EBÉD AZ IVÓBAN

Mostanában már nincs annyi csárda elnevezésű és jellegű vendéglátóhely az utak mentén, mint még a szocializmus idején, de azért vannak, és mi Sárbogárdon egy ilyenbe tértünk be. Éppen egy gyors eső futott végig a vidéken, ezért bent szerettünk volna leülni, de kiderült, az étterem rész éppen felújítás alatt van. A főnök úr azonban meggyőzött bennünket, hogy maradjunk, foglaljunk helyet a söntés előtti három asztal valamelyikénél. Maradtunk. Az italaink pedig máris az asztalon voltak.
Az étlap csárdához illő meg nem is. A férjem ropogósra sütött csülköt evett, ami egy klasszikus az ilyen helyeken, és itt jól is csinálják. No, de amit én választottam, az már egy komoly újítás. A klasszikus ropogós kacsacombokhoz ugyanis a gazdag köretben snidlinges burgonyapüré, pezsgőben párolt káposzta és fahéjas szilva dukált. Nagyon finom volt.
Ráadásnak pedig ebéd közben és utána rendkívül kellemes, tartalmas beszélgetést folytattunk Jánossal, a főnök úrral. És közben az eső is elállt, tele hassal, jó hangulattal indultunk hosszú utunkra hazafelé.