Mert imádom

Ez a szobor annyi minden, hogy egyszerűen odavagyok érte. Már régen is odavoltam, de újra elmegyek és megnézem. Valami tökéletes helyen áll egy tökéletes emberpár. Vagy leendő emberpár. Egy másik korból. A sváb nő, aki megy vagy menne a templomba, kezében van a Biblia, meg a rózsafüzér a feszülettel, a férfi aki mögé, mellélép, kér, vagy remél, minden vágy, sóvárgás ott van az arcán, de ez nem valami parázna vágyakozás a nőért, hanem valami (reménytelen?) igazszerelem. A testbeszédben benne van a szokatlan kín, a várakozás minden fájdalma. Illem és élet, talán szokások és elvárások együtt, azaz hagyomány. A megfeszült szomorúság a férfi arcán, ami bármelyik pillanatban kitörő boldogságba, vagy sötét keserűségbe folytatódhat. Talán megbocsátást kér. Talán felöntött a garatra, rosszfát tett a tűzre, talán most vezekelnie kell. Itt a templom előtt talán most éppen minden rosszabbra vagy jobbra fordul. Reménykedjünk vele együtt mi is.