Járjunk csak tovább...

Na, és akkor sétáljunk tovább, milyen "tételek" vannak még itt Siófokon? Petőfi sétány.. ez aztán nagy falat! azaz elég hosszú. De ha az ember emlegetni akarja, akkor csak neki kell állni végigsétálni... mert most éppen -majdnem -zavartalanul lehet. A hajóállomásnál kezdődik, párhuzamos a parttal, megy a távoli szállodasor felé... A legelején volt a Napfény szálló, úgy emlékszem, és az egész földszintje egy hatalmas, bűvös könyvesbolt volt egykor... de hát ki olvas ma már könyveket? Mindenféle vackeráj kapott itt most helyet. Majd a Kodolányi Főiskola épülete, ami most Gábor Dénes Főiskola, és hát de sokszor tettem a tiszteletemet egykor itt, szóval, ezt is elhagyjuk, aztán jönnek a strandok, büfésorok... A helyi maffiózók, akik a szezon után talán unatkoznak, most azzal szórakoznak, hogy száguldó bömböldét csinálnak az autójukból. A fehér porschés gyerek többször megcsinálta, hogy beállt az út elején lévő parkolóba, babrált kicsit a mobiljával, aztán ablakokat le, ezerrel bömböltetni kezdett valami tuc tuc zenét, dörögve bőgette a motort, csikorgott és kilőtt, és 200-al kavarta az avart végig a Petőfi sétányon, ahol azért néha kocsit toló anyukák, tipegő öregek, szaladgáló gyerekek és kutyák is jártak, de egy lilás Audi szívesen beszállt ebbe a produkcióba és ő is megmutatta... de ezt az antiszociális performance-ot már máskor is láttam ugyanitt, más szereplőkkel. Ez mondjuk ellentmond a ősz csendjének, békéjének, amiről az előbb szóltam. De ezek az emberek is a táj részei, ahogy a beteg platánok is, amik mindenféle kidudorodással, görbülettel, lyukakkal varázsolnak egyedi színt a helynek.