Nekem ez nem tervezett volt, reggel korán már kihitvallottam magamat egy katolikus misén, de szemem van ehhez, templom előtt megyek el, nyitva az ajtaja, autók is állnak körülötte, autóm fütyül-sípol, magától rálép a fékre. Na, hát így kerültem például egy evangélikus istentiszteletre is, Istenem, hát az ember áll, ül, énekel, ez a hétvége. Hívek voltak vagy nyolcan, az előadás végén szétszéledtek, és szóba elegyedtem a lelkipásztorral, aztán villámgyorsan összehaverkodtam a gondnokkal is. Valahogy így kezdődött, hogy "gyere ide, nézd meg, tudod, milyen olcsó volt? Most vettük a kiárusításon, akciósan! Nem baj, ha tegezlek, igaz? Szóval, gyere, fogd meg. . . " Jól megtapogattam, véleményeztem a pufidzsekit, reményemet fejeztem ki, hogy biztos, hogy jó meleg, és biztos, hogy megérte! Na, ettől kezdve otthon voltam, enyém volt a pálya, mászkáltam a karzatom, aztán hátramentünk a gyülekezeti terembe, megnéztük a WC-t, a konyhát, mindent! Jó cimborák lévén mindenfélét elmesélt nekem a haver, hogy milyen emléktáblák vannak a faluban, hol született nagyember, meg hogy melyik pajtában tartották az első istentiszteletet. . . na, hát ezért jár az ember kirándulni többek között, ezekért az emberekét is. Amúgy meg éljenek az evangélikusok!