ZigZag adatlapja

Ez mondjuk a trendi egészséges, minden-mentes cukrászdák kínálatára legtöbbször nem igaz. A berendezés és a dekoráció semmit sem változott a 2 évvel ezelőttihez képest, kissé retró, funkcionális, de családias. A kinti teraszt körbekerítették és fóliával fedték, de ettől még hideg van. A kinti gázmelegítők nincsenek bekapcsolva. A benti részben, ahol rendelni és fizetni kell a pultnál viszont nagyon kellemes a klíma, de itt csak 4 kerek asztalka van. Ezek mindegyike foglalt volt, mire mi sorra kerültünk. A korábbi vásárlás óta az árak elég jelentősen megugrottak. Vásároltunk 2 féle pohárkrémet (narancsos-csokoládés, meggyes-csokis), mindkettő kiváló, friss, ízletes és izgalmas volt (590 Ft/db), ezeket helyben fogyasztottuk el. Mondtam is a lányoknak, inkább ebből kellett volna még többet, másféléket választani, volt vagy 6-7 féle, azok is nagyon szuperül néztek ki. Vettünk még 3 db akciós kicsi marcipánt (590 Ft helyett féláron), mákos pitét (250 Ft), gesztenye alagutat (350 Ft) és zöldalma alakú marcipán gyümölcsöt (520 Ft), valamint kimért francia édes aprósüteményt, ezeket elvitelre. A sütemények közül csak a gesztenyés hozta az elvárt jó színvonalat, a marcipános kifejezetten gyengécske, a belsejében lévő csokikrém túl vajas és tortabevonó ízű, a tésztája is száraz, morzsalékos, íztelen piskóta-szerűség. A mákos átlagos, hétköznapi. Összességében nem érte meg ilyen messzire utazni érte, és árban is elég húzós volt, majdnem 4 ezer Ft-ot fizettünk. Kártyával nem lehetett fizetni, csak készpénzben.

Kevesebb, mint egy évvel ezelőtt nyitottak, de tavaly őszre már olyan népszerűségre tettek szert, hogy kapacitás hiányában a kiszállítást és a pizzaszeletet meg kellett szüntetniük. A helyben fogyasztás lehetőségei meglehetősen korlátozottak, a fal menti könyöklőnél legfeljebb 5 ember tud egyidejűleg enni a bárszékeken. Ottjártamkor - hétköznap ebédidőben - egymás után érkeztek a vendégek, és a telefon is szinte folyamatosan csörgött. Lehet időpontra rendelni, illetve a telefonban percre pontosan megmondják, hogy mikor fog elkészülni a pizza, és lehet érte jönni. A többség elvitelre vásárol. 3 féle méretben (26, 32, 45 cm) 12 ízben lehet klasszikus pizzákat kérni, Calzone 2 méretben, választható hússal és zöldségekkel kérhető, valamint 7 féle prémium pizzát is kínálnak a különlegességek kedvelőinek, pl. körtés gorgonzolásat. Árban abszolút korrekt, 899 Ft-tól 3799 Ft-ig változik mérettől és feltéttől függően. A berendezés nagyon egyszerű, praktikus, a pizzák szemünk láttára készülnek el és sülnek meg a kemencében. Legnépszerűbb pizzák az olasz szalámis, a bivalymozzarellás és a pancettás. A napi ajánlatban szarvasgombás és pestos pármai sonkás pizza is szerepel. Én a Hófehérke névre hallgató fűszeres-fokhagymás tejfölös alapú, mozzarellás, csirkemelles, kukoricás és tetején baconnel díszített pizzát választottam (a kicsi 1249 Ft), hozzá San Pellegrino dobozos mentás limonádéval (0,33 l 450 Ft). Fizetés kizárólag készpénzzel lehetséges. 2 féle desszertjük is van, Panna Cotta és Kemencés Tiramisu (tojás nélkül készül). Tökéletes, jól átsült, vékony tésztás, ropogós pizzák, kiváló minőségű feltétekkel.

A szendvics kínálat sokszínű, hidegen és melegen/grillezve is lehet kérni a panini-be vagy croissant-ba töltött finomságokat (5-700 Ft), sőt van wrap is. Szendvicsekből, joghurtból és süteményekből is tartanak paleo verziót. A sütemények házi készítésűek, a mostanság trendi, egészséges vonalat és ízvilágot képviselik: tarte, brownie és mindig van 1-2 gyümölcsös desszert is. A mosdó nagyon kulturált és dizájnos. Saroképület lévén 2 oldalon is van teraszuk, nyáron frappét is kérhetünk. A kiszolgálás gyors, barátságos.

