Becsábultunk

Tulajdonképpen nem itt akartam ebédelni, hanem Simontornyán. Azt néztem ki magamnak. De, miután a halászati múzeumba az étteremben kell jegyet váltani, kedvesen rögtön rá is dumáltak, hogy akkor ebédeljünk meg ott. És jól főznek? - kérdeztem. Ó, hát az biztos. Rendben. Nem volt még dél, hát elmentünk múzeumot nézni, aztán visszajöttünk. Ezt a területet úgy hívják, hogy halország, ez meg egy halászcsárda, mi mást is kérhettem volna, mint halat? Volt ugyan némi szürkemarha-kínálat is, de egy jó halászlé mindent visz! Azt kérek. A kisebbet kértem, nem a félliterest. És vegyes halászlét kértem, valamiért nem volt bele halgombóc, de állítólag kaptam bele extra halszeletet. Ezt nem vettem észre, melyik az extra. Egyébként a kiszolgálás végig nagyon kedves, figyelmes volt. Nejem aztán valami magos halszeleteket kért, én meg rántott pontyot. A halászlé nem volt valami nagyon nagy lelet. Szerintem arról van szó, hogy ezek itt halastavak, tógazdaság, alapvetően csak ponty vagy/és harcsa van a halászléhez. A lé megfőtt, paszírozott, de ízszegény. A halhús meg teljesen független volt a lében, a kijövetel előtt pottyant bele máshonnan. Nem volt rossz, kicsit szórtam bele még paprikát, a végére egyre jobb lett. A ponty meg ki volt rántva, de ezen kívül semmi más nem történt vele. Tegyük hozzá, kitűnően volt filézve, semmiféle szálkát nem találtam benne, pedig kaptam hozzá külön tányért is erre a célra. Halkés viszont nincs. Hát villával ettem. Tartármártást használtam hozzá bőségesen. A petrezselymes burgonya viszont csupa finom friss petrezselyem volt és tényleg jóízű! A konyha villámgyors, nagyon hamar hozták a lét is, meg a második fogást is. A limonádét sokkal lassabban. A meggyes limonádé sem volt konyhai remek, szörp és víz, citrusszeletkékkel, jéggel. De nem hűlt át, megittam, mielőtt hatott volna. Az étlap nagyon jópofa, egy újság van erre a célra nyomtatva. Ajánlom... és kösz a halakat!