ZigZag adatlapja

Bár családi étteremként pozicionálják magukat, s való igaz, hogy az azonos tulajdonosi körbe tartozó szomszédos Gundel Étteremnél olcsóbb árfekvésű és kevésbé exkluzív, de a Bagolyvár árai is a felső-közép kategóriába tartoznak véleményem szerint. Az étlap hetente változik, a déli menük ár-érték aránya a legkedvezőbb, 3 fogás (leves, húsos főétel, napi desszert) 3400 Ft-ba kerül. A szintén 3 fogásos vegetáriánus menü 3100 Ft. Az 5 fogásos degusztációs menü - italok nélkül - 7500 Ft, amelyben olyan magyar tradicionális klasszikusok szerepelnek, mint a libamájpástétom, tárkonyos borjúleves, hortobágyi palacsinta, kacsacomb párolt káposztával és persze a Gundel palacsinta. Mivel az adagok elég kicsik, végig lehet enni az 5 fogást. A vendégek többsége külföldi, vagy magyar üzletemberek külföldi partnerrel, ami egyáltalán nem meglepő. Az étlap is a vendégkör igényeihez alkalmazkodik. A kiszolgálás tökéletes, precíz, professzionális, de mégis emberközeli. 12% szervizdíjat számolnak fel.

A hajót 1967-ben építették üdülőhajó céljából, s évtizedeken át járta a Dunát. 2000-től véglegesen kikötött a pesti oldalon a Szent István park magasságában. A 2 szintes hajó hostel részén több ágyas, egyszerűen felszerelt, vizes blokk nélküli (csak mosdó van benn) szobák találhatóak, a szállodarészlegen standard és superior kabinokat kínálnak. Most idényen kívül a 2 ágyas kabin 15. 000 Ft-ba kerül, de helyszíni foglalás esetén ebből még 15% kedvezményt lehet kapni, s ez az ár tartalmazza a svédasztalos reggelit is, amelyet a hajó éttermében, a Lord Nelson-ban lehet elfogyasztani, amelynek elég jó a konyhája. A kabinok retró stílusúak, a 60-70-es éveket idézi a berendezésük, de ennek is megvan a maga romantikája, bár kissé ütött-kopott néhol. A zuhanyzós fürdőszoba nagyon pici, 1 szintben van, nincs külön zuhanykabin benne. További hátrányos sajátosság, ami mondjuk klausztrofóbiásoknak elég nyomasztó lehet, hogy a kabinszobák amúgy is pici ablakait nem lehet kinyitni. Az ablakból tájolástól függően remek kilátás nyílik a Duna vizére és a Margitszigetre, Margit-hídra (nyilván ez a szebbik oldal), vagy másik oldalon Újlipótvárosra. Vannak sima 2 ágyas (2 szimpla vagy 1 franciaágy), ebből van a legtöbb; de találtunk egy számunkra megfelelőbb 4 ágyas, családi kabint is, ahol az első "szobában" egy kihúzható rekamié, belül, az ebből nyíló helyiségben pedig további 2 személy részére van férőhely. A recepciós úr végtelenül segítőkész, kedves, és az étterem személyzete is nagyon barátságos, figyelmes. Free wi-fi, tévé, légkondi/fűtés van a kabinban, egyéb extrák nincsenek. Amivel kezdtem a beszámolómat, nyilvánvalóan ez a hajó közel sem az a kategória, mint a több szintes, medencével, konditeremmel és minden egyéb extrával ellátott 5 csillagos nílusi luxushajók, de mégis nagyon kellemes, romantikus és felejthetetlen élményt nyújtott a Fortuna.

Bár egyszer szerencsénk volt, és sikerült lifttel felmenni, amúgy ezt a lehetőséget annyira nem reklámozzák, más alkalmakkor, amikor ott jártam, azt mondták, nem megy a lift. Maga az ötlet szerintem nagyon frappáns, hogy a belvárosban egy retró épület tetején lehet bulizni. Egy lemezbemutató dedikáláson jártam ott talán legutoljára, akkor elég hideg volt, a kinti nyitott teraszon még világítás sem volt, csak süvített a szél, elég szürreális élmény volt. A belső rész jellegtelen, elég nagy, de amolyan hodály jellegű, nincs arculata. Persze lehet, hogy direkt ez volt a cél, és ez a trendi romkocsma hangulat. Az italkínálat kommersz, csapoltan Ászok és Dreher, árban átlagos. Üveges sorban szintén Dreher-ek és HB Búza, a szokásos kombináció, amitől nem nagyon lehet hasra esni, inkább csak csóválja a fejét az ember. Frittmann folyóboraik vannak, ez sem meglepetés, valamint Varsányi. Egy 0,33-as dobozos Cola 500 Ft-ba került. Ételkínálat egyáltalán nincs, pedig lehetne. A kiszolgálás is olyan semmilyen volt. Hétvégente DJ-s partikat tartanak, nem az én világom típusú zenékkel. Nekem nem jött be a hely, sajnálom.

