Ott áll a kanyarban

Püspökhatvanban a falu közepén erős kanyart vesz az út, te inkább a kanyarodással vagy elfoglalva, és nem ezzel az óriás fazonnak, aki a kanyarban ácsorog. De ha kíváncsi ember vagy, nem csak úgy átrobogsz a világon, akkor visszamész és megnézed, hogy ki a fene ez a nagy? Hát, ha nem jössz rá, akkor utánanézel... vele szemben egy templom áll, és éppen Szent Lőrincnek hívják. Na, akkor itt a névadó hozzá. Szent Lőrinc tetteiről állítólag nem sokat tudunk, de mégis nagyon tisztelik. Fura egy szentkészlete van ennek az egyháznak, mindenféle legendák kerengenek ilyen-olyan szentekről, ezer szobrot faragnak róluk, a nép meg sokszor ezt se tudja, hogy ki az. Ez a sok járulékos legenda mind nincs benne a Bibliában, hogy valahogy hivatkozni lehetne rá, hát lett alkalmanként egy-egy új szent, beiktatódott, nincs itt semmi látnivaló, lehet oszolni, na. Ez a melák egy boronával a kezében szobrozik itt, hát, talán valami mezőgazdasági izé, mondjuk a kombájnok és cséplőgépek olajozásáért felelős... de nem, hanem azért van nála borona, mert valami sütőrostélyra fektették, hogy árulja el, hol a kincs... persze, nem árulta el, így aztán nagy hős. És a tűzzel kapcsolatos foglalkozások védőszentje azóta is.