Popeye most nem spenótot evett

Szombaton szép napsütésben szeltem a 71-es országútat a Balaton északi partján, amikor is ebédre kongattak a gyomromban, és bevillant, hogy hát én vagyok Révfülöp gasztrokirálya és az uralkodónak időnként illik meglátogatni az alattvalókat, meg a Popeye-ben még különben sem ettem soha, vagy csak nem emlékszem. De a listámon volt. Tehát le a partra, valahová a kikötő mellé, ott van ez a bizonyos büfésor, és ennek egyik tagja a Popeye is. Eléggé utószezon van, nem lepik a zsivajgó turisták a környéket, de azért akad mégis valami szüreti színvonalú érdeklődés. A Popeye viszont szinte üres volt. A pult is, alig volt valami kaja. Hát akkor ebből kell választani. Kolbászok, hurkák, csirkecombok... hát, valami köretnek is örülnék. Lehet ilyen burgonya, olyan burgonya. Akkor olyant. Meg valami savanyúságot is ennék, Ilyen, olyan, amolyan van. Így lett aztán egy csirkecomb, steak-burgonya meg uborka a zsákmány. A lánynak, aki kiszolgált két aquamarin volt a szeme helyén, tengerbe vesztek a gondolataim, amikor belenéztem, de aztán hátul volt valami barátságtalan idős hölgy, aki zsörtölődve kezdett krumplit sütni nekem, és ez kijózanító volt. Nem túl gyorsan, de elkészült az ennivaló, de lehet, hogy kacsacomb volt, mert elég drága, ahhoz képest, hogy valami papírtálcáról eszel a szélben, valami 4-5000 forintot fizettem ezért a tanulságért, és hát visszafogottan volt finom. De nem panaszkodom, én kértem. Egy helyinek látszó hölgy evett hurkát egy másik asztalnál, vele mosolyokat váltottunk, így jobb ízű volt a falat is. Szerény egy hely ez, ha tudsz máshol enni, inkább sétálj még egy kört.