Az irreális árakon még az sem sokat tompít, hogy minden napra kínálnak akciókat, kedvezményes árukapcsolási lehetőségeket (pl. egyik napon szendvics és kávé együtt 20% kedvezménnyel). A feketeerdei sonkás croissant 990 Ft-ba került, a hajszálvékony szelet sonkán kívül 1 szelet sztenderd cheddar sajt (olyan lapka féle) és rukkola volt még benne, méretre sem egy óriásszendvicset kell elképzelni. A melegszendvicsek árai már 4 számjegyűek voltak. A piros-fekete színvilág, a sejtelmes hangulat, tompa fények ideálisnak tűnő randihelyszínt ígérnek, már aki szereti a párját egy plázába vinni, ha nem közös vásárlás a program. Nem tudom, mekkora létjogosultsága van így a helynek, minden esetre nem tolongtak a vendégek szombaton délután, amikor a Glamour-nap iatt még parkolóhelyet sem lehetett találni és a Szamos Marcipán előtt szinte tele voltak az asztalok.

A kínálatban a jól ismert, megszokott és magas minőségű Szamos desszertek, torták, sütemények és fagylaltok találhatóak meg. 1 gombóc főzött fagylalt 220 Ft-ba kerül. Több kedvencem is van, a fehércsokis mogyorós és a rumosmeggyes csokis bonbon, de szerintem a mangó és az Eszterházy is ott van a topon, a minőség szerencsére állandó, bárhol jártam, ugyanazt kaptam. A sütemények árai 450-600 Ft között alakulnak, ez budapesti közepes árkategória. Elvitelre lehet vásárolni parfétortákat, többféle ízben, 2800 Ft kilója, ezeket is nagyon ajánlom, irtó finomak. A kiszolgálás átlagos volt, rutinszerű.

Nos, hasonlóképpen van ez a Hoopnál is. Ha az ember elindul körbe, mint ahogy az óra körbejár, a végére teljesen megrészegül. Az édességek színpompásak, mindenféle csicsás díszítéssel vannak felturbózva. Pl. az amúgy is kalóriabomba fánk nemcsak türkizkék vagy hupli-lila cukormázzal van nyakon öntve, hanem még megszórják apró cukorkákkal vagy csokireszelékkel is. A gyerekeket minden esetre nagy kihívás innen továbbrángatni. A fánkok 299 Ft-ba kerülnek (kókuszosat kóstoltam), vannak még színes macaronok is. Dallmayr kávét főznek. A kiszolgálás az ifjú hölgy személyében kedves volt.

Az épület 1937-ben épült kifejezetten mozi funkcióra, jelenleg art mozi, ez maradt a város egyetlen hagyományos filmszínháza (a többi multimédiás pláza mozi). Sajnos a vetítőterembe hétköznap lévén nem sikerült bejutni, pedig eredeti épségben megmaradt az egykori díszterem díszes mennyezete. Az üvegmozaik berakásos szecessziós motívumokat Róth Miksa nevéhez kötik. A középkorú kiszolgáló hölgy nagyon kedves és szívélyes volt, és amikor látta az épület iránti érdeklődésemet, próbált mindenféle információval ellátni, amit ő tudott a történetéről. Pellini kávét főznek, ittunk 1 eszpresszót és egy forró csokit. A fő profil, a kávék mellett, teák, sör, pálinka és szendvicsek szerepelnek a nem túl bő kínálatban. Ha valaki Kecskeméten jár, és kedveli a szecessziós épületeket, feltétlenül ajánlom megtekintésre, ha szerencsés, és nyitva találja, akkor nemcsak kívülről, hanem belülről is.

Kecskeméti ottlétünk során itt ettük a leggyengébb fagylaltot, abszolút felejthető, sablonízű gombócokat kaptunk. A sütik is erősen házgyári, kissé retrós vonalon mozognak. Végignéztük a pultban a kínálatot és nagyon nehéz volt a választás, mert annyira nem volt semmi bizalomgerjesztő. Végül egy vaníliás mignon mellett döntöttem, túl cukros, szinte émelyítő volt, a cukormáz édes ízén kívül mást nem is nagyon éreztem rajta. A cukrászda berendezése a 80-as éveket idézi, színekben és formákban is az a kicsit csicsás, nem elegáns, nem letisztult világ. Szerencsére volt több másik hely a városban, ahol sikerült vigasztalódnunk. Hogy mondjak a végére valami pozitívumot is, az nagyon tetszett, hogy a cukrászdában kiállítottak egy régi keverőgépet, amivel a krémeket keverték ki.