A JÓ ÉS A RÉMES

Huhh! Nem voltam még ilyen helyzetben, így nem is nagyon tudom, hogyan értékeljem a dolgot. Leírom: Országot átszelő utazásunk közben, az itteni jó véleményeket olvasva, tértünk be a Tulipán Étterembe ebédelni, kicsit szusszanni is. A hangulatos, mondhatni elegáns üvegezett teraszon ültünk le, a kellemes modorú pincér máris hozta a hideg italainkat, és végig nagyon profin szolgált ki bennünket. Az ízletes, szakmailag igényesen, sőt kreativitással elkészített ételek is gyorsan az asztalunkra érkeztek. Az ár-érték arány is rendben volt. Eddig volt hát a JÓ.
Ebéd után, már az épületen kívül jutott eszembe, hogy a még megteendő hosszú autóút előtt jó lenne elmenni a mosdóba. A falon kívülről van is egy iránymutató tábla, hogy merre kell menni a WC-be. Követtem az irányt, és eljutottam az épület másik végébe, ahol, azt hiszem, a büfének nevezett részleg üzemel. Másféle környezet, mint az étterem, de itt még nem fogtam gyanút. Bementem a nőket szolgáló legkisebb helyiségbe. Nem kellett volna! Nagyon nem! Én még vendéglátóipari egységben, még ha az büfé is, nem láttam ilyen mocskot, gusztustalanságot, mint ami itt az ajtón volt. Bár az egész kis helyiség nem volt kulturáltnak nevezhető. Nem is írom le, hogy az ajtó belső oldalán, az általános kosz közepette látható folt keletkezéséről mit gondoltam. De fotón megmutatom. Még ha ez itt nem is az étterem mosdója volt, hanem a büféé, akkor is RÉMES!
A többi az illetékes hatóság és a takarítók dolga. Kellene legyen...