ZigZag adatlapja

Részben pékség, a megszokott pékárukkal (kakaós csiga, perec, többféle pogácsa, aprósüti), kenyérfélékkel, másrészt egészen jó minőségű, meggyőző ízvilágú rétesekkel, és ha jól emlékszem, még szendvicseket is árusítanak. A rétesek között volt többek között meggyes, mákos, szilvás, túrós. Bármely ízt választja az ember, egységesen 250 Ft-ba kerül, ami kifejezetten kedvező ár-értéket jelent, a rétesek ugyanis az átlag méretnél nagyobbak, és egyáltalán nem spórolták ki belőlük a tölteléket. Egy áfonyás-túrósat választottam. A rétesek ugyan nem voltak már melegek, de frissességükhöz nem fért kétség. A pékség vezetője rákérdezett, hogy miért fényképezek, s amikor elmeséltem neki, az volt a benyomásom, hogy örült neki, ha hírüket visszük a "nagyvilágba". Mondta, hogy nyugodtan fotózzak csak, s írjam meg a véleményemet. Nos, megtörtént.

Gyenge felhozatal, szikkadt pogácsák (180 Ft), perecek bedunsztolva műanyag tálakba, lefóliázott szendvicsek (450 Ft). A legerősebb a csokiszeletek szekciója volt, nem csoda, elég sok gyerekprogramot szerveznek ide. Árban kb. egy éjjel-nappali kisbolt színvonalának megfelelő, azaz a monopolhelyzet érződött az egészben, nem a színvonalat kellett megfizetni. A büfé előtti asztaloknál lehet leülni, ami csak akkor kellemes megoldás, ha nem sokan állnak sorba a büféhez. 1 db alkalmazott szolgál ki, így ha sok a vásárló, pláne ha kávét is kérnek, akkor elég gyorsan feltorlódik a sor. Csak végszükség esetére!

regényének világát idézte meg, talán a színek, talán az egyik sarokban lévő, régi időkről mesélni tudó emléktárgyak, relikviák miatt. Ha elvitelre vásárol az ember, akkor a pultnál kell rendelni, ha helyben fogyaszt, akkor az asztalnál szolgálnak fel. A sütemények, tortaszeletek 2 fő csoportba sorolhatók, egyrészt vannak tradicionális kóser desszertek, ezek közé tartozik talán a legismertebb flódni, a helyi specialitás Fröhlich krémes, másrészt klasszikus jól ismert torták, mint a Dobos-, a Fekete-erdő, Eszterházy-, csoki-, citrom- vagy mákos-almás torta. Árban a belvároshoz képest szerintem szinte olcsó, 350 és 450 Ft-ba kerül 1-1 szelet, méretben az átlagosnál valamivel nagyobbak. Egy csokis-rumos kockát ettem (350 Ft), amely ízben és állagban valahol a méteres kalács és a somlói galuska piskótájára hajaz. A kiszolgálás udvarias és kedves.

