ZigZag adatlapja

Ebédidőben 990 Ft-ért számos klasszikus magyar(os) ételt kínálnak, gulyástól a pörköltön át a hortobágyi palacsintáig. A földszinti részen egy kávézó működik terasszal, ahol szintén nem Váci utcai árakkal találkoztam, bár Julius Meinl kávét és Szamos desszerteket tartanak. Egy cappuccino és egy szilvalekváros linzer csak 600 Ft-ba került, bár a linzer kissé száraz volt már. A sütemények tortaszeletek árai is 300 Ft körüliek, igaz ezek stílusa elég retró. Paprikás, lilahagymás zsíros kenyeret is lehet kapni, mindössze 200 Ft-ért hatalmas szelet. Érdekesség, hogy a kávézón belül egyúttal egy lottozó is működik. A főépület kapualjában tipikus magyar szuveníreket árusító polcok sorakoznak a fal mellett mindkét oldalon, majd innen egy 2 szintes CBA Príma boltba jut be az ember. Az étterem a 2. , legfelső szinten található, lépcsőn és lifttel is megközelíthető. A melegkonyha 11 órakor nyit. Önkiszolgáló rendszerben történik a kiszolgálás, kifejezetten tágas, napfényes, sok asztalos az étterem. Valószínűleg csoportos budget turistákat is szoktak ide hozni ebédeltetni.

Már a jegyvásárlás előtt az előcsarnokban szólt a biztonsági őr többeknek, hogy nem lehet fényképezni (persze kizárólag magyarul a külföldieknek), pedig a tábla csak a kiállítási részre, a bejárat utánra vonatkozott. A belső részben vizuálisan tetszett, hogy egy tankot építettek be a belső udvarba, amit körbe lehet járni a folyosón. Az utólag ráépített pengefal szerintem egyáltalán nem illik az épület jellegéhez, kár volt rátenni. A múzeumnak véleményem szerint az a fő hibája, hogy a közelmúlt történetének egy olyan szeletéről (totális diktatúrák) próbálna hiteles képet nyújtani, amelynek a megítélése és értékelése a jelenlegi politikai helyzettől és beállítottságtól függ, azaz objektívnek nem igazán tekinthető. Az viszont megdöbbentő volt számomra, hogy a 6 év alattiak ingyen mehetnek be, ez gondolom, azt jelenti, hogy ilyen kis gyerekeket is beengednek erre a helyre, ami számukra, de még későbbi években a kisiskolások számára sem való egyáltalán. Jobb esetben csak nem értik, rosszabb konstellációban óriási félelmet és szorongást kelthet bennük. Innen is üzenem az illetékeseknek, ez a múzeum nem való gyerekeknek (pl. alagsori pincékben az egykori kínzókamrák és a kivégzési módszerek, hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem)!

Míg a szomszédos Grundban már sem az udvaron, sem a benti részekben nem tudtunk szabad helyet foglalni, és a szemben lévő Kompót terasza is tele volt, addig itt alig lézengtek. A kiszolgálás gyenge lábakon mozog, esetleges, 2-szer is mi mentünk el a pulthoz rendelni, mert senki nem jött az asztalunkhoz, pedig ahogy az elején írtam, nem voltak leterhelve vagy elfoglalva a többi vendég kiszolgálásával. Amúgy ezt nem vették zokon az ifjú alkalmazottak, kedvesen mosolyogtak ránk. Csapolt sörben csak 2 féle, Soproni (540/700 Ft) és Heineken volt, amitől nem ájultak el a sörkedvelő társak, üvegesben Krusovice, Edelweiss, majd kiderült, hogy vannak kézműves sörök is, bár nem reklámozzák őket (990 Ft-os egységáron Rothbeer Pyrománia, Fóti narancsos gyömbérsör, Fóti Zwickl, Szent András meggyes, Horizont japán búza). Jégert ittunk, amit a mélyhűtőből vettek elő és a poharak is profin jégesre voltak hűtve. A dekoráció megmagyarázza a "Rock"-ot a hely nevében, a falon klasszikus bakelit lemezek főleg a 70-80-as évek rockzenei világából (AC/DC volt talán a hozzánk legközelebb álló), valamint felettük egy sor gitár volt végiglógatva. Viszont a hangulat mégsem állt össze teljesen, mert olyan volt az egész, mintha csak színpadi kellékek lettek volna, a helynek nincs lelke, szívóereje. A gitárok például annyira újnak tűntek, mintha soha nem játszott volna még rajtuk senki (mivel csak dekoráció. . . ). A néhol bántóan erős neonfény csíkokat és a stroboszkóp fényeket nem kéne erőltetni. A zenei felhozatal, ami szólt, illeszkedett a bakelitekhez, ebből a korszakból és irányzatból válogattak. A pult fölötti kiírás alapján a kávé elég drága, a rövideket nem tudom, mert nem én fizettem. Ételfronton a pultban elég vonzó kinézetű tortácskákat láttam, valamint kevésbé felcsigázó, előre csomagolt szendvicseket, olyanformákat, mint amilyeneket a benzinkutaknál lehet kapni az autópálya mellett.

