Minősíthetetlen.

Szomorúan látom be, hogy életem legrosszabb vendéglátós tapasztalatán vagyok túl - élménynek aligha nevezhetném, hiszen az a szó hordoz némi pozitív tartalmat is magával.
Barátainkkal a vár meglátogatása után egy jó ebéd reményében döntöttünk a Vár Étterem mellett. A felszolgálás és a kínálat már az italrendeléskor megbukott, amikor kiderült, hogy ez egy olyan vendéglátóipari egység, ahol nincs almalé. Soha. Alkoholmentes sörrel, iható - nemhogy a tájegységnek megfelelő, kellemes ízű - borral szolgálni nem tudtak. A vizezett rostos narancslére már nem is haragudtam, mosolyogva konstatáltam: kedves tőlük, hogy kérés nélkül lazították.
Az ételek megrendelése viszonylag zökkenőmentesen zajlott, ám mint kiderült, friss salátával nem tudtak szolgálni, kizárólag káposzta és savanyú uborka volt elérhető az étlapon feltüntetett legalább hatféle salátából. Ezen a ponton említeném első körben a kicsit sem szívélyes és illedelmes felszolgálást, amikor minden "Elnézést, kifogytunk, ajánlhatok-e mást helyette?" felvetés nélkül a pincér egyszerűen annyit mond a megrendelni kívánt étel nevének kiejtésekor, hogy: "Nincs."
Miközben ételeink elkészülésére vártunk, a másodrangú pincér szerepében megjelent - vélhetően a konyhán dolgozó - hölgy, aki amint kilépett az étterem teraszára, fennhangon bejelentette az étel nevét, és hozzátette: "Nem tudom, melyik asztalhoz viszem." Természetesen az ember nem vár el mindenütt olyan elektronikus rendszert, amely segíti nyomon követni a rendeléseket, viszont azt hiszem, 2016-ban nem komoly teljesítmény - csupán belső használatra- beszámozni az asztalokat a vendégek kényelme és nyugalmam, valamint a személyzet hatékony működése érdekében.
Ezt követően megérkeztek első körben a rendelt levesek; izgatottan vártuk az igazi húsleves és forró hagymaleves élményt, ám csalódottan kellett konstatálnunk, hogy mindkettő az ízfokozó kocka és a "zacskósleves" ízét idézte meg.
A második fogáshoz ezután már nem fűztük túl nagy elvárásokat - bár reméltünk, farkaséhségünket tompítja majd. A Vár-tálon található hasábburgonya tocsogott az olajban - bár, később kiderült, még ez volt a legehetőbb a felhozatalban. Ugyanis a Cordon-bleu nem volt teljesen átsütve, az olajos panír rózsaszínben tetsző, nyers húsdarabokat rejtett. A baconbe csavart csirkemell legalább jól megsült - szinte lenyelhetetlenül szárazra. A rántott sajtnak nevezett történet a szánalmasan olcsó, minősíthetetlen növényi olajjal készült sajtutánzat ízét hozta a maga nyúlós-rágógumis állagával. Elmondhatom, hogy a tálon található két fej rántott gomba és a - jobb híján - ehető köret volt az, amivel éhségemet tudtam csillapítani. Mindezt 4200 forintért.
A Vár Étteremben tett kalandunk a végéhez közeledett fizetési szándékunk jelzésével. Külön szerettünk volna elszámolni, ezért a pincér egy számológéppel és jegyzettömbjével tért vissza. Tételesen összeadta a fogyasztásunkat, viszont nyugtát nem adott a fizetendő összegről. Mi pedig tételesen, pontosan kifizettük az ételek menüben szereplő árát, és - szívből remélem - egy életre búcsút vettünk egymástól.
A részletes beszámoló a jövőben Sirokra tévedő jóhiszemű embereket hivatott megóvni egy szörnyűséges - gasztronómiainak aligha nevezhető - élménytől; akarom mondani, tapasztalattól. Ha tehetitek, keressetek más helyet, ahol a pénzetekért ehető ételt és kedves kiszolgálást kaptok.