ZigZag adatlapja

Az étlap szerint 85 féle főételt kínálnak, gyakorlatilag az összes klasszikus indiai étel megtalálható itt, melyek egy részét előre elkészítik, de a naant (indiai kenyérféle), samosát, pakorát (bundázott előételek) frissen sütik ki. Az ételek ára elég kedvező, középkategóriás, a levesek 500 Ft körül, húsos főételek (csirke, marha) 1. 500-tól kezdődnek, a bárány ételek és a garnélarákos drágábbak (2390 Ft ill. 2490 Ft) - köret nélkül. Mindezek mellett, ami ár-érték arányban szerintem a legjobban megéri, az a hétköznap ebédidőben elérhető Thali, azaz indiai büfé, melynek keretében 1. 390 Ft-ért bármilyen ételt lehet enni a büfépultból, ami 1 tányérra ráfér. Ebben többféle húsos és vegetáriánus főétel, köret (rizses) és tandori specialitás is található. A Thali 11-15 óra között működik, de előfordul, hogy 14. 00 óra után már eléggé lefosztják a kínálatot, viszont 12. 00 óra körül általában nagy a tumultus, szóval kell egy kis szerencse is hozzá, hogy az ember a megfelelő időben érkezzen. Egy fiatal magyar felszolgáló hölgy volt, aki nagyon kedvesen és türelmesen elmondta, hogy melyik étel mit tartalmaz, milyen ízű, stb. Összességében pozitív, kellemes hely.

Érkezésünk után pár perccel futott be egy kb. 50 fős ázsiai turistacsoport, de őket - szerencsére - a másik teremben helyezik el, nagyon hangosak és zajosak is. Én rament rendelek gombával, bambuszrüggyel és sertéshússal (1. 350 Ft, szervizdíj nincs). A hely igazi ramen specialista. Ezek a leveses egytálételek tényleg olyanok, mint Japánban. Amíg várunk az ételre, kis kancsóban jázmintea érkezik, amelyet minden vendég ingyesen kap, ezen kívül egy nagy kancsóban vizet is lehet kérni, szintén ingyen. Sajnos sok helyen ez nem így működik. A vezetőség és a plutos hölgy is kínaiak, rajtuk kívül egy idősebb magyar úr volt a felszolgáló, aki már több éve ott dolgozik, ő szokta felvenni a rendelést, ám a végén fizetni a kínai hölgynél kell. Kb. 5-6 perc alatt elkészült a ramen, forrón gőzölögve érkezik. Az öblös kínai tányér meglepetésemre műanyagból készült, hasonlóképpen a hozzá való kanál is, bár porcelánnak néz ki elsőre. Pálcikát és európai evőeszközt is adnak az étel mellé. Jó sok bambusz és tészta van a levesben, a gomba mennyisége is megfelelő, de a sertéshúsból azért lehetett volna benne valamivel több. A bambusz ropogós, a gomba és a hús puha, a tészta is olyan, amilyennek lennie kell. A leves kifejezetten nagy adag, laktató, nekem egytálételnek bőven megfelelő, esetleg egy szolidabb desszert férne még belém utána. Ízre is nagyon ízletes, ez a ramen egyáltalán nem csípős. (egyénileg még ízesíthető az asztalon lévő fűszerekkel). A húsos főételek (csirke, sertés, marha bontásban az étlapon) 2. 000-2. 500 Ft körüli árakon kaphatóak, a vegetáriánus zöldséges főételek pár száz Ft-tal olcsóbbak (1. 800 Ft-tól kezdődnek). Egy adag rizs 400 Ft-ba kerül, a rizst és a főételt mindig külön tálon tálalják, és a vendég maga tudja összeállítani saját ízlésének megfelelően a tányérján. Ez akkor is előnyös megoldás, ha nagyobb társasággal érkezünk, mert így mindenki tud kóstolni minden ételből. A hely másik specialitása a húsos vagy zöldséges gombóc Momotaro módra. Kártyával is lehet fizetni, de a borravalót csak készpénzben lehet adni. Elvitelre is lehet rendelni, én korábban többször rendeltem már telefonon, és kb. 10 perc múlva mehettem az elkészült ételért. A mosdó az alagsorban található egy csigalépcsőn érhető el. A berendezése elég retró, kissé avittas is, szerintem érdemes lenne felújítani, kicsinosítani. Bár úgy tűnik, az étterem berendezésével sem nagyon foglalkoznak, vagy talán ha eddig bejött, esetleg babonából nem akarnak változtatni rajta? ? Mert talán ezzel kellett volna kezdenem, de az étterem a volt Nimród (magyaros-vadászos) étteremben kapott helyet, és egy az egyben megtartották a Nimród berendezését, sötét faburkolatokkal, szarvasagancsokkal, ami elég abszurd képi világ egy kínai-ázsiai étteremhez. Pedig már évek óta itt működik a Momotaro, tehát nyilvánvalóan nem egy nyitást követő átmeneti állapotról van szó. A régi berendezést a pulton 1 kínai porcelán cicafigurával és néhány orchideával próbálták feldobni némiképpen, de úgy tűnik, a törzsközönséget ez sem zavarja, ide leginkább úgyis enni járunk, nem nézelődni.

