"halország", halastavak rendszere, és a múzeum is eléggé gondos gyűjtemény. van egy nagy ház, recepcióval, ott hiába bolyongtunk, senkivel sem találkoztunk. Ezért átballagtunk az étterembe, hátha. . . és tényleg ott lehet jegyet venni a múzeumba is, alig néhány forint, nem egy összeg. Amúgy meg nyitva van, tulajdonképen jegyvásárlástól függetlenül az megy be, aki akar. De mi azért leróttuk a jegy árát és visszasétáltunk a múzeumba. Jelzem, a múzeumban WC is akad, egy hosszabb út után nem egy utolsó szempont. Tehát a tiéd a pálya, az egész épület, nagy bemutatótéren a letűnk korok halászati eszközei, csónakok, ladikok, hálók, varsák, olykor kitömött állatok is. Jól összeszedett kiállítás. A bemutató ott folytatódik, hogy van a múzeum épülete mögött egy un. halászkápolna, így képzeljük el a nádi szentélyeket. , egyszerű, célszerű kis építmény. Arrébb sétálva megtalálhatjuk az árpádkori halászkunyhót is, végtelenül egyszerű berendezéssel, gyakorlatilag az őskort szimulálva. De kellemes séta lemenni a stégre, a pontyoknak is melegük van, kevés az oxigén a meleg vízben, hát csapatostól feljönnek a felszínre, kilátszik a hátuk, pezseg a viz körülöttük, néha hatalmas hal vetődik ki a levegőbe és óriási csobbanással hull vissza a vízbe, azután, ha teszünk egy rossz mozdulatot, vagy hangot hallatunk, az egész társaság habgos bugyborékolással bemenekül a víz alá. Szép a táj, a nádas, nagy vízimadarak köröznek néha, érdemes kirándulás mindezzel együtt, ajánlom is szívesen!