ZigZag adatlapja

Úgy tippeltem, hogy a pultban személyesen Pali, egy középkorú úriember, vérbeli vendéglátós fogadta és szolgálta ki a vendégeket, persze lehet, hogy tévedek, de teljesen el tudtam őt képzelni a Főnök Palinak. A rendelés és fizetés a pultnál történik, de utána helyben kulturált körülmények között, tiszta és modern asztaloknál lehet leülve enni, inni, kávézni, amely a piacokon ritkaságszámba megy. Még ha le is lehet ülni, az nem ilyen körülmények között szokott megtörténni, szóval ez nagyon pozitív volt. A pultban közkedvelt magyaros ételek sorakoztak, a többség elvitelre vásárolt ételt én is, lévén még alig múlt el reggel 9 óra, ennek ellenére néhány bevállalós munkás férfiember már elégedetten tolta be magába a pörköltet galuskával. Végül is, miért ne lehetne ezt reggelire is enni, ha valaki szereti? Az ételek a teljesség igénye nélkül töltött paprika, pacalpörkölt, mákos guba, töltött káposzta, túrós csusza. sült debreceni, májas és véres hurka, rakott krumpli és többféle rántott étel (hús, halpatkó, zöldségek), sokféle savanyúság. 4 féle főzelék mindössze 895 Ft-ért. Menzás, napközis hatású volt a paradicsomos káposzta, de árban igen megérős. Hozzá a nagy fasirt darabja 400 Ft. A főételek többsége 2000 Ft körüli, pár száz Ft-tal alatta, illetve felette. Szép nagy adagokat kapni ennyiért. A kávé nem a hely erőssége, persze, elfogyott, de olcsó, nem minőségi, kicsit karcos, nem bársonyos, ráadásul tűzforró. A csésze felirata szerint Café Vergnano, de azt ismerem, és ennél sokkal jobb, ez inkább olyan lengyel kávés vagy Omniás ízű volt. A cappuccino fahéjjal 520 Ft-ba került. Nem sok, de nem is érte meg az árát. Összességében a Pali Faloda nálam erős 4 pontot érdemelt, a maga nemében - piaci kifőzde - a legjobbak egyike.

Már párszor elmentem mellette, de most volt több idő arra, hogy be tudjak menni ráérősebben, kényelmesebben, leülni, nemcsak egy kávét rendelni. Kívülről egy csinos, modern, fiatalos, multikulti bisztró/kávézó benyomását kelti, amelynek a berendezésébe, dizánjába szemmel láthatóan sokat belefektettek, jól is néz ki a kék-fehér színvilágával. Az ajtóban egy megállótábla fogadott, miszerint várjak, amíg helyre kísérnek. Valóban, ez a szlogen értelmezhető és indokolt lehet az olyan helyeken, ahol erre egyrészt van dedikált személyzet, aki ott áll a tábla mögött, másrészt ahol a hely méretei, illetve a foglaltság indokolja ennek a rendszernek az alkalmazását. Nos, itt egyik tényező sem állt fenn. Mondjuk hiába is álldogáltam a táblánál, mert a személyzet részéről nem volt ott és nem is jött oda senki. Aztán végül a pult mögül kiabált valaki, hogy be lehet jönni, nem kell várni. Akkor minek a tábla? Miért nem veszik el, ha nincs funkciója? Zárás előtt több mint egy órával a személyzet már a zárásra fókuszált ezerrel. Egy alkalmazott a vendégtérben, az egyik vendégasztalnál nagy hangon - átkiabálva a vendégek feje felett a pult velé a többi kollégának - intézte a rendelést, egyeztette a hétvégi programot, kedélyesen, káromkodásokkal átszőve vitatták meg a többi dolgozóval a következő napok beosztását és személyes történeteket. Elképesztő. . . A hely, bár vadiúj, nemrég nyitott, a mosdó totál igénytelen. A WC deszka mérete nem passzol a WC csészével, a női WC-ben a mosdó nem működik, a kilincs kiszakadva, nem lehet becsukni az ajtót, a szemét folyik ki a szemetesből, a kinti mosdónál nincs szemetes, a használt kéztörlő galacsinok a mosdó peremén gyülekeznek. . . . undorító látvány. 3 WC kefe is volt a női mosdóban, ezek egyike csak úgy a kövön, tartó nélkül. Hol van ilyenkor a személyzet? Miért a vendégtérben sepregetnek nyitva tartási időben, és miért nem itt hátul a mosdóban, ahol pedig nagyon is indokolt lenne az intézkedés? A hátsó irodahelyiség tárva-nyitva volt a vendégtér felé, miért? Miért nem csukják be az ajtót? Ismét csak igénytelenség, nemtörődömség. A matchás és spirulinás Iced Earth Day Latte kellemes volt, bár az én ízlésemnek túlságosan édes (1450 Ft), az áfonyás pite grízes-lisztes hatású, nem egy jól sikerült desszert, nehéz volt legyűrni, fojtós volt, amelyet a bolti tömény áfonyaszósz sem tudott oldani (750 Ft). Mindezért 12% szerviz díjat is elkértek. Nem érte meg, de egy tapasztalattal több és egy illúzióval kevesebb. Pedig az áfonyát nagyon is szeretem. . .

