A révfülöpi Gomba, mint oázis

A csobánci hegyi túra után nagyon szomjas voltam és, miután benne jártunk már a délutánban, éhes is el akartam menni enni-inni Salföldre, de be volt zárva a Pajta Galéria. Telefon előkap, ittjartam.hu, helyválasztás, és így akad be a Gomba Étterem. Egyébként is tartoztam ezzel magamnak, párszor már voltam itt, de főszezonban van úgy, amikor sorállás van a bejáratnál, annyit meg nem ér meg, mert a környék hemzseg az éttermekről, büféktől. Most akkor akadálytalanul betelepedtem a terasz közepére, és mint a sivatagi vándor az oázisban, mondtam a pincérnek, hogy először inni szeretnék, sokat! Nyilván látta rajtam, hogy teve vagyok. Odakészített egy nagy pohár jeget is. Egy félliteres almalével kezdtem, de másodpercek alatt kiürült a pohár, a jótékony segéderő azonnal ott termett és kérdezte, hogy hozhatja-e a következőt? Persze, gyorsan... így ment le az első liter, azután kezdtem ételre gondolni. Nem néztem meg az étlapot, fejből mondtam, amit a bejáratnál krétával kiírva láttam, hogy hideg mangóéves, meg szarvas Stroganoff-módra dödöllével a leves nagyon finom volt, nagyon jól esett. A szarvas nagyon gusztusos volt, megadják a módját a tálalásnak, a dödölle is végre közelített a házi eredetihez, de már olyan sok volt bennem hirtelen, hogy nem is bírtam megenni. Így nagyon szomorúan feladtam a vége előtt. Közben újabb almalevek is legurultak a többi után, de egy idő után elkezdett görcsölni a hasam is, gyorsan szaladtam haza, mert nem is éreztem jól magam. De erről szerintem nem az étterem tehet. A kiszolgálás kedves, figyelmes volt, megnéztem a számlát, egy liter almalé 2000 forintba került, hááát a boltban a negyede sincs ugyanennek. De hát ez egy jónak mondott étterem. És tulajdonképpen az is. A WC sajátosan aprócska és egyterű ehhez a nívóhoz képest.