ZigZag adatlapja

Nemcsak a filmvetítések idején tartanak nyitva, hanem déltől egészen késő estig. Jó párszor jártunk már itt a barátokkal, nemcsak mozizni, hanem beülni 1-1 ital mellé beszélgetni, időt múlatni. Borsodit és 2 féle Staroprament csapolnak, üvegesben a kis üveges Hoegarden a legkevésbé kommersz. A kávé és a kakaó mellé, pontosabban a tetejére házi tejszínhabot adnak (habpartonnal készítik). Finom teákat (mentás, mézes-gyömbéres) és izgalmas ízesítésű, fűszeres limonádékat készítenek (pl. gyömbéres, bazsalikomos, kakukkfüves ízesítéssel). Az egyik falnál vannak a legkényelmesebb ülőalkalmatosságok, egy kiszuperált zongora mellett. Kevésbé szimpatikusak számomra a magas bárszékes asztalok. Árban középkategóriás. A kiszolgálás barátságos, laza, ámde gyorsnak egyáltalán nem mondható. Kifejezetten jó hangulatú, fiatalos hely, nemcsak a húszéveseknek.

December végén, a 2 ünnep között zárt ajtókat találtam náluk, így januárban újra próbálkoztam, ezúttal már sikerrel, legalábbis abban az értelemben, hogy nyitva voltak. Egy 2 napon belül lejáró kupont mentem beváltani (1 sütemény + 1 forró ital), meglepő módon mind az éttermi rész, mind a cukrászda teljesen kihalt volt, egyetlen vendéget sem láttam. Egy asztalnál üldögéltek és beszélgettek a személyzet tagjai (akik egyáltalán nem voltak pincérnek öltözve). A férfi megkérdezte, mi tetszik, ezek után elment, majd hosszas várakozás után előkerült a hölgy felszolgáló. A választék kifejezetten szegényes volt, mindössze 5 süteményből lehetett választani, és forró csokiból is csak 2 félét tartottak (fehér, ét). Egy Opera Royalt kértem, amely az egyik kedvencem - amennyiben jól készítik. Az eredeti ízével nem lett volna alapvetően baj, bár kevésbé kellett volna édesíteni, de nem volt már egészen friss. Nem romlott volt, de az állagán érződött, hogy már 1-2 napja ott állhatott a hűtőpultban. Valószínűleg ez annak köszönhető, hogy ha nincsenek vendégek elegendő számban, akkor az ételek sem fogynak el időben. A forró csoki forró és sűrű volt, de nem sikerült megfelelően felkeverni, így maradtak benne csomók. Árak tekintetében egyáltalán nem olcsó hely, 990 Ft volt az eredeti, nem kedvezményes ár. A hangulat csapnivaló, szegényes, avítt, félhomályos. Nem ajánlom.

Elhelyezkedése kiváló, hiszen az egri vár bejárata előtt található, a Dózsa Györgyről Tinódi Sebestyénre átkeresztelt téren. Vasárnap kora délután teltház mellett üzemeltek, akinek nem volt asztalfoglalása, annak várnia kellett a felszabaduló helyekre. A hét utolsó napján csak 17. 00 óráig van konyha, 6-kor zárnak (a téli szezonban). A normál étlap mellett a heti ajánlatok közül is lehet választani. Ettünk kocsonyát wasabi tormával, céklával, bisztró kóstolót (hidegtál házi sonkából, malacroládból, mangalica kulenből, szürkemarha vastagkolbászból és friss zöldségekből, jóféle házi kenyérrel), narancsos sütőtök krémlevest és panna cottát máksorbettel. Mindegyik fogás a maga nemében kitűnő volt. Az árak kifejezetten barátságosak, a fővárosi, hasonló színvonalú helyekhez képest különösen meglepően. A tömeg miatt a hangulat nem annyira kedélyes, nincs lehetőség és idő az ételekről és az étteremről többet megtudni; érezni, hogy a személyzeten nagy a nyomás, folyamatos a pörgés, de állják a rohamot. Kifejezetten gyermekbarát hely, a mosdó előtt 6 db etetőszéket láttam, és természetesen pelenkázó is van. Nyáridőben üzemel szélvédett, de fedetlen teraszuk is, ilyenkor több vendéget tudnak fogadni. Elsőrangú hely, jó szívvel ajánlom.

