ZigZag adatlapja

Népszerű, közkedvelt hely a környékbeliek körében, csupán 1-2 szabad asztaluk volt, pedig nem túl kicsi hely, sokan elvitelre vitték az ebédet. Szinte kivétel nélkül minden vendég a napi menükből választott, én is ezt tettem, kollégám viszont a normál étlapról nézett ki egy szimpatikus fogást. A normál étlap húsos főételei 1800-2500 Ft körül alakulnak. Az ételekre nem kellett sokat várni (a menüre gyakorlatilag semmit), a konyha gyorsan dolgozik, a nagy forgalom ellenére is. Az ételek hatalmas adagok, még a menü főétele is, a levesből egy egész tállal hoztak ki, abból lehetett tetszés szerint merni, akár repetázni is. Megbízható, jól fűszerező, alapvetően a magyaros vonalat képviselő konyhát visznek. Én azt gondolom, ilyen éttermekre mindig nagy igény lesz, bárhol is járunk az országban. A kiszolgálás kedves, mosolygós és szintén pörgős. Negatívum, hogy a ruhánk olajszagú lett, ebből a szempontból másutt jártunk már ennél durvábban is, de azért mégiscsak érdemes lenne egy normális szagelszívó/szellőző berendezésbe beruházniuk.

Melegebb időben üzemel a teraszuk. Az is kissé szokatlan a többi hasonló környékbeli étteremhez képest, hogy nekik nincs ebédmenüjük. Van viszont heti ajánlat, amelyben 2 féle leves, 3 főétel és 1 desszert szerepel. A normál étlapon a klasszikus magyar/os ételek is megjelennek (pl. hortobágyi húsos palacsinta, Jókai bableves, gulyás, marhapörkölt galuskával), azonban "trendibb", egészségesebb, könnyedebb ételeket is kínálnak, salátákat, thai zöldséges tésztát. Van marhapofa és lazacfilé, konfitálnak és sous-vide-olnak is, így az étlap alapján úgy látszik, hogy valamilyen szinten követi a Rokfort konyhája is a mostanság divatos gasztro-hullámokat. Árak tekintetében középkategóriás, de a menü hiánya miatt mégis drága itt elkölteni egy ebédet. A sous-vide-olt sertésszüzet, paprikásan galuskával (2200 Ft) összességében egy közepesre tudom értékelni, mert a galuska eléggé gyengécskén sikerült, családom bármely nőnemű tagja ennél bármikor különbet készít, a sertésszűz állaga valóban remek volt, azonban a fűszerezés, ízesítés igencsak hiányzott róla, ez annyira natúr volt, hogy ennél natúrabb már nemigen lehetett volna. A paprikás szósz is átlagos, kissé unalmas lett. Nem sikerült eltalálni a mennyiségek harmóniáját sem, ez esetben a hús mennyiségéhez képest a mártás és a köret is kevés lett. Egy fogással nem lehet teljesen jól lakni, de úgy döntöttem, a desszertet inkább máshol eszem meg. A kiszolgálás udvarias, normális, az étel elkészülésére sem kellett sokat várni. A mosdó megérett egy kis felújításra és rendbetételre, közelebbről megnézve a fém elemek kopottak, részben vízkövesek, a fúgákban megült a por.

A formatervezett lámpaburák és a Synesso kávégép is ebben a zöld árnyalatban pompázik. A mostanában nagyon trendy specialty kávézó ez is, ahol világos pörkölésű workshop kávét készítenek, kiváló minőségben, azonban meglehetősen borsos áron. Egy eszpresszó 500 Ft-ba kerül. A szerény ételkínálat is eléggé túlárazott, némi péksütemény (mazsolás-vaníliás csiga, croissant), "egészséges" ilyen-olyan mentes házi torták, szendvicsek szerepelnek a kínálatban. Egy kávét és egy péksütit sem lehet megúszni egy ezresből, ami alkalmanként belefér az ember életébe, de napi szinten véleményem szerint elég jelentős érvágás egy átlagember számára. A kiszolgálás a pultnál történik, átlagosnak értékelem, mivel leginkább egykedvű és olyan "semmilyen" volt. . . egy minőségi helyen ennél - legalábbis számomra - magasabb az elvárás.

Bár szerintem inkább ajándékba kaphatta, mert el nem tudom képzelni, hogy ő ezért pénzt adott volna ki. Az ablakban elhelyezett cserepes növények, a nejlonfüggöny, amilyennel már csak vidéki kollégiumokban találkozhat az ember, a gépi műcsipke terítők az asztalokon, a piros műbőr kényelmetlen székek. . . mind-mind csodálatos kellékei ennek a letűnt korszaknak, a 60-70-es évekből. Ahogy elnéztem, a vendégkör is már évtizedek óta járhat ide le, meginni egy fröccsöt vagy egy korsó sört valami röviddel. A sörkínálat kommersz csapoltan és üvegesben is (Dreher, HB, Ászok "család"), viszont a csapolt sörben itt még van pikkoló, azaz 2 decis mennyiség is. Ételeket nem tartanak.

