Szelete a múltnak

Egy kastélyt nem megnézni, ha ott lődörögsz egy településen, olyan, mint valami szerzetesi vaksági fogadalom. Na, még jó, hogy elmentem megnézni a Fould-Springer-Wooster kastélyt, egy kilométernyi járóföld oda, meg egy vissza, de kastélyt látni kötelező jelleg. Azt megfigyelted már, hogy földesurainknak általában milyen szép magyar, nemzeti neveik voltak? Fould, Springer, Wooster, Klebelsberg, Wenckheim, Boncompagni-Ludovisi, LHuillier-Coburg stb. de szolgálni nekik valószínűleg mindig Jánosok és Marikák szolgáltak zömében. Nos, ez a pusztaszabolcsi eklektikus épület nem olyan ősi, mint sok más társa, ez az 1920-as évek építészeti maradványa, aztán a kastélyok sorsa ezt is utolérte, ilyen-olyan állami célra használták, legutóbb gimnáziumi kollégium volt, jelenleg gazosodó kertben pusztuló építészeti emlék. nemes patriótáink majd ráköltenek erre is európai pénzeket és akkor már nem mászkálsz itt a kertben, mert elkergetnek az új földesurak. Ha meg akarod nézi, most nézd meg.