A jó öreg Gödör

Igaz, már vagy 7 éve nem hívják Gödörnek, de az ember tudatában az marad sokáig. Szóval, van ez a híd és a megyehatár. Ha átsétálsz a hídon, megyét váltasz. A tokaji oldalon van a Bonchidai csárda, párszáz méter és a másik parton a Gödör. Az örök kérdés meg az, hogy melyikben jobb a halászlé? Én a Gödröt mindig jobban szerettem. De mindkettőben ettem már vagy 5-6-szor.Most meg idevezényeltem a kis kiránduló társaságomat, hogy, na, majd a Gödör.. ott eszünk! De ez a Halra bor már nem ugyanaz. Egy kissé igénytelenebb a környezet. Pedig ott a hátsó falon most is a hatalmas úttörős relief, az ugyanaz. A kályha körül a fahasábok felpakolva, ugyanaz. Talán a társaság nem, vagy az étel... a szomszéd asztalnál egy nagylétszámú és rendkívül testes roma család ült, néhányan álltak, és mintha megdöbbenten bámultak volna minket... nem is értem, hogy miért. Azt hiszem, a személyzet is csupa roma, de ez nem baj, csak jó legyen a halászlé! És itt jobb is volt sokkal, mint az előző nap a Luby kastélyban! Ízlett! A másodiknak kért cigánypecsenye meg nem. Az nagyon nem. Az ízének semmi köze nem volt a cigánypecsenyéhez, a kakastaréjokat, meg némi krumplit megettem, a hatalmas húsok nagyon nem ízlettek, de ez nem is fontos, mert becsomagoltattam, hazahoztam a feleségemnek, neki meg nagyon jó volt. Hát akkor bennem van a hiba... a többiek is, akik velem voltak, meg voltak elégedve. A kiszolgálás udvarias, barátságos, de valami innen eltűnt örökre...