Az utóbbit választom és így visszafelé - a part mellett - találom meg a szállodát. A parkoló nagy, még bőven van hely, ezért árnyékos parkolót keresek, de nem a fenyőfák alatt. Ezzel már megjártam, amikor a lecsöpögött gyantát próbáltam letakarítani az autóról. A recepciót elrejti a füstszínű tükör üveg, de határozottan átvágok rajta és egy hatalmas előtérbe érek. Balra az étterem, jobbra a szobák, a recepció mögött a konferencia terem, ahol már gyülekeznek a kollégák. A bejelentkezéskor eligazítanak, hogy merre találom a szobát, ami tiszta rendezett, rengeteg tárolótérrel, hűtővel, TV-vel, franciaágynak összetolt ágyakkal és terasszal. Kipakolok. Terasz, friss levegő, kilátás a belső udvarra, ami szépen füvesített park. A fürdőszoba jól felszerelt, de a zuhanyzós kádból kiszállni szűk és csúszásveszélyes! Kis séta a délutáni napsütésben. A park gondozott, a saját strandról gyönyörű a kilátás az északi partra. Kezdődik a program. A konferencia terem elegáns. Színpad, hangosítás, kivetítők, minden működik. A szellőzés már kevésbé. /Másnap nyitott ajtóknál dolgozunk mert elfogy a levegő. /
A vacsora svédasztalos, az ételek ízletesek. A kiürült tálakat folyamatosan cserélik. Látszik a nagyüzem, a nagy szálloda, nagy konyha, nagy személyzet. Az esti rendezvény után elnyúlok az ágyon és ki is gurulok a szélére. Reménytelennek látszik a közepén aludni. Csere érett az ágybetét. Hajnalban többször megébredek és eldöntöm, hogy nyitásra lemegyek a welnessbe. Igen, de hogyan és miben? A fél szállodán végig kell menni, hogy a külön recepción átvehessem a fürdőköpenyt és a törölközőt. /Ezt tegnap este kellett volna! /
Más nem lévén fürdőnadrágban és fürdőlepedőmbe takarózva átvágok a szállodán. Még csak ébredezik a szálloda. A wellness részleg is! Köpenyt nem látok, törölközőt se. A személyzet pár perc múlva érkezik. A szaunák még melegszenek, a medence viszont jó. Egy két csobogó működik. 3/4 8-kor beülök a szaunába és ezzel vége. Indulni kell! Visszafelé már kényelmetlen a fürdőruhás, törölközős, papucsos szerelés. Rám mosolyognak a kollégák! Pakolok és kirakodok a kocsiba. Leadnám a szobakulcsot, de hosszú a sor. Még szerencse, mert a reggelihez kérik azonosítóként. A délelőtti szünetben jelentkezem ki. Kapok egy kilépő kártyát a kocsihoz, amire végül nem lesz szükség mert szinte egyszerre ürül ki a hatalmas parkoló. A sorompót nyitva hagyják, a biztonsági őr elveszi a kártyát én pedig elköszönök Siófoktól.