Erre a pár vendégre jutott 4 vagy 5 felszolgáló, akik valóban folyamatosan ott voltak, amikor kellett, de mégis észrevétlenül, profin szolgáltak ki. Az ételekhez pálcikát adnak (bár biztosan lehet külön kérni), európai evőeszköz csak a desszertekhez járt. A Herbalist rukkolás koktélt én alkoholmentes változatban kértem (Virgin Herbalist), zúzott jéggel érkezett nagy üvegpohárban, szívószállal, az íze alapján gyakorlatilag egy jóféle halványzöld limonádé volt. A húsos előétel perzselt kacsamell szeletkék voltak wasabis spenótsalátával. Éppen annyira volt csípős a salátaöntet, amennyire kellett, a kacsahús belül rózsaszín, kívül ropogós, összességében omlós és szuper! A Hórák tekercs zöldborsó pürével egy halas szusira emlékeztetett kissé, ez is határozottan kellemes ízhatású volt. A húsos főétel pácolt csirkemell volt shiitake gombával és pikáns misoval. A gombát apró vékony szeletkékre vágva megpirították, külsőre a hagymás rostélyos sült hagymájára hasonlított leginkább. Ehhez az ételhez nekem nagyon hiányzott még valami köret, de szerencsére a halas főételhez adott rizsből tudtam ehhez is venni. A másik főétel ugyanis pikáns tintahal volt rizságyon. A tintahalat vékonyra szeletelték és csiga alakban csavarták fel. Sok rizst adtak hozzá, valamint párolt zöld spárgát, ami nagyon ress, ropogós volt. A következő fogás szusi volt, lazacos, valamint zöldséges, ez utóbbi nem volt igazán különleges, a lazacos viszont nagyon finom és ízletes volt véleményem szerint. A 2 desszert méltóképpen koronázta meg az ebédünket, a tápióka puding rebarbarával kis kerámiaedényben érkezett, a teteje karamellizálva, rajta egy gombóc fagylalt és 1 szem áfonya. A másik desszert egy kis kerek sajttorta volt, gyömbéres eper sorbet-tel, kevés málnaöntettel. Bevallom, ezekből nagyobb adagot is szívesen bevállaltam volna. A desszerteken lévő zöld és átlátszó dekorációt is meg lehetett enni, azok is égetett cukorból készültek, nagyon ötletes. Összességében nagyon pozitív élményekkel távoztunk, bőségesen elegendő volt a mennyiség, és egyáltalán nem volt olyan érzésünk, hogy a kupon miatt mi alsórendűbb vendégek lettünk volna, ugyanúgy kitett magáért a séf és az egész személyzet is. Az adagok nagyobbak voltak, mint amire előzetesen számítottam, de ettől még a Nobu természetesen nem az a hely, ahol 1 fogásból jóllakna egy éhes földműves. A pluszban vásárolt 0,75 l-es Szentkirályi ásványvíz 800 Ft + szervizdíjba (900 Ft került). A berendezés részben Japánt idézi, pl. lampionok japán kalligráfiával. Tudom, apróság, de az asztalok keresztlába nem túl szerencsés, nekem sikerült már az elején belerúgni, és evés közben is néha zavaró, kényelmetlen volt, útban volt a lábamnak. Normál áron véleményem szerint erősen túlárazott a hely, értem én, hogy meg kell fizetni a helyet és az imidzset, az étel valóban pazar volt, de Budapesten van még - szerencsére - jó pár olyan hely, ahol remek a konyha, de árban lényegesen kedvezőbb.

