Csalódás

A siófoki Rozmaring vendéglőbe Horvátországból hazafele jövet tértünk be, ez ugye már a félúton túl van, innen Arad kevesebb, mint 4 óra. A Gault Millau honlapjáról dokumentálódtunk, ez a hely a maga 11 pontjával tart ezen a környéken a legelőrébb a jeles kalauz szerint.
Nos, ehhez képest nekünk csalódást okozott.
Az egyszerűen megengedhetetlen, hogy a pincér letesz valamit az asztalra a vendég jól hallhatóan megköszöni, mire a pincér nem mond semmit. Ez itt két ízben is megtörtént, harmadszor már nem mondtam köszönömöt, bár nagyon nehezemre esett a dolog.
Vécé ülőke nincs és a WC-t nem lehet bezárni. A WC felett felirat, hogy a kéztörlő papírt a szemetes kukába kell dobni, s ugyanez a felirat az ajtón is olvasható. Az ajtóra rögzített papírra egy vendég ráírta, hogy így fog majd tenni, ha lesz ülőke s úgy írta magát alá, hogy hm… a dolgát végző (nem ezt a kifejezést használta, hanem a legvulgárisabbat) vendég. Érthetetlen, hogy ezek után, hogy nincs még mindig ülőke (nem hinném, hogy a felirat aznap készült volna) s hogy miért hagyják ott ezt a gusztustalan feliratot.
Az is megér egy megjegyzést, hogy az utánunk jövőket párnával kínálták (nem túl kényelmesek a székeik, az asztalok a legrosszabb variánsúak, kicsik és könnyen felborul rajtuk minden pohár, mivel nem egyenletesek) minket meg nem.
Kommersz söröket tartanak, az étlap elég kopott, az itallapról nem derül ki, hogy mely főzde készíti a pálinkákat. A Cabernet szőlőfajta nevét három variánsban is használják, a megszokott mellett találkozhatunk a Carbenet valamint a Carbernet „írásmóddal” is. Tény hogy az étlapon szerepel az a nehezen értelmezhető mondat, hogy nem vállalnak felelősséget a nyomdahibákért.
Jó pont viszont, hogy az asztalon nem ipari borsliszt-szóró van, hanem borsdaráló, no meg só-daráló. A beltér tetszetős, hangulatos.
Két ételt kértünk, egy frutti di mare pizzát (2400 ft) és egy porchettát (3000). A pizza tésztája olyan volt, mint egy amatőr szakácsnak az első próbálkozása, a toppinggal nem volt gond. A porchettának pedig semmi köze nem volt ehhez a klasszikus toszkán fogáshoz, ha nem lettem volna farkaséhes, visszaküldöm egyből. Hústekercs sertésszűzből némi zöldfűszerrel benne, sütés után felvagdosva - nem porchetta. Sem az olasz, sem az amerikai változat nem készül így (lásd https://en.wikipedia.org/wiki/Porchetta) íze is egészen más. Az árát nem érte meg, annyi biztos. A limonádéban friss, intenzív, vélhetően kerti a menta, frissek a narancs és citromcikkek, viszont maga a lé felejthető.
Mégsem adnék két pontot a hely konyhájára, a saláta jó volt, a sült krumpli kissé szottyadt, de legalább nem mirelit, a kagyló, a rák meg a tintahal friss.
Összességében az élmény alatta marad az átlagnak, a várakozásoknak meg végképp.