Igaz, már vagy 7 éve nem hívják Gödörnek, de az ember tudatában az marad sokáig. Szóval, van ez a híd és a megyehatár. Ha átsétálsz a hídon, megyét váltasz. A tokaji oldalon van a Bonchidai csárda, párszáz méter és a másik parton a Gödör. Az örök kérdés meg az, hogy melyikben jobb a halászlé? Én a Gödröt mindig jobban szerettem.
De mindkettőben ettem már vagy 5-6-szor. Most meg idevezényeltem a kis kiránduló társaságomat, hogy, na, majd a Gödör. . ott eszünk! De ez a Halra bor már nem ugyanaz. Egy kissé igénytelenebb a környezet. Pedig ott a hátsó falon most is a hatalmas úttörős relief, az ugyanaz. A kályha körül a fahasábok felpakolva, ugyanaz. Talán a társaság nem, vagy az étel. . . a szomszéd asztalnál egy nagylétszámú és rendkívül testes roma család ült, néhányan álltak, és mintha megdöbbenten bámultak volna minket. . . nem is értem, hogy miért. Azt hiszem, a személyzet is csupa roma, de ez nem baj, csak jó legyen a halászlé! És itt jobb is volt sokkal, mint az előző nap a Luby kastélyban! Ízlett! A másodiknak kért cigánypecsenye meg nem. Az nagyon nem. Az ízének semmi köze nem volt a cigánypecsenyéhez, a kakastaréjokat, meg némi krumplit megettem, a hatalmas húsok nagyon nem ízlettek, de ez nem is fontos, mert becsomagoltattam, hazahoztam a feleségemnek, neki meg nagyon jó volt. Hát akkor bennem van a hiba. . . a többiek is, akik velem voltak, meg voltak elégedve. A kiszolgálás udvarias, barátságos, de valami innen eltűnt örökre. . .
A csárda a Bodrog és a Tisza torkolatánál van, hangultos terasszal. Nagyon finomat ettünk, az adagok hatalmasak. A kiszolgálás is rendeben volt, a szúnyoginvázió ellen hoztak egy szúnyogriasztó gyertyát. A férjem roston sült törpeharcsát evett, én gombád marhalábszár pörköltet sztrapacskával, igazán finomak voltak. Legközelebb megkóstoljuk a halászlét is.
Régebben többször is jártunk itt. Igaz mindig halat, halászlevet ettünk. Az nagyon finom volt. Aztán betérünk egy szülinapon. A halon kívüli kínálat nagyon gyenge. Csirke meg 1-2 sertés fogás. Tesóm csirkét kértek, ami nyers volt. Ketten sült császár húst, amit ehetetlenre égették szét.
Nem beszélve a csemege uborkáról, aminek köze se volt hozzá, valami puha rossz ízú halovány zöld förmedvény. Amit tudtunk (köret) megettük és vártuk a számlát. Senki se jött jó ideig. Így felálltunk és a pultnál fizettünk. Kár volt.
Már nagyon sokat olvastam a helyről pro és kontra! Mi nem bántuk meg hogy átsétáltunk a hídon! nagyjából azt kaptuk amit vártunk( tam). Viszonylag hangulatos a hely a személyzet próbál helytállni:) Az étel amit ettünk? A gulyás remek volt,a haltepertő nagyon jó én keszeget ettem ami friss volt jól meg volt sütve de!
Csöndesen szemerkélő esős időben indultunk Tokajba Miskolcról a hosszú márciusi hétvégén. A hangulatos éttermet,amiről kiderült, hogy nem is Tokajban, hanem Rakamazon van,még otthon kinéztünk magunknak. A piros kockás abroszos étteremben azt kaptuk,amit vártunk:finom halászlé stílusos tálalásban,ízletes frissensültek /hal,szárnyas, sertés,stb.
Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
2017. február 25-én délidőben tértem be a párommal a megszokott éttermünkbe. Vesztünkre a jó meleg kandalló melletti asztalhoz ültünk. Jól lefőttünk a meleg étel elfogyasztása közben. A párom Gulyás levest szeretett volna, de mivel az nem volt "Tiszai vegyes halászlét kértünk 2 főre". Mennyei volt! ! !
Korrekt volt a mennyiség is, tele filézett halakkal. Nem tudtuk mindet elfogyasztani. Duplán töltődtünk energiával ugyanis, hónapok óta az első napsütéses napunk volt. Másrészt töltőleg hatott ránk a finom étel. Nagyon udvarias, és gyors kiszolgálásban volt részünk, mely során rugalmasan teljesülhetett egy kis külön extrém kérésünk is. A régiónkban sok helyen kóstoltam halételeket. Jelenleg "ha hal, akkor a Halra Bor" a szlogenem az ismerőseim körében. Köszönjük! !