Mivel nagyjából minden plázában és minden forgalmasabb budapesti csomópontban van már egy-egy Starbucks kávézó, és ezek egyen-módra készültek, sok újdonságot nem lehet az Etele Plázában lévőről sem elmondani. Ami pluszt nyújthat, az a kiszolgálás, ami itt kedves, készséges volt, sajnos ez nem általános a budapesti "Starbik"-ban. A várakozás percei alatt néztük, hogy milyen jópofa porcelán csészéket árusítanak - Budapest és Hungary színes grafikus mintákkal, a látnivalókkal - , hát majdnem hanyatt estem, hogy 5990 Ft-ért! De a kulacsok is klasszak voltak, majd máskor, ha nyerek a lottón. . . . Ezek után egy szintén nem olcsó karamellás lattéval vigasztalódtam. Elvitelre kértük, szóval papírpohárban. Jó sok fahéjat is szórtam rá, ha már ki volt rakva az önkiszolgáló pultba, hadd szóljon! És nem növényi "alternatívával", bár az itt nem feláras, más kávézókban ez plusz 1-2 százas kiadás, mondjuk itt szerintem belefér az alapárba, ami 1500 Ft volt.

Az Allee étkezős részlege pedig erősen megújult, cserélődtek is a helyek, jöttek újabbak, mentek régiek. Mivel munkaidőben az ebédszünetben futottunk csak ki ide, pontosabban villamosra szálltunk, amíg a kolléganőm egy online rendelés átvételét intézte, én gyorsan beszereztem némi harapnivalót. Ahol nagy sor állt, azokat a helyeket egyből kizártam, viszont itt az Il Treno-nál csak egy vendég várakozott. A másik döntő ok pedig az volt, hogy kész csomagolt salátákat láttam a pultban, így ezekből választottam gyorsan kettőt. Árban is egész korrekt volt, 2190-2290 Ft-ért. A Marcus saláta lett az egyik, ami a Cézár salátához hasonlatos, a jégsaláta alapon grillezett csirkemell csíkok, sajt csíkok, kruton és majonézes öntet volt, mindez zárható kerek műanyag dobozban, szállításra, majd később fogyasztásra készen. A gyenge minőségű, könnyen törő műanyag evőeszköztől eltekintettem. A másik a Russo saláta lett, a jégsaláta alap és a csirkemell itt is szerepelt az összetevők között, de volt még rajta aszalt paradicsom, koktélparadicsom és majonéz helyett pestos öntet, a majonézt én nem nagyon szeretem, bár salátában elviselem, de még jobban örülök, ha nincs benne. A kiszolgálás semmilyen, csak funkcionális, rezzenéstelen. A saláta valahogy jobbnak nézett ki, mint amilyen valóban volt, olyan kis íztelen, jellegtelen volt, de nem állott. Egy ebédnek elment, azért ennyivel nem lehet jól lakni. Tipikus 3 pontos élmény.

Ennek már sok éve, de a jó hír, hogy Joe Bácsiék azóta is rendületlenül főznek és működnek, és azt kell mondjam, továbbra is egy klassz, patent vendéglő. Ingyenes parkolási lehetőség nagyobb számban az út túloldalán, a villamossínek mentén található, de utólag láttam, hogy az étterem belső udvarán is van elvileg parkolási lehetőség, feltéve, hogy van szabad hely. Hétvégén ebéd- és vacsoraidőben ajánlott az asztalfoglalás. Bár nagy alapterületen, több helyiségben sok asztaluk van, de mégis, a belső terem gyakorlatilag megtelt, illetve folyamatosan váltották egymást az asztaltársaságok. A beltér vadnyugati Western hangulatot idéz. A több oldalas étlapon egyrészt van egy oldalnyi pizza (2500-3200 Ft között), magyaros és nemzetközi népszerű fogások, húscentrikus konyha; kemencés ételek, grill fogások, de igen népszerűek a 2-3-4 fogásos tálak is, amelyek bőven több főre elegendőek, mint amennyire az étlap szerint szólnak. A marhahúsos főételek árai 6000 Ft körül alakulnak, a sertés- és a csirkés fogások 4000 Ft körül. Két adag előétellel bőségesen jól lehet lakni, legalábbis nekem sikerült. Minden nagyon finom volt, semmi hibát nem tudnék említeni. Tigrisrák gambas pil pil pitával (3690 Ft), fokhagymával, koktélparadicsommal, illetve tatár beefsteak friss zöldségekkel, pirítóssal (5090 Ft). Elvitelre túrógombócot vettem még édes tejföllel (3780 Ft), 3 db egy adag. A személyzet mosolygós, barátságos, pörgős, de egyúttal figyelmes is. Az elviteles dobozokért nem számoltak fel díjat. A házi eperszörp tele volt bogyós gyümölcsökkel, mentával (1590 Ft/5 dl). 2 előétel, 2 desszert, 1 szörp szervizdíjjal együtt 16. 000 Ft volt.

