Misztikus hely

Ezt a látogatást annakidején előre lebeszéltem, hogy majd jövök. De egyébként éppen a csúcsforgalomban jöttem, pont azután a hétvége után, hogy rengeteg (sokezer) külföldi haszid zsidó ellepte a helyet. Ebbe a zizegő sokadalomba fejest ugrottam Bodrogkeresztúron, roppant érdekes volt, ott amolyan tömegélmény, viszont itt valahogy kifogtam a véletlen szünetet, mert két nap múlva, hogy errejártam éppen nem volt itt senki. Előttem is sokan, meg utánam is sokan, éppen érkeztek az autók. De nekem megadatott a magány, a férfiak bejárója felől jöttem, mert azért mégiscsak férfi lennék én is, és egyszerűen besétáltam Móse Teitelbaum rabbi sírjához. A képeket ha látjátok és érdekelne valakit, nem ez a kupolás kerek a rabbi sírja, az egy étkező, ahol meg is volt terítve szépen kóser eledellel, hanem a lépcsőn felfelé a sátortetős óhel, abban van a nevezett sírja, a feleségéé és még egy Alexander nevű komáromi rabbié is. Teitelbaum Mózes meg a haszidizmus egyik megalapítója volt. A nyughelye, akárcsak más csodarabbiké vagy sima rabbiké, egy postaláda a jelen lét és túlvilág között, a sok összehajtogatott papírra kívánságok, imádságok vannak írva, és azt küldik az 1841-ben meghalt rebe után. Misztikus hely tényleg, akárcsak a híres keresztény kegyhelyeken, elfog valami különös borzongás, én személy szerint nem tudom magamévá tenni ezt a túlvilágba levelezős hitet, de mélyen érdekel, meg az ezt megélő emberek is mélyen érdekelnek. De nem jöttem rá igazán az indítékaikra. Viszont folyamatosan kutatom, hogy miért... amikor eleget szívtam magamba ebből a világból (vagy túlvilágból) akkor kisétáltam, megnéztem a temetőt is tüzetesen és a lépcsőn találkoztam a hölggyel, akivel telefonon is beszéltem korábban, rendkívül kedves volt, és szívesen tájékoztatott mindenről, szóval, úgy éreztem, hogy itt örültek nekem, és nem voltam idegen az ő közegükben.