Royal Bisztró – Széchenyi Étterem és Kávézó Sopron

Kicsit szállodás a hangulat, de semmi vészes :D Voltunk itt korábban, akkor nem volt túl jó, ahhoz képest nagyon nagy az előrelépés.

századi hangulat, a legszebb rész a Fehér Terem, ahol egy alkalommal vacsoráztunk. Van egy 150 éves mészkő borospincéjük is, de oda nem sikerült lejutni. Az ételek szerintem nem különlegesek, a konyha színvonalát átlagosnak mondanám, bár az étlap is fazonírozásra került. Azt mondanám, összességében egy kicsit unalmasan, fantáziátlanul főznek, de ehető volt minden. A klasszikus, magyaros fogások mellé lazább, modern fogások is bekerültek, pl. mentás zöldborsókrémleves, bivalymozzarella, mentás-lime-os panna cotta. Árak tekintetében középkategóriás, desszertek 800-1000 Ft körül, főételek 2-4000 Ft magasságában. A kávé nem volt főnyeremény. Italok terén a "szokásos" Soproni család mellett néhány kézműves sört is tartank, Soproni IPÁ-t csatolnak (Óvatos Duhaj), egy pohár 600 Ft, valamint többféle Zirci Apátsági van üvegesben és feltűnt egy helyinek írt KROIS néven (990 Ft), sosem hallottam még róluk, két srác nevéhez köthető Fertőrákoson. A felszolgálók között sok a tanuló vagy új munkaerő, akik bár igyekeznek, de tapasztalatlanok.

. . ) - na, amit nekünk kihoztak, az egy meleg feketekávé volt tejszínhabbal. Elég nagy szégyen, hogy egy ilyen egyszerű italt nem képesek rendesen elkészíteni egy 4*-os szálloda kávézójában. Csak azért nem küldtük vissza, mert indult a buszunk - pedig legszívesebben nem is fizettük volna ki a csaknem 1000 forintot a felszolgált löttyért.

Az, hogy a lucskos káposzta is hideg volt hagyján, a tetejére apró kockára vágott csülökbőr darabkák. . . , összesen 14 kockácska, hagyján de hogy a szakács nem látta a tányér közepén éktelenkedő egész, gusztustalan főtt fokhagymát,. . . hát ahhoz minimum látássérültnek kell lenni, vagy rosszindulatú amatőrnek. Na és akkor a másik főétel: rakott karfiol. Ez az étel itt szó szerint értelmezendő, vagyis a karfiolt a fedőleveleikkel együtt (! ) szecskázták az ételbe, de a zöld levelek többsége ügyes volt, mert megúszta az aprítást, így egészbe került a "rakásba" ! Végül, de nem utolsó sorban jött a "c" menü: bazsalikomos pulykamell csőbe-sütve, főtt-sült burgonyával. . . Nos a hús rendben volt (leszámítva, hogy hidegen hozták ki- lehet, hogy hideg sültnek szánták? ) na, de a burgonya ! az már valami volt! ! ! Hogy ezt hogy sikerült főzés és sütés után is ilyen gumis, kemény ehetetlen csúzli lövedékké edzeni, örök titok marad ! Az már csak vidított a kedvünkön, hogy amikor sót kértem, a megszólított pincér (hölgy) alig negyed óra múlva, valószínű a hosszú idő eltelte miatt, elfelejtette, hogy ki kérte a sót, hát kedvesen odavitte a tőlünk kicsit messzebb lévő asztalhoz :-) ! Így maradt a "B"-terv, megkértem egy ifjú titánt, hogy mielőtt teljesen befejezzük az ebédet, érjen vissza egy kis sóval. Sikerült! Hát kérem! Én tudomásul veszem, hogy 1000 Ft körüli áron nem lehet nagy lakomát "rittyenteni"! . . . na,de azért talán ennél még csodák nélkül is többet, de leginkább ehetőbbet lehet produkálni! Az pedig hab a tortán ( azt nem ettünk! :-) ) hogy ez a vendéglátó egység a város vendéglátó szakképzőjének gyakorlati oktató helye! Bravó ! ! ! !

Hipp-hopp már hozta is a fiatalember a terítéket: négy evőeszközt, szalvétát - valamint egy poharat a szomszéd asztalról. A terítő jól láthatóan koszos, ételmaradékos volt, az asztal körül is felfedezhetőek voltak a rizsszemek. Puff. Egy legenda vált köddé. Hisz az olvasók láthatják, hogy csupa ötös értékelést adtak az előttem szólók, és nem gondolom, hogy túl nagy igény lenne egy tiszta terítő egy ilyen helyen. Rendeltünk ételt, italt. Az utánunk érkezők és rendelők előbb kapták a levest, újabb mínusz. Gyümölcslevest ettünk, ami gazdagon volt gyümölccsel és nagyon finom volt, valahogy olyan joghurtos érzés volt. A főételről vegyes benyomások alakultak ki. A csirkehúsos rizi-bizi, rizottó valamilyen fantázianéven csak nyomokban tartalmazott húst, és úgy tűnt egy adagot osztottak ketté. Mindenképp ellentéte volt a rántott sajtnak, melyet egyikünk sem tudott elfogyasztani. Ízre mindkettő jó volt. Ennyit a mai étkezésről - csalódás.

És csodák csodája: a krumpli nem csirízben úszott, mint a menzákon, hanem nagyon kellemes, tejszínes szaftja volt. De lefotóztam - ez magáért beszél. Társam főételnek rablóhúst kért mazsolás rizzsel. A fiatal kiszolgálók figyelmesek és szolgálatkészek. Nincsenek sokan és gyors a kiszolgálás. Jó volt!

Ennek megfelelő a berendezés is: új és régi bútorok melegséget, eleganciát árasztanak. Az emeleti galéria és az Európa-terem pedig a látogatók kulturális éhségét is csillapítja. Nyitva áll még a csupán kévéra betérő előtt is.