maga nem csinált semmit, csak dirigált. Míg a pult mögötti alkalmazottak egyenruhában voltak, ő civilben, és rá volt gyógyulva a kezére/fülére az okostelefon. Nem igazán tett rám kellemes és megnyerő benyomást! Szerencsére az utóbbi alkalmakkor vele már nem találkoztam, csak az alkalmazottakkal, akik teljesen normálisak, kiszolgálnak, gyorsan dolgoznak. Legutóbb egy szalámis nosztalgia kifli szendvicset vettem, 350 Ft-ba került, ebből a szendvicsből már a sajtosat is kóstoltam. Frissen készítik helyben, friss ropogós salátával. Julius Meinl kávét főznek, ez az egységes kávé márka a Lipótinál. A cappuccino 350 Ft, a Latte 390 Ft. Az árak igazán kedvezőek és a pékáru mindig hibátlan volt. A hosszúkás helyiséget úgy alakították ki, hogy bal oldalon van a látványpult, a végén a pénztár, míg szemben vele a jobb oldali falnál végig magasított asztal bárszékekkel. Azért is szimpatikus a helyben fogyasztás - persze, ha nem rohan az ember - , mert akkor tetszetős Julius Meinl figurás porcelán csészébe kapja az ember a kávét és nem az utálatos papírpohárba.

A bejárat előtt viszont van pár szabadtéri, de fedett ülőhely, ott kényelmesebb. Minden ételük gluténmentes, főleg pékárukat árusítanak, kezdve a kenyértől az aprósüteményeken át (sós és sajtos rúd, pogácsa), a péksüteményekig, sőt leveseket is kínálnak. Különlegesség, hogy gluténmentes sör is kapható náluk. A kínálat meglehetősen szűkös, de pár érdekességet ki lehet fogni. Egyik alkalommal fügés-gránátalmás muffint ettem náluk, ilyet másutt még nem is láttam. A kakaós csigájuk viszont nem győzött meg: pici, nem túl jó, viszont drága. Nemcsak a csiga, az általános árképzésük meglehetősen magas, bőven az átlag felett, még ha gluténmentes is. Előző napi péksütiket féláron árusítanak ki, ha megmarad valami az előző napról. MOAK kóser kávét főznek, ez itt a zsidó negyedben piacképes ötletnek tűnik. Egy eszpresszó 300 Ft-ba kerül. A kiszolgálás segítőkész.

Egy évvel ezelőtt nyitottak meg, és igencsak népszerűnek tűnik a reggeli órákban, gyakorlatilag egymásnak adják a kilincset az emberek, bár hosszasan senki sem időzik. A fő profil a kávé, amelyet francia organikus biokávéból főznek, elmondásuk szerint Magyarországon kizárólag náluk elérhető. Egy cappuccino vagy egy latte 480 Ft, az eszpresszó 360 Ft. A péksütik nagyon finomak, felső kategóriásak. Van még szendvics, quiche, macaron, házias kézműves kekszek és sütik. Szép a tálalás, kedves a kiszolgálás, minden nagyon tetszett itt. Én is jó szívvel ajánlom.

15-20 embernek tudnak helyet biztosítani és van egy kis terasz is, ami meglehetősen forgalmas, zajos, hangos, és nem szeparált. A kínálat megegyezik a többi Sturbucks-ban megismerttel, az időszakos ajánlatok itt is mindig kaphatóak. A fő profil a hatalmas méretű, amerikai típusú sok tejjel, habbal készült, többféle ízesítésű latte és moccachino, valamint a jeges frappuccino a nyári időszakban. A kávé mellé süteményeket és szendvicseket kínálnak. Az árfekvés az átlagot jóval meghaladó, mondhatni drága. A sütik többségükben 8-900 Ft-ba kerülnek, a szendvicsek is hasonló árfekvésben. Kétszer jártam itt, amikor elraktam a blokkot is. Egyik alkalommal csokoládés muffint (590 Ft) és Signature Hot Chocolate forró csoki kértem (1090 Ft), a másik alkalommal egy sima lattét (790 Ft). Minőségi alapanyagokból dolgoznak, és a színvonal folyamatosan stabil. A kiszolgálás kedves és gyors volt.

