Lutri az evés egy lottózóban

Nos, hogy van ez az étterem, azt tudtam persze, kalandozások, mászkálások közben azért valahol csak kell enni, szóval már előre be volt tervezve, hogy ha máshol nem, akkor itt. Valami olyasmit mondott a hölgy tizenvalahány falut látnak el, mert a többiben nincs hol enni, hát akkor Söjtörön van, ez az. Lottózó, kocsma, étterem, minden egyben. Az ilyen helyek általában taglalódnak, a kocsmarészen a helyiek rombolják a májukat, az étteremrészen meg a bebotló idegenek ehetnek, sokszor találkoztam már ezzel a felosztással. Úgy ültünk, hogy a kocsmarészre, lottózóra nézzünk, hogy ne érezzük magunkat antiszociálisnak. Nejem pizzát rendelt, én meg valami jelentős méretű bécsi szeletet, de azzal együtt, hogy mi voltunk itt egyedül evő vendégek, megrendítően sokat kellett várni. Talán éppen ellátta a konyha közben a tizenvalahány falut. A hölgy, aki a hátán vitte a vendégteret, egyébként tényleg kedves volt és együttműködő. Úgy tűnik, mindenféle vendéghez rugalmasan alkalmazkodott. Az egyik részeg fazon folyamatosan elővarázsolt valami blankettát, és azt mutogatta neki, hogy ez nem nyert, meg ez sem nyert? Bejött egy végtelenül lepusztult pár pici, karonülő gyerekkel, a csöppség hol az egyiknél volt, hol a másiknál, attól függően, hogy éppen melyik ivott. Hát telik-múlik a családi élet, így él dolgos népünk a végeken, így eszünk-iszunk mostanában arrafelé. De egész jót lehet itt enni, azért ezt ne feledd el.