Ide többet soha! Nem az az étel a pincér/kiszolgálás miatt! Betérek és összefutok a pincérrel aki kérdőn néz rám, én köszönök és mondom, hogy egy harcsahalászlét szeretnék, de még elmegyek a mosdóba. Ő nem köszön és kihozta az étel mely véleményem szerint egy jó közepes volt és szerintem afrikai harcsából készült!
Egyébként sem étlapot nem kaptam és meg sem kérdezte tőlem akarok-e még valamit, hiszen szerettem volna inni és valami édességet enni a halászlé után! A végén egy szürkeharcsa halászlé lett számolva nekem és a visszajárót sem kaptam vissza teljesen!
Húsz fős társasággal mentünk ebédelni, előre megbeszélt időben, helyfoglalással. Turistaszezonon kívül mentünk, hogy vendégeink megkóstolhassák az igazi tiszai halászlevet. Az rendben is volt, a legjobb halászlevet ott kapja az éhes utazó, aki a környékre vetődik. DE sok apró bosszúság lerontotta az ebéd hangulatát.
Először is, a számunkra megterített asztal nagyon szűkös volt, alig fértünk el, plusz, ha valaki ki akart menni a pulthoz, vagy a mosdóba, nagyon nehezen tudta megoldani, pedig lett volna hely, csak aki terítést intézte, egyáltalán nem figyelt az ilyen részletekre. A finom leves után felszolgált vegyes tálak csalódást okoztak, mirelit hasábburgonya, ízetlen rizs és "egyenízű" rántott dolgok. A halak finomak voltak, a többi bizony csak átlagos. Az adagok bőségesek voltak, ugyan, de egyhangúak. Valószínűleg betérek még oda, de csak a halászlé kedvéért.
Rokonokkal tértünk be az étterembe, célirányosan jöttünk, sok jót hallva a helyről. Az amúgy hangulatos, jó helyen levő étterem azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Nem volt teltház, mégis elég sok időbe telt, míg megkaptuk az étlapot. Hőség volt, vártuk a hideg innivalót, de mind a limonádé, mind a bor meleg volt.
Pár perc múlva kaptunk jeget, de nem sokat ért. (Az italra is várni kellett, nem rögtön szolgálták fel. ) Az ételek mennyisége nem volt túl bőséges, sőt a hal fél tenyérnyi volt. Az ízekkel nem volt baj, de egy jobb étvágyú ember egy fogással nem lakik jól. Igaz, a mennyiség így arányban van az árakkal. Ami kellemetlen volt, hogy a pincér simán átnyúlt előttem a rokonom által már üresen álló tányérjáért, miközben én még ettem. Sőt, letettem egy pillanatra az evőeszközt (a protokoll szerint úgy, hogy még folytatom az evést), máris ott termett, hogy elvihetem? Ha netán még erre a vidékre keveredünk valamikor, nem valószínű, hogy ide betérünk.
Lassan egy évtizede nézem az autóból a “Halra bor” éttermet. Most végre megálltunk itt, annál is inkább, hogy már besötétedett és a társaság szinte semmit nem evett reggel óta.
Viszon ittunk bort, ez tartott talpon, a bornak komoly kalóriatartalma van, a nemrégiben elhunyt Csávossy György, a magyar borszakma doyenje mondta, hogy az ember huzamosabb ideig el tud élni boron, négy litert kellene ahhoz meginni egy nap, hogy fedezze a szervezet kalóriaszükségletét. Nos, ha négyet nem is, de kettőt megittunk addig fejenként. A “Halra bor” étterem kiszolgálása első osztályú, a pincér kedves, szolgálatkész, gyors, barátságos, ha éttermem lenne, ilyen pincért szeretnék. Az ízek hagyományosak, értékeltük, hogy a harcsa szürkeharcsa volt, a haltepertő is ízlett, a hagymakarikát helyben panírozták, nem volt mirelit, mint annyi felé, a halászlé turmixolt volt, de friss ízhatású, a halat pedig nem főzték szét. Az árak barátságosak, a beltér hangulatos, szeretnivaló. A hagyományos vonalon belül kifejezetten jónak mondható ez a hely, jó szívvel ajánljuk másoknak is.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
