Mert rendkívül informatív

Mit is szeret ebben az ember annyira... van valami különleges varázsa a helynek, Széphalomnak egyáltalán. Még azelőtt kezdtem erre járni, hogy ez a múzeum megépült volna... kezdetben csak a Kazinczy emlékek miatt, a park miatt, a sírok miatt, meg hát egyáltalán, a nagy filozófus, nyelvész és író, akinek a nevéhez annyi minden fűződik. Hiszem azt is, hogy a nemzeti eszme nem gonosz harácsoló sunyik kezén érlelődött, ahogy manapság az dívik, hanem egykor tiszta, becsületes, lánglelkű, bátor emberektől eredeztethető, akiket bizony tisztelnünk kell. Ők nem tehetnek arról, hogy mivé fajult ez az haza. És ezt a nyelvet, nyelvemlékeket is szeretni lehet és őszinte rajongással lesni a fejlődését. Ez a múzeum is érdekes metamorfózison ment át, kezdetben vala az inga, abban a sarokbástya-szerű épületrészben, ami az ősi magyar szövegek fölött lógott vagy lenget, az emeleten korvinák lapjai voltak láthatók, és talán mindig változik, most is más, a nagy körcsarnokban most Petőfi útjait követhetjük,, ott a szekér is középen, s körbe a falakon az állomások, ahol nyomot hagyott... az emeleten meg ó, hát megtaláltam Török Szofit, a szobor-szerelmemet, most ide költözött át az emlékcsarnokból, most inkább a Kazinczy család uralja fent a bemutatót, és velük lehet együtt sétálni, miközben a falak meséit hallgatod. Jó hely ez, és szerintem mindig kihagyhatatlan!