Bár tágasnak tűnik, de a belső kialakítás egyáltalán nem szerencsés és nem praktikus, mivel túl kevés az ülőhely. A bal oldali falnál vannak a Starbucksnál megszokott sötétbarna kerek asztalok, de ezek túl közel vannak egymáshoz, a középen lévőkhöz alig lehet bemászni, főleg ha például egy bőröndökkel felpakolt külföldi csapat ül a szomszédos asztalnál (ottjártamkor éppen ez történt). Középen egy hosszú pult-asztalt alakítottak ki, ahol magasított bárszékeken lehet leülni, de úgy látszik, ezek a helyek nem igazán közkedveltek. A hátsó kijárat az irodaház belső udvarára vezet, de innen csak azok a vendégek tudnak bejönni, akik ott dolgoznak és van irodaházi belépő kártyájuk. Ketten szolgálnak ki a pultban, de nem igazán figyelmesek, kissé mintha el lennének még varázsolva így a reggeli órákban. Egy úriember nem azt kapta, amit kér, egy angolul beszélő hölgy nem elvitelre kérte, hanem helyben, a kanalat (műanyag) nem teszik ki a pultra, külön kell kérni. A reklamációk miatt meghosszabbodik a várakozási idő, mire megkapjuk az italainkat. Az első pultnál kell rendelni és fizetni, majd a 2. pultnál kapjuk meg a kávét. Most ahogy nézem vissza a blokkot, az enyémre is "Take Away-t", azaz elvitelt ütöttek be, pedig helyben kértem, de én még időben szóltam a 2. pultnál. Double Caramel Lattét kértem, ez ízlik itt a legjobban. A legkisebb méret (3,7 dl) 1090 Ft. Bankkártyával lehet fizetni. A mosdó a hátsó bejárattal szemben található, és bár kóddal nyílik, ami által elkerülhető, hogy nem fogyasztók is köz-vécének használják a helyet, megdöbbentett annak nem megfelelő állapota. A női mosdóban sem WC-papír, sem kéztörlő nem volt (reggel 9 óra, nem sokkal nyitás után, tehát arról nem lehetett szó, hogy a sok vendég már mindent elhasznált volna a nyitás óta), és a szagok sem voltak egyáltalán kellemesek.

Amikor érkeztem délelőtt, és amikor mentem vissza Budapest felé, akkor is jó pár vásárlójuk volt, mindez egy hétköznapon. A kínálat és az árak egységesek a Lipótiban. A szendvicseket frissen készítik, természetesen a Lipóti Pékség sütéséből. Az édes és sós péksütemények kínálata igen széles, és mindig kihoznak valamilyen újdonságot. Ezúttal a szilvával töltött teljes kiőrlésű táskát választottam (190 Ft). A porcukor szórást szívesen hanyagoltam volna róla, de legalább nem volt túl vastag rajta a porcukor réteg. Lerázni róla nem igazán sikerült, mert valószínűleg még a sütés után, melegen került rá és egy kicsit ráolvadt. A töltelék nagyon finom, intenzív szilvás, pici fahéjjal.

Irigylésre méltó helyen élhetett, ugyanis közvetlenül a Duna-parton található a kedves házikó. Ma már főként vendéglő sor épült ki itt a városnak ezen a részén, ezek után, a kissé csendesebb részen található az emlékszoba, egy hagyományos földszintes parasztházban. Az ablakok és a bejárati ajtó is a Dunára néz. Az emlékszobában a festő alkotásain kívül bútorait is láthatjuk, melyeket saját maga tervezett. Életének 2 szakaszában élt Szentendrén, a 20-as években, majd 1954-60 között ebben a házban, egészen haláláig. Kezdetben szecessziós, majd poszt-impresszionista és poszt-nagybányai stílusban festett, főleg tájképeket, néhány önarcképet is. Az emlékszobában a szentendrei képek mellett keszthelyi és hortobágyi festmények is kiállításra kerültek, valamint személyes dokumentumok, emlékek. Csak a nyári szezonban tartanak nyitva, szombaton és vasárnap (vagy előre be kell jelentkezni, ha máskor szeretnénk menni).

Igaz, a normál étlapon valóban szerepelnek tészták és pizzák, és az előételek között is van toszkán fogás. Az ebédmenüt kedvező áron, 990 Ft-ért adják (2 fogás), minden napra 1 adott leves és főétel, nem lehet rajta variálni, még a köreteken sem. Viszont szimpatikus volt, hogy több menüztető hellyel ellentétben itt nem azt mondták 3/4 1 magasságában, hogy elfogyott a menü, hanem a kifogyott menüs leves helyett betettek valami mást, amiből volt elegendő készleten. Az is tetszett, hogy automatikusan hoztak egy pohár vizet a menü mellé, nem kellett szívességként kérni. Engem egy kicsit meglepett az eddigi csupa ötös értékelés. Egy átlagos, kellemes, összességében jó színvonalú étterem, de semmi extrát nem fedeztem fel bennük, ami az átlagból kiemelné őket. A konyha menü esetében gyors. Az ételek ízesítése, elkészítése szintén átlagos, még a 4-es is kicsit jószívű pontszám nekik, inkább 3 és fél lenne a reális. A kiszolgálás inkább gépies, sietős. Az étterem elég nagy alapterületű, L alakú, színekben a bordó domináns, ami talán a névadó vörösborra utalhat? A napi menü zellerkrémleves zsemlekockával, majd a levescsere után húsleves tésztával, a főétel grillfűszeres csirkemellcsíkok sült krumplival (mirelit) és friss salátával. Közepesnél kisebb adag. A húst túlszárították, a krumplival együtt elég fojtós lett, a saláta mennyisége túl kevés volt. Bankkártyával lehet fizetni. Jelentős borkészletük van, az egyik falat plafonig bortartók díszítik.