ZigZag adatlapja

Az italfelhozatal kommersz, viszont árban kifejezettem barátságos. Csapoltan Sopronit árulnak (195/325 Ft-ért), és itt a pohár és a korsó még az a mennyiség, amennyinek egy rendes magyar kocsmában illik lennie (azaz 0,3 és 0,5 l). A legdrágább söreik, a 0,5 l-es üveges Heineken és az Edelweiss is csak 380 Ft-ba kerül. A kézműves sörök forradalma ide még egyáltalán nem tört be, nem tartanak ilyesmiket. Borokból is kommersz BB Arany Cuveét és Olaszrizinget mérnek, decinként 200 ill. 150 Ft-ért, mondjuk szerintem ennél többet nem is szívesen ad ki az ember ezekért a borokért. Ételt nem ettünk, nincs konyhájuk. A hely hangulata miatt ajánlom, a kiszolgálás is teljesen korrekt, felszabadult, családias a légkör.

Szerepelnek a kínálatban wellness fagyik is, amelyek glükóz- és cukormentesek. Egy gombóc 180 Ft-ba kerül, 5 dgk-osnak írják, de szerintem a valóságban nagyobb súlyú volt, így az ár-érték arány is kiváló. Este 10 óráig nyitva vannak, estére persze vannak ízek, amelyek kifogynak, de még így is nehéz volt a választás. A klasszikus ízek mellett sok érdekesség, újdonság is szerepel a repertoárban, pl. Hello Kitty, Azurro, Keleti csemege, Macaron, Melagrana, Gelatina . Amiket kóstoltunk, minden finom, ízletes, gyümölcsös volt: mangó, gránátalmás citrom, erdei gyümölcsös sajttorta, dió, citromtorta, ananász. A Macaronról sajnos lemaradtunk, első nap kinéztük, de a további estéken már sajnos nem volt. A kiszolgálás nagyon kedves, barátságos, nemcsak fiatal lányok, de egy fiatal fiú is van a kiszolgálók között. Pár asztalnál lehet leülni a fagyizó előtt, de általában nincs szabad hely.

Elég sok sütit sikerült végigkóstolni a felhozatalból: francia és sima krémest, almás, túrós és szilvás rétest, puncsszeletet, túrószeletet és vaníliás szeletet, valamint a mandulát, amit utoljára a nagymamám készített Borsodban gyermekkoromban. Ezzel a sütivel soha nem találkoztam még cukrászdában, de nagyon megörültem neki. Tényleg ugyanolyan volt, mint amire emlékszem 30 évvel ezelőttről. A többi süti is olyan volt, ahogy már nagyanyáink idejében is. A minden süti megszórása porcukorral szitán át nyilván alap, én ezt nem igazán kedvelem, de ez itt így szokás. Árban kedvező. A kiszolgálás nagyon kedves, kellemes, határozottan ide betérni, s úgy érzi az ember, hogy visszavárják legközelebb is.

3 részen lehet leülni, az udvarban, ami egy gépkocsi beállónak tűnik (a végén garázs vagy valami sufni lehet), a fedett teraszon, valamint a benti éttermi zárt részben. Mivel az udvaron nem volt szabad hely, így a terasz mellett döntöttünk. Hosszú faasztalok és háttámla nélküli padok vannak, amiket a szabadtéri rendezvényeken is szoktak használni, s ami hosszabb távon nem valami kényelmes. A napi menüt lehet levessel és leves nélkül is kérni A és B főétellel, valamint van heti menü, szintén levessel vagy csak a főétel. A kolléganőm a heti menüből akart választani, amire közölte a fiatal felszolgáló hölgy, hogy arra akkor sokat kell várni. Így inkább mindannyian a napi A menüt kértük, kijevi jércemellet krumplipürével (a kiírás szerint), pluszban kértünk hozzá kovászos uborkát. Az előttünk lévő vendég tányérját és evőeszközeit az étkezésünk végéig nem vitték el az asztalunkról, bár igaz, hogy az asztal másik végén ültünk, de ez akkor is döbbenetes. A másik a hosszúra nyúlt várakozási idő volt, szerintem ennyi idő alatt simán elkészült volna a heti menüs étel is. A menünek éppen az a lényege, hogy siet az ember, és azért ezt kéri, mert tudja, hogy erre kell a legkevesebbet várni. Volt olyan, szintén menüt kérő, viszont ismerősnek látszó vendég, aki később jött mint mi és mégis hamarabb kapta az ételt, s már hamarabb távozott is, pedig ő levest is kért, nemcsak főételt. No, mindegy a hús átlagos volt, az enyém nagyjából elfogadható volt, a kolléganőmé nagyon vékonyra volt klopfolva, ezért a szélein keményre sült. A püré valójában tört krumpli volt, amit alapvetően nem bántunk volna, viszont a szakács a sót teljesen kifelejtette belőle. A fizetésnél újabb gixer történt, nem a csak főételes árat, hanem a 2 fogásos menü árat ütötte be a felszolgáló hölgy a kollégámnak, s mivel kártyás fizetés történt, ezt nem volt annyira egyszerű korrigálni, de végül is megoldották a helyzetet. A hibát nem az étterem, hanem mi vettük észre. Összességében nem ajánlom, vannak a környéken jobbnak tűnő helyek is. 2 fogásos menüár: 970 Ft, csak főétel: 790 Ft.