Rajtuk kívül magyar vendégek, ezen belül is családos kisebb-nagyobb asztaltársaságokat láttunk, sok gyerekkel. 12 éves kor alatt a gyerekeknek ingyenes, ez szerintem elég komoly vonzerő, no és az is, hogy itt nem kell várni az ételre, a szállodák svédasztalos kiszolgálásához hasonlóan bármit végig lehet kóstolni, s ami nem ízlik, ott lehet "büntetlenül" hagyni, s helyette kóstolni valami mást. Mi is szülinapos ünneplésre érkeztünk, gyerekekkel és nagyszülőkkel. A gyerekeket a belépéskor egy kis meglepetés sütivel fogadták (egér alakú kókuszos süti), az első piros pontos ötlet és mindenki kapott 1-1 színes lufit is. Az asztalunk a látványsütöde mellett volt, és velünk szemben a gyerekeknek kreatív foglalkozást csinált egy fiatalember (2. piros pont). Az ételkínálat hasonló a Visegrádi utcaihoz, bár itt szerintem szerencsésebb a kialakítás és az elrendezés, több a hely az asztalok között, nem kell annyira egymás szájába ülni, nem koccan össze a székek hátulja. Az ételeket egy oldalsó beugró helyiségben lehet begyűjteni. 5 féle leves volt (gyümölcs-, halászlé, vadragu, húsleves csigatésztával, spárgakrémleves krutonnal). A saláta és előétel kínálat nagyon gazdag volt, a balzsamecetes zöldsaláta friss eperrel igen ízletes volt. A lazacrózsák is finom, bár azt hamar lefosztották. A majonézes saláták kicsit kommerszek szerintem, de valószínűleg a tömegigény megkívánja ezt is. Főételek közül a szarvasszelet burgundi mártással nem volt rossz, bár a mártás túl szirupos volt, és némelyik hússzelet inas, nem annyira sovány. A teryiaki csirke nekem nagyon ízlett, ezt a másik étteremben még nem láttam, kóstoltam. A köretek sztenderdek: rizs, petrezselymes krumpli, burgonyafánk, burgonyapüré. Ami szintén plusz volt, az a polenta, bár egy kissé túl volt főzve. Finom volt még a zöldspárga sajtmártásban. A spárga friss, éppen jó állagú volt. Az édességek választéka is széles, bár az aranygaluska éppen kifogyott, az utolsó darabokat sikerült elcsípni. A széle kemény volt és kissé túlsült, de a belseje finom volt, vanília- és csokimártás is volt hozzá. Ezen kívül máglyarakás, tiramisu, madártej, gyümölcssaláta szerepelt még a kínálatban és sok apró süti is. Egy nagy gyümölcstál szépen elrendezett gyümölcsökkel hívogatta az éhes gyomrokat. Görögdinnye, eper tejszínhabbal is volt. Összességében változatos, bár az ízek vegyesek, úgy értem, vannak jobban és kevésbé jól sikerült fogások, ez vélhetően a tömegtermelés átka. A pincérek folyamatosan pörögnek, készségesek, gyorsak és udvariasak. A szüli- és névnaposok, valamint a házassági évfordulósok is tortát kapnak, bár ezek kisebbek, mint a Visegrádi utcai étteremben.

A helyet a környék lakói, dolgozói valószínűleg kedvelik, mert mindig sokan esznek itt (főleg hétvégén és persze ebédidőben), az asztalok nagy része foglalt, és a kiszolgálásnál is mindig kialakul kisebb-nagyobb sor, és ezt már évek óta így tapasztalom. Heti étlapot készítenek, amely a bejárattól balra elvehető és áttanulmányozható, vannak állandó ételek a kínálatban és hétköznapokon kedvező áru napi menüt kínálnak (húsos leves és húsos főétel 880 Ft). Klasszikus magyaros ételeket készítenek (pl. bableves, gulyás, frankfurti), minden nap van valamilyen főzelék is. Az ételeket nem prémium alapanyagokból készítik. A rántott gomba rizzsel és tartármártással árban ugyancsak kedvező volt (880 Ft), de a rizs íztelen és részben kemény, részben túlfőtt, összeállt volt; volt olyan gombafej, ami már öregecske volt és a nyersen maradt prézli becsomósodott a spóráknál. A sült kacsacomb petrezselymes krumplival és lilakáposztával az egyik legdrágább étel az étlapon, de még így is olcsó (1. 490 Ft), azonban ez sem sikerült túl jól. A káposzta volt a legjobb ebben a fogásban, a burgonya túl sós volt és ez is túlfőtt, a kacsa viszont száraz és rágós.

