Majdnem, de mégsem

Jöttünk ki a várból, talán a presszós hölggyel Sárospatakon és beszélgettünk, szóba került, hogy ő hol ebédelne, ha most ő lenne én. Azután szóba került a Fekete Macska, de arra azt mondta, hogy azt azért fúj, ne, szóba jött a Collegno, mondtam, hogy ok, de ott nemrég ettem éppen, aztán jött még valamelyik királyról elnevezett valami, meg aztán ez a dolog is, de hopp, ez a túlsó parton van. Nem baj, mondtam, tudok úszni. De aztán mégis inkább autóval mentem át a hídon. Klasszikus időket idéző étterem vagy csárdajelleg inkább, kint a teraszon foglaltam helyet, vendég nem sok volt, pincér is jött egyszer csak, húslevest kértem gazdagon, de csak csészében, azután meg szarvassültet, vadasmártással, zsemlegombóccal. A húsleves talán sokszor lefagyasztott és újra felmelegített dolog volt, a benne ázó komponensek elveszítették már eredeti állagukat, ízüket is. A szarvassült még egészségesebb volt, de a zsemlegombóc... hát, uramfia, a külseje már teljesen megkeményedett. Szóval, nem volt ez valami szuperebéd 8470 forintért, amiben a szervízdíj is benne van. De egyszer mindent ki lehet vagy ki kell próbálni. Ezt is.