Minden nap nyitva vannak reggeltől másnap hajnalig, és soha nem fogynak ki a készleteik. Jól megközelíthető, központi helyen vannak, ennek köszönhetően éjszaka, főleg hétvégén elég sokan megfordulnak náluk. A benti étkező rész jellegtelen, puritán, kint van egy kiülős terasz a dohányzóknak, de én leginkább az ablakból szoktam rendelni elvitelre és útközben eszem. Gyrost pitában is ettem már párszor, de legtöbbször falafelt pitában szoktam kérni, vagy esetleg tálat is, ha hazaviszem, mert az 2 személynek is elég. Nekem a pitás mennyiség bőven elegendő egyedül, mindig jól megpakolják mindennel és tényleg csak azt tesznek bele, amit kérek. Árban szerintem átlagos (650/1100 Ft), de mindig csinálnak valami akciót. A frissességgel soha nem volt problémám, ízre amúgy átlagosnak gondolom, nem kiemelkedő.

Az első időszakban nagyon sokat ettünk itt fagyit, akkoriban nem volt még minden sarkon a városban kézműves (vagy annak mondott) fagylaltozó és a sok nagyipari, porból és aromából kevert fagylalt között a Gondolában tényleg lényegesen jobb minőséget lehetett kapni. Azonban úgy tűnik, a Gondola felett/mellett is kissé elment az idő és a konkurencia is. . . Az utóbbi időben inkább kerülöm a helyet, egyrészt mert úgy gondolom, hogy az ára egyáltalán nem reális és nem is indokolt, másrészt a kiszolgálás unott, kifejezetten barátságtalan (több alkalom tapasztalata), harmadrészt pedig többször előfordult, hogy az ilyen-olyan okok miatt drágább fagylalttal "megvezettek". Vannak olyan ízek, amelyek extrák vagy cukormentesek, és emiatt még sokkal drágábbak, és ennek a kommunikációja nem igazán volt egyértelmű. Legutóbb ismét tettem egy próbát, a kiszolgálás ismét undok volt, egy Mojito fagyit kértem (1 gombóc 350 Ft), aminek nagyon jellegtelen volt az íze, és jégdarabkák is voltak benne. Majd talán 1 év múlva újra adok egy esélyt, ha még léteznek. . .

Nem kézműves termékeket árulnak, igazából a Lipóti Pékségnek vagy a Fornettinek a versenytársa, és a kínálat is hasonló. Mindenféle sós és édes péksütemények, de vannak helyi specialitásaik is, mint a hajdinás-diós kenyér és az elmaradhatatlan burek, amiből van édes és sós töltelékes is (spenótos, húsos, túrós, meggyes, almás). Nekem a burek kicsit zsíros volt, de igaz, hogy ahol máshol ettem, ott is ilyen volt, viszont a tölteléke finom, nincs kispórolva belőle az anyag. Árban az átlagnál egy kicsit magasabb (de a Fornettinél nem, ami szerintem már a nem reálisan drága kategória), és nincsenek annyira felfújva a péksütik, mint ott. Szendvicset és pizzát is árusítanak. Összességében nem rossz hely, de nem is átütő.

Nekem mindkettő hely tetszett, bár a Sütibár inkább családiasabb, gyerekbarát helynek tűnt nekem, a Wiener kicsit elegánsabb, "felnőttesebb", romantikus randevú- vagy barátnős beszélgetés-helyszínnek is el tudom képzelni. Az utolsó meleg nyári napok nálam a fagylalt jegyében telnek el, így itt is egyértelmű volt, hogy fagyit fogok enni, bár sütik, tortaszeletek és pohárkrémek is vannak elég bőséges választékban, melyek a leírás szerint természetes alapanyagokból adalékanyagmentesen készülnek. Egy 2 gombócós fagyi kelyhet ettem. 1 gombóc 270 Ft-ba kerül, de az átlagosnál nagyobb, 6 dkg-osnak írták, de nem mérték le. Ami pozitívum, hogy helyben fogyasztás esetén sem számítanak fel plusz költséget, pedig a fagyikehely mellé kaptam egy helyben készített ropogós ostyát és egy kis pohár szódát is (és persze kiszolgálást). Mangót és pisztáciát kóstoltam, ez utóbbi egészen kiváló volt, tele apró pisztácia törettel. A színvilág kicsit merész, de egyúttal különleges is, citromsárga és fekete-fehér színek dominálnak. A belső rész is elég tágas, sok ülőhely van, kint pedig egy hatalmas, árnyékolóval védett terasz várja a vendégeket.