18-25 év között). Csomagolás: szögletes papírdoboz kis fogantyúval, hogy ne égesd meg a kezed, 1 db műanyag villa beszúrva a doboz oldalába. A megvalósítás azonban - nálam legalábbis - sántít. Kétszer kell sorbanállni, először a rendeléshez és ekkor kell fizetni (csak készpénzt fogadnak el. . . 2016, Budapest metropolisz, belváros. . . ), majd utána be kell álni a másik sor végére, ami bőven kint áll az utcán, itt adják ki a tésztát, ha elkészül. Két szakács dolgozik, de így is várni kell, a tömegtől függ, hogy éppen mennyit. A benti részen nem lehet enni, nincs asztal vagy pult; kint a szabad ég alatt van 3 db nagy kerek asztal, amiknél félig állva be lehet támaszkodni enni. Esőben, szélben, vagy éppen tűző napsütésben nem praktikus. Ami a legidegesítőbb az egészben, s nekem ez nagyon rányomta a bélyegét az egész hangulatra, hogy tele van a közvetlen környék hajléktalanokkal, akik lesben várnak a szabad prédára. Az asztalunknál kajáló fiatal lány még le sem tudta nyelni a falatot, amikor hirtelen odalépett mellé egy eléggé rémisztő külsejű (és felettébb büdös, kellemetlen fellépésű) hajléktalan, hogy ez már ugye nem kell neki, és a választ meg sem várva felkapta a papirdobozt és magával vitte. Szegény lány, teljesen meg volt szeppenve, mondjuk azok után, hogy a hajléktalan a mocskos kezével összefogdosta a dobozt, nyilván már amúgy sem kellett volna neki. Mi megettük a tésztánkat, mert amúgy nem volt túl nagy adag, és a csirkehúst eléggé kispórolják belőle, de mögénk is már ugrott egy másik hajléktalan, hogy nem maradt-e valamennyi, mert akkor ő azt elvinné. Nyilván nem vitatja el senki, hogy a hajléktalanokat nem a Pasta Pont rendelte oda, de úgy gondolom, az ő vendégkörüket inzultálják, az ő presztízsüket is rombolják, így ha ez ellen tenni akarnának, akkor ők lennének abban a helyzetben, hogy valamit lépjenek az áldatlan helyzet ellen. A rutinosabb vendégek meg sem állnak itt az asztaloknál, hanem átmennek a Kálvin tér másik oldalára a templom elé, és ott esznek a padokon, ha éppen van szabad hely. Nagyon rossz élmény volt, nem ajánlom.

A dizájn nincs túlbonyolítva, egyszerű, inkább praktikus berendezés, a polcokon szemes kávé a nagyobb tételben, elvitelre - otthoni főzésre - vásárlók részére és a filteres kávézáshoz szükséges eszközök sorakoznak. A Brew Bar a filtere kávékultúrát népszerűsíti, ehhez mindenféle spéci kávégépeik és vízforralóik vannak, amihez nem értek; de a lényeg, hogy 9+1 féle módon tudják elkészíteni a filteres kávékat. Annyira trú a hely, hogy "klasszikus" tejes kávéitalokat itt nem is csinálnak, de ha valaki cappuccinot szeretne vagy lattét, akkor sincs semmi gond, mert a szomszédban, a Melbourne-ben elkészítik, és ide áthozzák (a 2 hely hátul összeköttetésben van). Egy espresso 500 Ft-ba került (és kaptam hozzá felár nélkül tejet). A kiszolgálás nagyon kedves, segítőkész és barátságos volt.

A hely "lelke" a sarokban látható, csempézett tetejű, IGEN feiratos fatüzelésű kemence, amely egy híres nápolyi pizzakemence készítőtől származik. Ez a kemence azért különleges, mert akár 450-480 fokra fel lehet fűteni, s ennek köszönhetően a pizza 90 másodperc (azaz mindössze másfél perc) alatt megsül. A pizzákat frissen készítik, viszont kis méretűek, talán 25 cm átmérőjű lehet (mert csak ekkora fér be a kemencébe), 1 egészből 4 szelet jön ki, amelyek ára 380-480-580 Ft-ba kerül a feltéttől függően. Elég kevés feltétet tettek a pizzákra, a szélei pedig üresek. Nemhogy egy szeletet, de egy egész pizzát simán meg bírnék enni belőle, mert a vékonyság, a kis átmérő és a kevés feltét miatt nem igazán laktató. Amúgy tény, hogy a nápolyi pizzának az is jellemzője, hogy egyszerű, nem túlbonyolított, nem igazán fűszeres. Egy-egy szelet hagyományos margheritát és egy krumplis-rozmaringosat ettem, és egyáltalán nem laktam jól tőle. Mindegyik szeletnek eléggé intenzív füstös íze volt, ez valószínűleg a kemence sajátossága. Annyira pici a hely, hogy nemhogy leülni, de még rendelni is nehéz, ha 3-nál több vendég van benn. A kiszolgáló szemközti falnál van egy kis könyöklő pult, alatta szemetessel, ahol állva meg lehet enni a pizzát, ha valaki nem elvitelre kéri, bár itt a többség kényszerűségből nyilván elviszi, mert úgysem lenne hol megenni. Kicsit úgy érzem, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Nem volt rossz, de korszakalkotónak vagy különlegesen emlékezetesnek sem éreztem. A kiszolgálás korrekt, normális.

