A hajókikötőhöz közel, a Sió csatorna mellett. Tavaly 1x sikerült csak betérni, de nem voltak túl 'kedvesek', nem hagyott bennünk mély nyomot. Idén bekerült a Balaton 2014 Gasztronómiai útikalauzba, ami alapján újra betértünk helyekre, így mentünk újra. A hely tipikus retro büfé/halsütő jelleg. Kellemes, hangulatos, nyitott, mégsem tűz be a nap. Jókat lehet benne ücsörögni egy csapolt Dreher mellett. :)
Lehetett kapni keszeget, süllőt, pisztrángot, és hekket. És ha minden igaz, rántott? pontypatkót, és harcsafilét. Továbbá hamburgert, halburgert, és salátákat. Továbbá palacsintát, ami kiváló volt, 150Ft mégis nagyobb a parti büfék 200Ft-saihoz képest. A hasáb a legjobb volt, amit idáig vendéglátóhelyen ettem, de nagyon kevés. Az árak talán legjobbak voltak a környéken. Az egész süllő tényleg páratlan volt, 5ös skálán 7es. Még az állkapcsát is el lehetett volna ropogtatni, úgy meg volt sütve. A macskánk itthon megoldotta helyettünk :). A keszeg 4-es, pisztráng belül mint a vaj, de összességében ettem már jobbat is nem is egyszer. Igaz étteremben. Hekket nem sikerült megkóstolni, mert utolsó alkalommal olyan bunkó, és kioktató volt a tulaj hölgy, hogy a kísérőm azt mondta, hogy többet ide nem jövünk. :( Addig is csak a kedvemért. Tény, hogy ilyen viselkedést szerencsére nem sokat tapasztal az ember. Azt is főleg Siófokon. Megint keserű szájízzel távoztunk. Valószínű, a hozzáállást nem vette figyelembe az a sok értékelés és minősítés a neten, mert ez így meg sem közelíti a legjobbat. A tulaj bácsi többnyire kedves és készséges volt. Az egyik hölgy pattogó, a másikról sütött az életuntság, és hogy a pokolba kívánja a betérő turistákat. A hajában túrkált 5 újjal, könyökölt, szinte feküdt a pulton. Kioktató volt, lekezelő, unott, hirtelen felhördülő. Nem nézett rám, mikor kértem valamit. Sokszor