A Dallmayr Kereskedőház kávéit és teáit készítik, 2 féle kávét főznek: az olasz Palazzot és a prémium minőségű IO-t. Latte Macchiato con Panna-t ittunk sok tejszínhabbal. A kommersz sörök mellett néhány kézműves is feltűnik a kínálatban: Bigfoot Razzia, Füti WInternacht és a szintén Fóti Hammurapi. A koktélkínálat különösen bőséges. Az ételek tekintetében érdekesség, hogy egészen délután 4 óráig lehet reggelizni. A hideg és meleg szendvicsekhez extra feltétet is lehet kérni. Bruschettát és Paninit is lehet itt enni. A sütemények Bernáth Roland cukrászműhelyében készülnek, ezek a hagyományos vonalat képviselik, finomak, de véleményem szerint túlárazottak az egységesen 460 Ft-os árral (Rákóczi Túrós, krémes esetében egyáltalán nem indokolt). Protein, paleolit és diabetikus süteményeket is kínálnak, nyáron pedig fagyikelyheket is. Az ártól eltekintve hibátlan hely.

Egy régi malom épületében került kialakításra, építészeti megoldásait tekintve is izgalmas hely. Az egyik oldalán csörgedezik a patak, amelybe hatalmas malomkerekeket helyeztek el dekorációs elemekként. Este az épületet színes, néhány másodpercenként váltakozó színű fényekkel világítják meg. A kávézó belül modern, fiatalos megjelenésű, drapp és barna színvilág dominál. Az első legnagyobb helyiség inkább étterem jellegű, innen nyílik egy, majd még egy intimebb, "kuckósabb" helyiség. A mosdó is ragyogó tiszta, modern, minden vadonatújnak látszik. Látszik, hogy a dizájnnal sokat foglalkoztak, a weblapjuk (nemcsak facebook oldaluk van), az étlap, a fali dekorációk is mind összhangban vannak egymással. Hosszú nyitva tartású hely, hétköznap éjfélig, hétvégén éjjel 2-ig tartanak nyitva, ami a városban ritkaságszámba megy. Jó a kávé, finomak a sütik (Oreos tortaszelet, sajttorta, répatorta), igényes a borkínálatuk, bár magasabb árfekvésű, mint a Graben borbár. Reggeli ételeket, olaszos harapnivalókat (pl. pastrami), hamburgereket, salátákat, valamint heti ajánlatban 5-6 féle meleg főételt is kínálnak. A kiszolgálás is ötpontos.

A Trieste márkájú kávékon kívül Ronnefeldt teát, sokféle ízesített forró csokit (a klasszikus mellett Karácsonyi Mézeskalács mellett fahéj, mogyoró, narancs, kókusz, a számomra kissé bizarr banános és sárgadinnyés), többféle gyümölcsös limonádét, kommersz söröket (Gösser "család" - Soproni csapolt, Heineken, Edelweiss), Panyolai pálinkát és koktélokat kínálnak italfronton. Reggel 8 órától tartanak nyitva, délelőtt hideg és meleg - főleg tojásételek - reggelit kínálnak, majd napközben egyszerűbb meleg ételeket is lehet enni, toast-ot, háromszög alakú "Club" szendvicset, klasszikus kissé retrós hatású melegszendvicset, salátát, és grillezett csirkét körettel vagy salátával. Jó hangulatú, beülős, beszélgetős hely, udvarias, barátságos kiszolgálással, átlagos árakkal (bár a melegszendvics 600 Ft körüli áron kissé túlzás véleményem szerint).

A benti tér kialakítása hasonlóan egyszerű, puritán, enyhe retrós beütéssel. A kenyérféléken túlmenően a péksütemények választéka igencsak széles, a máshol is megszokott kakaós csiga, túrós batyu, többféle croissant (sajtos, vajas, nutellás) mellett leveles és kelt tészták, bukta, kilóra kimért aprósütemények és pogácsa szerepel a kínálatban. Bár a mosonmagyaróvári árakat nem ismerem pontosan, a Pesten tapasztalthoz képest kedvezőbb, míg a sütik mérete az átlagosnál nagyobb. Legjobban a helyi specialitásnak tűnő piskóták tetszettek (narancsos, karamellás, csokis-meggyes) 200 Ft-ért. A túróval töltött szív volt a másik kedvenc. Minden pékáru friss és ízletes volt.