ZigZag adatlapja

Az étlap hetente változik, 4-5 féle levesből vagy előételből, 6-7 féle főételből és 2 féle desszertből lehet választani, amelyhez egy pohár ház borát (ottjárunkkor Napbor) vagy házi szörpöt kínálnak 3200 Ft + kötelező szervizdíj áron, bár némelyik fogásért felárat számítanak fel. A normál étlap főételei 4-7000 Ft-ba kerülnek átlagosan, elég nagy a szórás. Különleges, nem mindennapi ételkombinációk, tökéletes fűszerezés és elkészítés. Bár a fogások egyenként nem túlméretezettek, a 3 fogással kellemesen jól lehet lakni. A berendezés elegáns, modern vonalvezetésű. A kiszolgálás udvarias, professzionális, bár kissé merev.

kerületben a Bank Center mellett nyitották meg cukrászdájukat, ahol a fagyi mellett kézműves süteményeket is tartanak. A sütik nem olcsók, 700-750 Ft-ba kerül darabja, kreatív és tetszetős újhullámos tortácskák szerepelnek a kínálatban. A helyiség 2 szintes, fent galériás, tágas, igényesen berendezett. A fagylalt választék lenyűgöző, nemcsak széles a kínálat, de nagyon különleges is. 1 adag (nem gombóc, hanem kenés) 350 Ft-ba vagy 450 Ft-ba kerül, íztől függően, ami meglehetősen húzós ár. A szintén hasonló minőségben és "szegmensben" lévő közeli Pomo d'Oro fagyizóban 330 Ft-ba kerül egy hasonló méretű adag, és az sem nevezhető olcsónak. Nagyon érdekesek, néhol bizarr hangzásúak, de igencsak izgalmasak és különlegesek némely ízek, pl. borsóból és sós vajas kukoricából is készül itt fagyi, de ennyire nem voltam bevállalós. A tonka-karamell, a gyömbéres maláta és a fahéjas-gyömbéres mézeskalács is remek ízek, bár aki a túlságosan fűszeres, karakteres ízvilágot nem kedveli, azoknak nem ajánlanám. Pl. gyerekeknek valószínűleg ezekből nem választanék. Egyik slágerük most a vörösboros málna. Nem mindennapi élmény, nem hétköznapi árakon. A kiszolgálás kedves, szívélyes, az ismeretlen ízekből lehetett kóstolni kiskanállal.

A belső térből csodálatos panoráma nyílik a Dunára, a szomszédos szigetre és a hajókra, kenusokra. Lelombozó, hogy az ablak mocskos, pókhálós, így a látvány közel sem tökéletes. A nyitott terasz az étterem ellenkező oldalán található, így onnan a folyóból semmi sem látszik, ellenben lehet a bokrok közül nézegetni a parkoló és ki-be kanyarodó autókat. Az étlap különleges ételeket ígér, a normál kínálat mellett szezonális ajánlat is szerepel benne, az árak azonban igencsak magasak, fine dining éttermek árszínvonalával megegyező. A belső tér elegáns, igényesen berendezett, szépek a bútorok, bár a szék meglehetősen kényelmetlen. A felszolgált ételek hatalmas csalódást okoztak. A hideg sárgarépakrém levesben egyetlen darab rák árválkodott, amely kissé rágós volt és gumis volt; a leves savanyú, borzasztó ízű volt, mintha romlott lett volna. A desszert hasonlóképpen vállalhatatlan volt. A pohár alján lévő bizarr zöld zselé bebetonozódott az üvegpohár aljára, és olyan íze volt, mint a búcsúban kapható, gyümölcsöt sosem látott, aromából és színes cukorszirupból felfőzött zselés cukroknak. A tetején lévő, kockákra vágott eper nem volt rendesen megmosva, megtisztítva. A középső köztes réteg, jellegtelen joghurtos krém. A mosdó látszólag szép, dizájnos, de közelebbről megnézve szembetűnő, hogy a takarítás nem alapos, nem gondos, ahogy a fotón is jól látszik, a WC csésze belseje undorító sárga vízköves (vasútállomások mellékhelyiségeiben látni ilyen szintű igénytelenséget). A kiszolgálás hektikus, nem figyelmes, nem lehet felvenni a szemkontaktust, bár az egyik pincér egyszer megkérdezte, hogy ízlett-e az étel. Hát sajnos nem, ez borzasztó rossz volt. Drágán, rosszat és keveset, ezt sikerült itt most összehozni. Legközelebb a szemben lévő Céltoronyba megyünk, ami kevésbé tűnik előkelőnek, de valahogy mégis több bizodalmam lett bennük.

