Kellemetlen emlék

A Sport bisztróba mentünk volna, térkép alapján, talán valamit enni... nagyon sikertelenül. Aztán ott árválkodott a sáros, vizes parkoló szélén ez a cukrászda, gondoltam, csak van benne élő ember ezen a posztapokaliptikus tájon, volt is, egy hölgy, a nagyon siralmas benyomást keltő pult felett, és el is küldött valami gumiszervízbe enni. Amit meg is találtunk és ezért még nem haragudnék a cukrászdára egyáltalán. De másnap megint arra jártam, nyomorúságos esti esős sötétben, világított valami OPEN vagy NYITVA, és meg alig láttam az álmosságtól, életmentő lett volna egy kávé, hát itt a hely. Bementem, egy férfi állt a pultban, és még vagy ketten valahol hátul, és mindenki olyan megdöbbenten nézett rám, hogy ijedten az arcomhoz kaptam, hogy vérzek, vagy taknyos vagyok, vagy oszlom a leprától, vagy mi?? Hitetlenkedve kérdezték, hogy mit keresek itt? Hát - mondom - cukrászda, ki van írva, hogy nyitva és kávét, bizony, Erre a pasi megvetően mutatott a kávégépre, hogy az már régen kihűlt. Véletlenül volt nyitva az ajtó. De hát 17 óráig nyitva vannak, nem? És még csak fél öt van! Nem, nincs itt semmi, mondta szombaton délután a "vendéglátó". Így hát dühöngve eljöttem és láttam, hogy azonnal le is oltódik bent és kint a villany is. Elfogadhatatlan magatartás.