ZigZag adatlapja

A Kupola kifőzde a piac közepén található, a kínálat és az image is ennek megfelelő. A kupola alatt magas asztalok vannak, székek nincsenek, így állva lehet falatozgatni, de legalább esőben sem ázik meg az ember. A pultnál kell rendelni, felszolgálás nincs. Egyszerű, átlagos gyorséttermi ételek vannak, rántott ez-az, szendvics és kommersz italok. A kiszolgálás kedves volt.

térben gyönyörködhetünk, s közben hallgathatjuk a szomszédos Fehérek templomának harangütéseit (ha éppen jókor sikerül ott lennünk). A belső rész, a bejárat nekem kicsit szedett-vedettnek tűnt, hordók mellett a vitrinben borok (Bormúzeum), turistáknak szóló üzenetek, most akkor hol is járunk? A személyzet is eléggé be volt lassulva, bár igaz, hogy hétköznap délelőtt jártunk ott. A forró csokit többféle verzióban lehet választani, sőt akár jegesen is, de szerintem ez nem túl jó ötlet, hiszen a jég olvadásával gyakorlatilag olyan hatást érünk el, mintha felvizeznénk. Azt már váci ismerősöktől tudtam, hogy az étcsokis verzió a tuti, többek szerint a tejcsokis túl édes, így én nem akartam kockáztatni, egyből az étcsokisat választottam, abból is a kisebb mennyiséget, mert még aznapra több édességes hely felkeresése volt betervezve. A forró csokin kívül természetesen van elég széles kávékínálat is, limonádék és sütik (nem itt készítik, hanem készen hozatják ide). Összességében egy kellemes, kiülős, nyugis hely, viszont a kiszolgáláson még van mit javítani. Árban korrekt.

A belső tér nyugodt, békés, lecsendesedett, ez az a hely, ahová belép az ember, és megnyugszik, ahol elfelejti a világ és a saját maga gondjait-bajait néhány percre. Elegáns, letisztult berendezés, csinos eredeti porcelánok, mutatós ét-és itallap igényes színes fotókkal, kényelmes fotelok, visszafogott színvilág, s még japán könyveket is találunk a polcon. Alapvetően a zöld tea köré épül a koncepció, ami Japán nemzeti itala. Minden termékük közvetlenül Japánból érkezik, s ezen túlmenően is kizárólag a legmagasabb minőségű, exkluzív alapanyagokkal dolgoznak. A középkorú felszolgáló hölgy minden vendéget szívélyesen beavatott a zöld tea ivás rejtélyeibe. A Sencha tea mellé egy olyan ízelítőt választottam, ami a szívemhez legközelebb áll, egy süteménykóstoló mini szettet, amely 5 féle desszertet tartalmaz, s ezek mindegyike zöld teából, vagy annak felhasználásával készült. Frissen készült, harmonikus ízű, remekbe szabott ínyencségeket vonultattak fel, bár 1-1 darab mennyisége kicsi volt, de így együtt azért kiadós: Matcha isler, zöld teás-csokoládés-lekváros linzer, macaron, matchás (zöld tea por)-csokoládés pirított mandula szemek, zöld teás muffin, valamint egy rétegelt pohárkrém, amelynek alján pirított karamellizált barnarizs szemek, felette pirított teából készült mézréteg, majd joghurt és a tetején zöldtea szirup. Aki szereti Japán hangulatát és a zöld teát, annak mindenképpen jó szívvel ajánlom. Az árak tükrözik a minőséget.

