Kínálnak többek között hagyományos borkorcsolyákat, azaz sajttálat és felvágott-kompozíciót, továbbá húslevest, babgulyást, chilis sütőtökkrémlevest, vajas citromos süllő-pofát, harcsát rántva és paprikásként, brassói aprópecsenyét, vörösboros sertés-pofát, kétféle burgert, málnás pisztáciatortát és csokiszuflét. A borlap a Ház sárospataki boraival indul, itt szerepelnek a fröccsök és a borkoktélok is, majd település szerint csoportosított 21 pincészet közel száz bora következik, ezeket hat kivételével másfél decire is kimérik, ami igen ritka, ennyi poharazott bort nem sok helyen láthatunk a Kárpát medencében s különösen nem ennyire jól összeválogatva. Ha velőt látok egy étlapon, azt jó eséllyel megrendelem, a velős pirítós a kedvenc sörkorcsolyáim közé tartozik. Itt ugyan e funkciót nem tölthette be, hisz volánnál ültem, így mustfröccsnek volt kísérője a tisztes adag, gyökérkenyéren, koktélparadicsomos saláta kíséretében, rusztikusan tálalt kiváló velőkrém. A füstölt harcsával és helyben gyúrtnak tűnő tésztával kínált halleves tiszai halászlé jellegű volt, ízletes, harmonikus, a harcsából többet is elfogadtunk volna. Megkóstoltuk a borjúmáj-steaket mely steak formát nem mutatott, de friss volt, ízletes, megfelelően hőkezelt, kár, hogy a karamellizáltnak szánt hagymát elsiették, nem lett meggyőző. A krumplipürébe nem került elég vaj, így sem ízre, sem állagra nem adta az elvárható élményt. A somlói szaftos volt, ízletes, a tejszínhab valódi, ami apróságnak, tűnik, de nem az a habfixálók és növényi borzalmak világában. A konyha inkább 4 pont, de az ital s főként a borválaszték felhúzza ezt az szempontot 5-re.