Az étlap hamburgerekre épül, húspogácsával, csirkével, vegetáriánus változatban vagy pulled pork-kal. Az árak átlagosnál magasabbak, s ezért az átlagosnál gyengébb minőséget kaptunk. A napi menü, ami a legkedvezőbb választás 1690 Ft, és csak 1 féle, standard marha hátszínből készült, legkisebb húspogácsás hambi választható. A mediumra kért hús nyers maradt, a füstös íz túltengett, elnyomta a többi ízt. A steak burgonya közepe szintén nyers maradt. A zsemle száraz volt, hiába pirítottak rá, több naposnak tűnt, ez is komoly gyengeség. Minden extra feltét, "rátét", szendvicsbe való +300 Ft-ba kerül, ami egy vékonyka szelet sült bacon-ért vagy egy kis coleslaw salátáért, 1 szeletke sajtért elég erős túlzás. Még ha finom lett volna az étel, a menü mennyisége egy főétkezésre akkor sem elegendő, túl kicsi az adag. A krumplihoz nem jár mártás vagy ketchup, csak plusz pénzért rendelhető. Nem a pultnál szolgálnak ki, hanem kijönnek az asztalhoz, ám ez nem igazán derült ki, a szomszédos asztalnál ülőktől tudtuk meg. A kiszolgálás nem figyelmes, esetleges, később is nekünk kellett vadászni a felszolgáló lányra. Ha a benti részben nem ül senki, viszont a teraszon több asztalnál is vannak vendégek, akkor elég logikusnak tűnik, hogy nem a pult mögött a hátsó konyhában kellene lennie a személyzet minden tagjának. . . ennyit a figyelmes szervizre. A dobozos kólák fémdoboza - a teteje - mocskos volt, az asztalokon nem volt kitéve szalvéta, volt viszont hamutartó, az asztalok a teraszon kissé ragacsosak voltak, az étlapok szintén, a műanyag bárszékek lába billegett. A tavalyi leves és desszert napi kínálat eltűnt az étlapról, miközben az árak emelkedtek. Csalódás volt, sokat romlott a színvonal, nem ajánlom.

Ha jól emlékszem, a Corvinon kívül az Arena Plázában is van egy egységük. A tipikus törökös ételeket kínálják, amelyek hazánkban is nagy népszerűségnek örvendenek: döner kebabot (nem gyros! ! , ezt sértésnek veszik, hiszen az a görög konkurencia hasonló típusú étele) csirkéből és borjúból, "szendvics" vagy tál méretben, vegáknak falafel hasonló köretekkel. Dolma, azaz töltött szőlőlevél, joghurtos padlizsán és a görög salátához hasonlatos fetasajtos-olivás saláta szerepel még a kínálatban. A desszertek közül a kemencében sült tejberizs bár édes, de az egyik kedvencem. Árban középkategóriás, 2000 Ft-ból jól lehet lakni.

Reggel 9-11 óra között speciális reggeli burrito-kat készítenek, tojásrántottával, mexikói burgonyával töltve. Az étlapon a jól ismert mexikói ételeket találjuk: tortilla chipset, nachos-t "tüzes" mártással, taco-t többféle töltelékkel, quesadilla-t és persze burrito-t. A guacamolét, a híres avokádókrémet helyben készítik. Stílusosan, mexikói Corona sört ihatunk, ami mondjuk nem számít itthon sem ritkaságnak, viszont a szintén mexikói Jarritos üveges üdítők nem túl gyakoriak, nem is emlékszem, hogy láttam volna máshol. Guava és mangó ízben is kapható, neonszínekben pompázik. A chilis csokoládés brownie-t nagyon dicsérték, adagra elég kiadós, és a chili karakteresen megjelenik az ízvilágban, azonban a tészta száraz, nehéz, túl tömény és porlad is. A kiszolgálás korrekt. Árban középkategóriás.

Fő vonzerejük talán az lehet, hogy a szeletes pizzájuk Westend viszonylatban az olcsóbb ételek közé tartozik, ennyiért egy komolyabb hamburgert sem lehet megvenni. Viszonylag laktató, vastag tésztás pizzát készítenek. Tömegcikk, nem igényes, nem különleges, olcsó alapanyagokat és feltéteket használnak. A tésztáik is közönségesek, és a többi étel sem kiemelkedő. A leggyengébb pont mégis a kiszolgálás, közömbös, unott, tessék-lássék. Több alkalommal ettem már náluk az elmúlt évek során, és az összbenyomásom nem változott velük kapcsolatosan.

Az ételkínálat és az árak mindenütt egységesek. Csirkés, marhás, chorizo kolbászos tortilla 890 Ft-ért, Serrano sonkás extra felárral, valamint kínálnak elvileg mini tapasokat is (olíva bogyót, spanyol sonkát, kolbászt és sajtot). A kiszolgálás eléggé lassú és egykedvű, fogalmazhatok úgy is, hogy inkább érdektelen. A tortilla tekercs túl száraz, a beltartalom viszont gazdag, nem spórolnak a hússal. Csak készpénzzel lehetett fizetni.