Fiatal, gyors mozgású alkalmazottak, de ez itt alapelvárás, mert ebédidőben elég nagy a tumultus, folyamatosan jöttek-mentek a vendégek, alig volt szabad asztal. Ahogy fel tudtam mérni, főleg hazai vendégkör jár ide, korosztályban a huszon- és harmincévesek túlerőben, és ránézésre munkahelyről, irodából ebédelni kijövő társaságok. A normál étlapon ill. streetfood-on túlmenően a Körítésben meghirdetett afrikai/arab ázsiai ételek mellett most spanyol időszakos menü és heti menü is volt, és őszintén szólva mindegyik étlap elég izgalmasnak tűnt. Mivel idővel nem álltam túl jól, ezért a heti menüből választottam, amelyben 3 fogást kínálnak 1450 Ft-ért (6-7 leves/előétel, 12 főétel, 5 desszert). Előételként fűszeres zöldség fasírtot kértem mentás joghurt szósszal és friss zöldsalátával, ami az indiai pakorára hasonlított, bár a fűszerezése inkább arabos-marokkói volt. Főételként marha rostélyost krumplipürével (nem porból készült, végre! ) és gyömbéres meggymártással. 2 db marhaszeletet kaptam, ehhez képest a püré szinte kevés volt, a mártás pedig egyáltalán nem volt édes, hanem fűszeres, fanyar, különleges. A marha well-done, én így szeretem (nem cipőtalp). A desszert egy hideg pohárkrém volt, rozmaringos málnahab csokoládéforgáccsal. Nekem mindhárom fogás nagyon ízlett, a mennyiség így elegendő is volt, bár önmagában 1 menüs fogás itt is kevés a jóllakottsághoz. A felszolgáló fiatal hölgy kifejezetten kedves és barátságos volt, minden fogás után megkérdezte, hogy ízlett-e, pedig folyamatosan rohanásban volt az asztalok között. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó ételeket lehet itt enni, biztos, hogy máskor is megyek még! Szervizdíj nincs, az ár-érték arányt is kiválónak találtam.

A nyári szezonban minden este, még hétköznapokon is zsúfolásig megtelik. Mivel ennyire központi helyen található, ez igazából nem is meglepő. Az italok drágák, a csapolt sört vizezik, a kiszolgálás lassú és barátságtalan, jobb esetben csak közönyös, de akkor is nagyon sokat kell várni. A környezet amúgy szép, sok vizes elem, kis szökőkút, csobogók.

E felvezetés csak annak szólt, hogy az idei évben már legalább 10 alkalommal elmentünk az Édesem előtt/mellett, de annyira eldugott kis helyről van szó, hogy ha az ember célirányosan nem keresi vagy nem tudja, hogy hol van, akkor simán el lehet mellette menni. Kifejezetten az itteni pozitív ajánlások miatt néztem be, hiszen magam is nagy édesség rajongó vagyok. Nekem egy kicsit csalódást okozott a hely, én egy Zazzi vagy Desszert. Neked típusú cukrászdára számítottam, de ez egy másik, gyengébb kategória az én véleményem szerint. Mivel pici a hely, nem igazán lehet leülni (1 db lóca van az ajtóban), és ha 3-nél több vásárló van benn egyszerre, akkor már csak egymást kerülgeti mindenki. Vannak péksütik és újragondolt, reform alapanyagokból készült sütik, pl. kalácsok, brownie, de a választék elég szűkös volt. Az egyik fotón látott csatos üveges Panna cotta pl. egyáltalán nem volt, amikor ott jártam, pedig azt szívesen megkóstoltam volna. A csokis croissant nem volt különleges, nyilván nem egy Fornetti típusú mélyhűtött, hirtelen sütött valamire kell gondolni, de nem is volt számomra csúcs-gasztro-élmény. Egy epres-banános-kókuszos Lollipop jégkrémet is ettem, amiben nincs semmi mesterséges adalékanyag. Nem volt rossz, elfogyott, de kissé lisztes, íztelen volt a számomra. Az árak elég magasak. Összességében kedves kis hely, de túlértékeltnek találtam.

Az ételkínálat csekély, én sosem ettem még itt semmit, viszont a kávé mindig nagyon finom, sőt a kakaót is remekül készítik. Jó időben kinti teraszon is lehet üldögélni. Az Amelie nekem évek óta hozzátartozik a Pozsonyi út összképéhez, mint alapvető "alkotóelem", remélem, sokáig járhatunk még ide.

Nem tudok semmi kiemelkedőt elmondani a helyről, s ehhez képest az árak egyáltalán nem olcsók. Sőt, ár-érték arány alapján drágának is tartom, mivel semmi különleges élményt nem nyújtott. Nem lehet leülni, nincsenek asztalok, így én is elvitelre vittem mindent, amit vásároltam. Úgy gondolom, hogy sokan talán megszokásból vagy esetleg a hagyományok őrzése végett járnak ide.