Az üzlet előtt is van néhány asztal, de ezek jó időben szinte mindig foglaltak. A földszinten kívül a galérián is vannak asztalkák. A berendezés nagyon frappáns, a főfalon egy hatalmas tejesüveg látható, a mennyezeti világítás lámpatestjei is fehér tejesüveg formájúak. Az egyik falon keresztrejtvény van, amelyen tejtermékek neveit lehet olvasni, a többi falon régi tejes, tejtermékes reklámfeliratok találhatóak. A galérián kis színes kockazsámolyokon lehet üldögélni, de kényelmesek. Az ételeket porcelán tányéron, az italokat üvegpohárban szolgálják fel, nem műanyagban. A tálcák is egyediek. Az üres tányérokat, poharakat, evőeszközöket fémdézsákban gyűjtik össze (ahogy nagyanyám mondaná: csak tedd bele a vájdlingba). A mosdók az alagsorban kaptak helyet, a blokkon szereplő kóddal nyitható az ajtó. Mosdókagyló helyett is fémdézsában moshatunk helyet. Nekem kifejezetten tetszettek ezek az új ötletek a dizájnban, ettől válik egyedivé ez a hely a többi gyorsétterem között. Sonkás-sajtos melegszendvicset ettem limonádéval (780 Ft). Jó volt, finom volt, de igazából semmi extra. Sok a vásárló, nagy a pörgés, 4-en szolgáltak ki párhuzamosan, hogy bírják a folyamatos rohamot. Nagyon udvarias, kedves volt a személyzet minden tagja, jól esik az embernek ilyen helyre betérni.

Köretként rizs és sült krumpli közül lehetett választani. A zöldségek frissek, bőséges mennyiségűek voltak. Mivel nyers uborkát nem kértem, a görögös salátából akkurátusan kiválogatta nekem a kedves kiszolgáló fiatalember a paradicsomokat. Falafelen kívül természetesen gyrost és baklavát is lehet kapni. Üdítővel együtt 1. 050 Ft-ot fizettem. Bárszékeken ülve magas asztaloknál lehet elfogyasztani az étkeket, a hely tiszta, rendezett. Amíg ott voltam, folyamatosan jöttek újabb és újabb vendégek, sokan elvitelre vitték az ételeket.

A berendezésben és dekorációban vietnami motívumok köszönnek vissza; a falon vietnami tengerparti poszterkép, az egyik sarokban pici háziszentély ételfelajánlással (ez egy kicsit vicces volt, mert egy csomag SPAR babapiskóta volt). Rajtam kívül egy pár étkezett csak, így a rendelést gyorsan felvette a fiatal felszolgáló fiú. A kiszolgáló személyzet magyar, a szakács vietnami. Az étlap elkészítésére sok időt fordítottak, szép színes fotókkal illusztrálták a kínálatot. Levesekből igen gazdag a kínálat, továbbá sokféle rizses és tésztás egytálétel is van, a húsos főételek húsfajtánként (marha, sertés, szárnyasok, tengeri ételek) vannak csoportosítva. Többféle vietnami saláta is kapható. Én egy közepes méretű rizstészta levest választottam sertés húsgombócokkal és zöldségekkel. A leveseket 3 méretben lehet kérni (kicsi 8-900 Ft, közepes 1. 000-1. 200 Ft, nagy 1. 500-1. 800 Ft-ért). A leves néhány perc múlva forrón érkezett. Az asztalon pálcikát és hagyományos evőeszközöket is találunk. A húsgombócok külsejükben emlékeztettek a mi magyar levesbetétünkre, de más volt a fűszerezése. A leves mellé felkarikázott erős pirospaprikát és egy gerezd citromot tálaltak. A tészta állaga éppen jó volt. Az asztalok tiszták, rendezettek, a földszint mellett az emeleti galérián is vannak asztalok. Szimpatikus, jó kis hely.