Utánunk többen is érkeztek még, akik a teltház miatt palacsinta nélkül szomorúan távoztak. Az étlapon a hely nevéhez hűen édes és sós palacsinták dominálnak, a többi ételféleséget nem is igazán figyeltem, bár voltak levesek is. Árban kb. 1500 Ft-nál kezdődnek és 2000 Ft felett tetőznek, ami első ránézésre egy 1db palacsintáért nem tűnik éppen kevésnek, de később, amikor megkaptuk a mi adagjainkat, egyből beláttuk, hogy kiadós, tartalmas, komplett főételnek beillő mennyiségekről van szó. Mivel nem egriek vagyunk, először jártunk itt, így arról nem tudok nyilatkozni, hogy régebben valóban jobb volt-e a hely. A kiszolgálás tekintetében én is egyetértek az előttem hozzászólókkal, valóban vannak a pincérek között mogorvák, szótlanok, de szerencsére nem mindegyikük ilyen, vannak közöttük a vendégekkel normálisan viselkedők is. Mivel sok volt a rendelés, így a várakozási idő sem volt kevés, de úgy gondolom, nem az időt húzták a szakácsok, hanem egyszerűen ennyire volt kapacitásuk, s folyamatosan készítették a palacsintákat, nem meglepő módon a többi vendég is azt rendelt. Valóban óriási palacsintákról van szó, négyrét hajtogatva is csak egy lapos nagytányéron férnek el, és nagyon vastagon meg vannak töltve a különböző édes vagy sós finomságokkal, s külön kiemelkedő a díszes, rokokóba hajló dekoráció (gyümölcsök, tejszínhab, csokiöntet, roletti). Banános-vaníliásat és túrós-szedreset ettünk. A dermesztő hidegre tekintettel forró csokit és teát ittunk. Összesen 4200 Ft-ot fizettünk, ami véleményem szerint jutányos ár. A berendezés a sötét, félhomályos pincehelyiségben nagyon érdekes, cigarettás doboz és gyufásdoboz gyűjtemény a vitrinekben, színes plakátok a falakon és még akvárium is van.

Az árszínvonal a Borkakasban is illeszkedik az illusztris környezethez, az amúgy kedvezményes, ebédidős étlapon sincs a főételek között 3000 Ft-nál olcsóbb étel, azonban 12-16 óra között kedvezményes árú business lunch-ot kínálnak, melynek keretében a 2 fogás 2490 Ft, míg a 3 fogás 2990 Ft-ba kerül. Így gyakorlatilag a főétel normál áránál olcsóbban 3 fogást is el lehet fogyasztani, s ebben az árban még benne foglaltatik egy választható limonádé. Ez utóbbiak is különleges ízesítésűek és elegáns tálalásúak, nálam a levendulás-grapefruitos nyert. A főétel Wiener Schnitzelként szerepelt az étlapon, de a hússzelet nem volt vékonyra klopfolva és emiatt kicsit eltért a megszokott íztől. A desszert kiváló, telitalálat és egyúttal vizuális szépség is. Céges ebédekre, inkább hivatalos alkalmakra megfelelő hely véleményem szerint. A vendégek többsége külföldi, talán ennek tudható be, hogy a személyzet alapból nem is magyarul, hanem angolul köszönti és szólítja meg a vendégeket. 10% szervizdíjat számolnak fel.

A napi menüben ugyanis a megszokottaktól eltérően itt egy választható levest és egy szendvicset kínálnak menüben, melynek ára a szendvics összetevőitől függ. A levesek önmagukban 490 Ft-ba kerülnek. A levesek helyett lehet sült krumplit is választani. Egy nagyon különleges szedres túró rudi levest is kínáltak, de hagyományosabb ízek is vannak (pl. magyaros burgonyaleves babérlevéllel). A szendvicsekbe rakott rántott csirkemellet frissen sütik, így minden szendvics frissen, a megrendelést követően készül. A legolcsóbb menü egy dobozos üdítővel 1200 Ft-ba került. A földszinten állópultos asztalok vannak a falnál és az ablakban, az emeleti kis galérián bárszékeken lehet leülni. Fiatalos, barátságos hely, kedves kiszolgálással. A kabátunk, ruhánk egy kissé olajszagú lett, ha valaki erre kényes, érdemesebb elvitelre vásárolni.

Az asztalok egy része belóg a virágos részlegbe, amely elég különleges, de kellemes hangulatot teremt. Igencsak felkapott helynek tűnik, egy átlagos decemberi kora délutáni napon szinte minden asztalnál ültek, s így elég zsúfolt benyomást keltett ez a közeg. A berendezés fiatalos, vidám, színes, a virágoktól függetlenül is. Kávét, süteményeket, szendvicseket, a most divatos quiche-t, salátákat és reggeli ételeket is lehet kapni, ám az árfekvés átlagnál magasabb, belvárosi/Duna-parti. Egy átlagos csokis croissant 690 Ft-ba kerül, a spenótos-szárított paradicsomos quiche 2200 Ft. A kávé minőségi, a firenzei La Marzocco kávégépen salvadori 100% arabica kávéból készítik a Lattet, amelyből a kisebb M mennyiség 800 Ft-ba kerül. Melegebb időben kellemes teraszuk üzemel, remek kilátással a Duna és a Parlament irányába.

2 féle levesből lehet választani, a főételek közül az egyikkel 1200, a másik kettővel 1400 Ft-ba kerül a menü, amely tartalmaz korlátlan mennyiségű szikvizet is. Ez utóbbi az asztalokra be van készítve. A hely régi vágású, kissé ódivatúnak is mondhatnám, bár szemmel láthatóan sok nyugdíjas keresi fel, de a szomszédos kórházból is átjárnak a fehérruhás dolgozók. A hely népszerű, ebédidőben szinte teltház volt, a kiszolgálás mégis gyors, pörgős, bár talán egy kissé személytelen. A levest csészében szolgálják fel, de nagyon tartalmas, tele levesbetéttel, zöldséggel, a főétel mennyisége is megfelelő. Alapvetően magyaros konyhát visznek, megfelelő állagú sütéssel-főzéssel, jó fűszerezéssel, extrák nélkül. Érdekesség, hogy nem az asztalnál a pincérnél kell fizetni, hanem távozáskor, az ajtóban ülő "recepciós" hölgynél.