Akárhogy is volt, már több, mint 300 éve működik itt Szarvas néven valamilyen vendéglátó egység. Gyermekkoromban, a 80-as években hírneves, kifejezetten népszerű, felkapott étterem volt az Aranyszarvas, majd a rendszerváltozást követő években emlékeim szerint Budapest Top éttermei között volt számon tartva, magas árfekvésben prémium ételeket és szolgáltatásokat nyújtva. Aztán az utóbbi években valami erősen megbicsaklott. Jó ideig nem is voltak nyitva, talán tulajdonosváltás történt, pontosan nem tudom. Minden esetre már vártam, hogy kinyissanak, mert már évek óta szerettem volna kipróbálni. Aztán ez is megtörtént, és sajnos nem mondhatom, hogy jól sikerült. Hétköznap délután, napsütéses nyári nap, a Budai Vár tele turistákkal, itt pedig senki. Talán a teraszon iszogatott egy asztalnál egy külföldi pár, de a benti rész teljesen üres volt. Pedig nagyon szép, mutatós, elegáns a beltér, szépen terítve, ízléses, tradicionális, de nem pókhálós dekoráció, néhány szarvas agancs a falon. Az étlap rövid, bisztrós jellegű, összesen 30 tételt tartalmaz. 3-3 leves, előétel és desszert, néhány saláta, tucatnyi főétel. Magyar és nemzetközi konyha, vadakkal, elegáns, minőségi ételek, pl. lazac steak, rib eye steak, szarvas vadasan, vörösboros vaddisznó pörkölt, cigánypecsenye. Főételek árai 4900-6900 Ft között. Elsőként fácánleves zöldségekkel (1800 Ft, csészében) - átlagos leves, nem emlékezetes, kissé vegetás lé, csúnyán túlfőtt, szétázott zöldségek, majd a hideg előtételek közül gemenci sonkatál padlizsánkrémmel, zöldségekkel (3500 Ft). A padlizsánkrém romlott volt, a sonka kiszáradt, mintha nem frissen vágták volna a szeleteket. Bolti nagyüzemi kenyér megpirítva, néhol megégetve. Nagy csalódás. Mindebből arra következtettem, hogy vélhetően nem megy az étterem, nincs elég vendég, nem pörög, nem fogy az alapanyag készlet, talán emiatt romlott, állott több tétel is. Szomorú és sajnálom, mert egy ilyen szép hagyományokkal rendelkező étteremnek egy ilyen központi helyen minden adottsága meglenne szerintem, hogy eredményesen tudjon működni. A pincér korrekt volt, sajnálatát fejezte ki és nem kellett kifizetnem az ételt (mondjuk, még szép, hiszen nyilván nem ettem meg a romlottat). Viszont az étvágyam is elment, így más fogással nem volt kedvem itt próbálkozni. Még egyszer sajnálom, nem ajánlom a helyet. A mosdó felújított, viszont bogaras, hangyás volt.

Sőt, amikor az egyik vendég kért volna még széket, akkor egy elég fura stílusban oltották le és nemleges választ kapott. Ha jól vettem le a helyi viszonyokat, egy idősebb házaspár vagy pár viszi a Columbo sörözőt, bár a hölgy inkább rendezkedett, a törzsvendégekkel beszélgetett, míg a sört az úr csapolta. Ottjártamkor ételeket, étlapot nem láttam, mintha a konyha nem működött volna. Ellenben jóféle cseh söröket kapni csapolva, ld. képen Postrizinske. Ahogy korábban már említették, valóban itt nincs pohár sör, csak korsó. A valószínűleg hangulatos és jó eséllyel a kinti 35 foknál jóval hűvösebb pincét nem lehetett igénybe venni, ottjártamkor oda nem mehettek le a vendégek. De mindezek ellenére volt egyébként valami jó kis barátságos hangulata a helynek, kicsit kaotikus volt ugyan az egész, retró fílinges, a mosdó sem volt éppen tiszta, de én mégis jól éreztem itt magam. Szóval összességében 3 és 4 pont között billeg az értékelésem, de ezúttal felfelé kerekítettem.

A templom pontos titulusa: Boldogságos Szűz Mária Szent Neve. A torony pár évvel később került fel a templomra, amely közadakozásból épült, a kor akkori szokásai szerint. A templom bejárata előtt látható Szentháromság emlékoszlop a pestis járvány áldozataira emlékeztet, amely a település lakosságát jelentősen sújtotta. A templomot az elmúlt évszázadok során többször felújították. A beltér jellemzően barokk, maga a templom stílusa barokk és klasszicista, de van egy gótikus szentélye. A templom a szentmisék idején, valamint egyéb alkalmak - esküvő, keresztelő - idején tart csak nyitva.