Az Epic Burgert már korábban is terveztem, most került rá sor. Szinte telt ház volt, a teraszon talán 1 szabad asztallal, és bent is többen ültek, kellemesen klimatizált a belső tér, nincs zsírszag. Vannak hagyományos székek és asztalok és magasított bárszékesek is. A pultnál kell rendelni, majd a kivetítőn jelzik a sorszámunkat, amikor elkészül a megrendelt étel. Ahhoz képest, hogy ez is egyfajta gyorsétterem, hiszen a fő profil a hamburger, nagyon sokat kellett várni. Egy fiatal hölgy vette fel a rendelést, és 3 fiatalember készítette az ételeket, de mégis rendkívül sokáig eltartott, mire elkészült, bár az is igaz, hogy volt 5 és 4 fős rendelés is előttem. A hamburgerek méretét másoknál látva azt nem mertem bevállalni, túl sok lett volna, így a New York hotdog mellett szavaztam. A leírásban sehol nem szerepel, hogy a benne lévő kolbász csípős (nem virslivel töltik, hanem kolbásszal, amivel amúgy semmi gond nem lenne). A jalapeno paprikát direkt kivetettem belőle, mondván nehogy csípős legyen, de ezt sem sikerült teljesíteni. 2 nagyobb darab paprika is belekerült az ételbe, valószínűleg figyelmetlenségből, mert a blokkon jelezve volt, hogy csípős nélkül kértem. Maga a hotdog amúgy lehetett volna különleges és átlag feletti, mert a coleslaw saláta, a pirított hagymakarika és a ciabbatta, amibe töltötték, mind finomak voltak. A sajtmártás ellenben nagyon folyósra sikerült. Árak tekintetében olcsónak nem mondanám, 1290 Ft-tól kezdődnek a hamburgerek és a hotdog is, és a legolcsóbb saláta is ennyibe kerül, s ehhez még hozzáadódik a köret és az ital. Helyben fogyasztás esetén sincs rendes evőeszköz, csak műanyag villa és kés. Összességében csalódtam, kis figyelmességgel lehetett volna ez az értékelés sokkal jobb is.

800 Ft a felnőtt belépő. Egy hatalmas belmagasságú, egy légterű ácsolt tetőszerkezetes csarnok az egész kiállítóterem, amelyben a 19. század 2. felében virágzó vasöntészet sokszor művészien megmunkált emlékeit nézhetjük meg. A kiállított harangokat mind meg lehet szólaltatni az odakészített fakalapáccsal, de a többi kiállított tárgyat nem szabad "tapogatni", itt már csak mindent a szemnek a szabály. A kiállított tárgyak többsége kiváló állapotban maradt fenn, mintha nem is használták volna sosem őket. Az öntöttvas kályhák gyönyörűen mintázottak és forma gazdagok, és nem is gondolná az ember, mennyiféleképpen lehetett elkészíteni. Azonnal beleszerettem az öntöttvas csigalépcsőbe is, amely nemcsak kiállítási tárgy, hanem fel is lehet rajta menni a kis galériára. A múzeumban kiemelten emléket állítanak Ganz Ábrahámnak és Mechwart Andrásnak (korabeli fotók, festmények, néhány használati tárgy), mellszobruk a kertben is látható. Elsősorban műszaki érdeklődésűeknek ajánlom, úgy gondolom, ez nem tipikusan az a múzeum, ami bárkinek tetszene.

