Fényképészeti harc a múzeumokban

Na, mivel külön találtam a múzeumot a vártól, ezért akkor ide mondanék valamit. A sárospataki vár nem csak egy vár, hanem egy bonyolult múzeumrendszer is, nem egy múzeuma van, hanem minimum három. Ugyebár van először is a Vörös-torony, erre célszerű fókuszálni először, mert ez nem úgy van ám! Szóval, ide csak csoporttal, a néni meg nyitja-zárja az épületrészeket. Éppen a recepción poénkodtam a korommal, amikor hírnök jő, hogy hopp, most indul egy csoport, még utol is érhető... én, meg miután tisztáztam, hogy ide ingyen megyek be, mert pedagógus is vagyok, brutálvénember meg kormánytisztviselő meg öreganyám térdekalácsa is, vadul téptem a csoport után, velem egy másik hölgy, aki utánam kiabálta, hogy ez is mehet, most jött... én meg kiszuszogtam magam, és lazán fényképezni kezdtem az emeleten. Na, fülön is lettem csípve azonnal! Az nem úgy van! Hanem hogy? Hát 2500 forintot kellett volna még fizetni. Igen, de nem mondta senki, hogy kell. Most már hogyan menjek ki, be vagyok zárva a toronyba, mint egy királylány a mesében, fizessek ide a markába kártyával? Sípolni is fog a marka? Na, így ökörködtünk, aztán mondtam, hogy nincs más megoldás, kifelé meg fogom venni, de mi a fenének jöttem volna be, ha nem tudok képeket csinálni az ittjartamra? Fegyverszünetet kötöttünk. A hölgy elszavalta minden szinte a szükséges információkat, 20-an, 30-an hallgattuk, és a fényképezést leszámítva szót is fogadtunk neki. Egyébként rémesen intonált. Féltem, hogy már nagyon rossz a térdem, nem fogom bírni a Vörös-torony emeleteit, de bírtam zavartalanul. Kijutottunk a tetőre, itt oszolj volt, mindenki szelfizgette magát eszement módon, én ebből inkább kimaradtam, azután megint volt sorakozó és indultunk is lefelé. Egyébként meg többféle jegy is van, meg kombinált is. Átmentem a múzeumba, ami múzeumnak nevezhető és ott is elcsíptek és ott is megharcoltam a fényképezgetésért, Mikor ezt is megjártam, akkor aztán visszarongyoltam a portára, és vicsorogva megvettem a fotójegyet, mert amúgy is hátra volt még az ágyúöntő-műhely és nem akartam a cirkuszt megint végigcsinálni. Az ágyúöntő kint van a parkban, jó látványosan magamra csiptettem a fotóengedélyt és illegettem-billegettem magam vele. Amúgy érdekes volt, tényleg, nem lett volna érdemes kihagyni, csupa figyelemre méltó információ, filmes segédletek, szóval, tartalmas kaland ez a Rákóczi vár. Szép a kilátás, izgalmas labirintus a belseje, inkább kihagyhatatlan, azt hiszem.