Autentikus kemencés pizzát készítenek, a papírvékony tésztás verziót, gazdag feltéttel. A szeletet is árusítók között nekem a Pizzica mellett (bár náluk a szögletes forma van) ez ízlett a legjobban a városban eddig kóstoltak közül. A pizzákat folyamatosan sütik, így eléggé pörög a készlet. De ha valaki éppen olyat kér, ami már kihűlt, akkor 1-2 percre visszateszik a szeletét a kemencébe, így garantáltan minden pizza melegen, sőt szinte forrón kerül tálalásra. Tálalás=papírtálca, evőeszköz nincs. Szeletben és egészben is lehet vásárolni. Ezek nagyméretű, családi pizzák, 1 egész 8 szeletből áll össze. Íztől/feltéttől függően ha jól emlékszem, 3 árkategória van, én paradicsomos alapű sonkásat ettem, ami 390 Ft-ba került. Kiváló, pikánsan fűszerezett pizzaszószt ingyen kaptam hozzá. A drágább szeletek 470 Ft-ba kerülnek. Az egész pizzák pedig kb. 3200 Ft-ba. A kiszolgáló pulttal szemben van 2-2 összetolt magas asztal, azoknál lehet enni (ahogy apám szokta mondani "állva, mint a lovak"), leülős helyek nincsenek, nem is lenne rá hely. Sokan elvitelre vásárolnak. A kiszolgálás nagyon barátságos, mosolygós, jó hangulatú.

Először még babakocsival, most már saját lábukon jönnek ők is. Az összesen 11 hektáros területen 7 kontinens több mint 8000 állata él itt. Az állatkert épületei is figyelemre méltóak, hiszen közülük több műemléki védettséget élvez. Az állatkert folyamatosan bővül, fejlődik, szépül; a legutóbbi változás az volt, hogy a szomszédos Vidámparkkal összevonásra kerültek (a Vidámparkkal közel sem büszkélkedhet így a városunk. . . ). Több vidéki állatkertben is jártam már, összehasonlításban azt tudom mondani, hogy ez a nagyok közé tartozik, nagyon sok az állatfaj, viszont mindent összevetve szerintem jelenleg a nyíregyházi a legszínvonalasabb. Itt Pesten is van fókashow, de sajnos itt nem igazán gondoltak a nézőközönségre, ugyanis csak az első sorokból látni normálisan, miközben körbe mindenki csak ágaskodik, olykor tülekednek. Vagy a szembe lévő dombra kapaszkodnak fel, ahol már teljesen ki van kopva a fű. Jó lenne ezt mondjuk a nyíregyházi vagy külföldi mintára jobban kialakítani, akár magasított lelátóval. Az nagyon tetszik, hogy amikor új kisállat születik, arról hírt adnak, és biztosítják az állatka megtekintését, esetleg még simogatást is, bár tudni kell, hogy ilyenkor elég nagy tömeg szokott lenni. Az állatok szervezett etetése (pl. zsiráf, elefánt, teve) és a kisállatsimogató is nagy élmény a gyerekeknek. Az állatkert területén lévő játszótér is nagyon szuper, nemkülönben a japánkert. Nekem a terráriumos, üvegházas rész is nagy kedvencem, főleg az az üvegház, ahol a lajhárok szabadon vannak, sokszor nagyon közel jönnek az emberekhez. A lepkeház is gyöngyörű! Az állatkert területén lévő büfék, vendéglátó helyek színvonalán lehetne még mit fejleszteni, sem az árfekvés, sem a kínálat nem valami családbarát. Minden nyáron tábort szerveznek a gyerekeknek, ami kiváló lehetőség közelebb kerülni az állatokhoz, de szerintem nagyon drága. Az állatkert melletti állatkerti játszóház is remek lehetőség a kisebb gyerekeknek, a 2 programot kedvezményes kombinált belépővel lehet összekötni.