Az emeleti galéria pici, de kellemes, a lenti rész, ahol a kiszolgáló pult is helyet kapott, kissé szűkös. Az árak meglehetősen magasak. Illy kávét főznek. Cappuccinoval és croissant-tal indítottam itt a napot, de az étlapon szerepelnek házi sütik 790 Ft-ért (szokásos trendy ízvilág: répatorta, sajttorta, brownie), palacsinta 2 db/790 Ft, szerdánként rétesnap (290 Ft), többféle reggeli menü, levesek, toast, szendvicsek hidegen és melegen.

Kicsit olyan érzésem támadt, mintha az Operaház öltözőjében vagy valami zártkörű klubban lettem volna, mert rajtam kívül az Opera művészei töltötték itt a próba-közti kávészünetet, akik több éve törzsvendégek itt. Ennek megfelelően a légkör nagyon oldott és laza volt, és engem is bevont a pultos úr a beszélgetésbe arra a rövid időre, amit ott töltöttem náluk. Pontosan nem tudtam felmérni a kínálatot, de ételeket nem láttam. A fő profil a kávé, olasz pörkölésű Caffe Vergnano-t főznek, kicsit karcosan, erősen. Ezen kívül leginkább kommersz italok sorakoztak a polcokon.

Kicsit az volt az érzésem, hogy az emberek valójában nem is a természetbe jöttek ki túrázni, levegőzni, sportolni, hanem csak felautóztak idáig, s beültek az első adandó helyre enni. Az épület előtti füves területen bográcsokban rotyogtak az ételek, nem igazán lehetett belelátni, hogy melyikben mi van. Viszont aki a gyorsaságra szavazott, az ezekből evett, mivel 2500 Ft-ért itt várakozás nélkül lehetett kérni vaddisznópörköltet, marhagulyást, halászlevet vagy babgulyást. A halászlé tele volt szálkával, valószínű keszegből készülhetett, a vaddisznót nem igazán találtuk a pörköltben, talán a babgulyás volt a legelfogadhatóbb, de ár-érték arányban abszolút nincs rendben a hely. A mellékhelyiség igénytelen, elhanyagolt. A benti térben lehetett látni, hogy van-e szabad asztal, de az alkalmazottak futva mondták, hogy nem érdemes várni, mert úgyis nagyon sokáig tartana, bármit is akarunk, mert már tele vannak rendeléssel. Erre mondjuk a konyha szerintem felkészülhetne megfelelő apparátussal.

Egy egyszerű sátortetős faépület gyönyörű erdei környezetben a dombtetőn. Mögötte indulnak el a túraösvények több irányban is. Az állandó kiállítás ingyenesen látogatható, de általában csak hétvégén pár órát vannak nyitva. A vitrinekben a hazai turista mozgalom történetét és a Turisztikai Egyesület megalakulásának főbb mozzanatait mutatják be, főleg fotók, túra- és hegymászóeszközök, korabeli sajtócikkek formájában.

A bejárattól jobbra és balra a földszinten a Pest-budai cégérek kiállítás látható. Nekem az tetszett a legjobban, amikor a régi cégért az egykori üzlettel korabeli fotón is sikerült megörökíteni. Rá sem lehet ismerni a mostani városunkra! A jobb folyosó végén a pesti Arany Oroszlán Patika berendezése látható, amelyet 1951-ben államosítottak. További állandó kiállítások: A főváros régisége 1780-1873. II. József császársága idejétől Pest-Buda-Óbuda egyesítése közötti időszak tárgyi emlékeit láthatjuk, reformkori szobabelsők. A barokk szoborcsarnokban 18-19. századi szobrok és domborművek láthatóak, köztük a Mátyás-templom előtti Szentháromság szoborcsoport alakjai 1712-ből. Az altemplomba levezető csigalépcső mellett nyomdászattörténeti kiállítás kapott helyett, számos régi nyomdagéppel 17-20. századból. A múzeum számomra legérdekesebb részei a romjaiban is lenyűgöző templom, valamint a kissé rideg, de hangulatos altemplom voltak. Ez utóbbit jelenleg nem hasznosítják, nagyon hideg van. A felnőtt kombinált belépő 600 Ft-ba került, a fotójegy 1000 Ft. Jó páran a csoportból fotójegy nélkül is gondtalanul kattintgattak, bár olykor rájuk szóltak a teremőrök.