század végén a főváros első komplex nappali kórháza. Az első lebilincselő benyomások után nagy várakozásokkal érkeztem a fürdő kipróbálására. Bár a megelőző napokban rendszerhiba miatt nem működött a bankkártyás fizetés, ezzel ottjártamkor nem volt probléma. A belépést követően azonban csakhamar úgy éreztem magam, mintha egy elfuserált labirintusba csöppentem volna. Az ember - nemcsak én, hanem minden 1. alkalommal érkező - kóvályog össze-vissza a folyosók, nyitott és belső átjárók, kabinos és szekrényes öltözők, tekeredő csigalépcsők között, s kell egy kis idő, mire összeáll a kép, mi merre található, és mik is a helyi szokások. Furcsa, hogy a sok külföldi látogató ellenére az útbaigazító táblák kizárólag magyar nyelvűek. Szerencsére sok a törzsvendég, akik mindenkit útba igazítanak. A nyitott részben 2 úszómedence van eltérő vízhőmérséklettel (22 és 26 fokos), s csak a vízbe csobbanás előtt láttam egy figyelmeztető táblán, hogy kötelező az úszósapka. Erre a bejáratnál senki sem hívta fel a figyelmet. Az úszómester nagyon kedves volt, én meg szerencsés, mert kölcsönzött a számomra egy véletlenül ottfelejtett úszósapkát. Felújítás zajlik az épületben, amely a vizesblokkokat érinti, s emiatt a zuhanyzók le vannak zárva. Emiatt újabb keresgélés indul, mindenki keresi a még működő zuhanyokat több-kevesebb sikerrel. A vizesblokkok, öltözők rendkívül elavultak, mintha 50 éve nem sikerült volna felújítani őket, s a tisztaság sem éppen makulátlan. Reggel 9 órakor már nem volt papír az egyik WC-ben, és kéztörlő papír sem. További furcsaság, hogy valószínűleg a nagy távolságok miatt a fürdőlátogatók kisebb-nagyobb reklám nejlonzacskókkal járkálnak, s a kevés törülköző akasztóra ezeket lógatják fel. Maga a fürdő mindezen deficitek ellenére hihetetlenül kellemes, pihentető, felfrissülést nyújtó. Életem legdurvább gőzkamra élményét itt tapasztaltam meg, nagyon erős, rendkívül hatásos, és még szép is: csillagos plafon, törökös márványminta. A benti medencék a török fürdők hangulatát idézik, sejtelmes fények, középen a kupola alatt kerek 40 fokos gyógymedence, oldalt 2 másik, szintén gyógymedence kevésbé forró vízzel. Remélem, a közeljövőben találnak forrásokat és vállalkozó szellemet a felújításra, mert a Lukács Fürdő városunk egyik éke, egy igazi kincs, nem szabadna ennyire elhanyagolni. A nyitva tartás kedvező, reggel 6-tól este 9-ig minden nap, a szaunavilág részleg pár órával később, 9-kor nyit. A szombati felnőtt belépő 3400 Ft-ba került. A bejárat mellett található az ivócsarnok, ahonnan elvitelre is lehet gyógyvizet vásárolni.

Galériás klasszikus kávézó berendezés, magasított bárasztalokkal, de nagyon kellemes kipárnázott ülőhelyekkel rendelkezik, kis galériával és 2 asztalkás kiülős terasszal. Az étel- és italkínálat megegyezik a másik Pilótával. Paleo és hagyományos, de házi készítésű sütemények, croissant, szendvics, melegszendvics, kávéfélék, minőségi teák és üdítő italok, valamint szűk borválaszték. Egy szelet házi krémes és egy cappuccino 1000 Ft-ba került. A krémes rendkívül finom volt! A kiszolgálás szívélyes.

Ezen kívül 500 Ft-ért lehet édes palacsintákat kérni, a megszokott töltelékekkel (fahéj, kakaó, házi lekvár), amelyekből 2 félét lehet választani. 2 alkalmazott hölgy süti a palacsintákat és veszi fel a rendelést, így ha egyszerre sokan érkeznek, mondjuk 3-nál több ember, akkor könnyen feltorlódik a sor, és meghosszabbodik a várakozási idő. Bár ahogy észrevettem, itt nem sietett senki, a várakozási idő kedélyes beszélgetéssel telt el. A benti részben 2 asztal és egy fali pult van, illetve a bejárat előtt is ki lehet ülni a járdára (a piknik alatt ez utóbbi nehezen volt kivitelezhető a tömeg miatt). Kifejezetten gyerekbarát hely, az egyik fal úgy került kialakításra, hogy oda nyugodtan lehet rajzolni vagy firkálni. Hétköznapokon ebédidőben 2 fogásos menüt is kínálnak (leves + töltött óriáspalacsinta).