Továbbra is Sopron legjobb étterme

A borlap impozáns, harminc minőségi magyar bort kínálnak decire, mai viszonyok között kedvezőnek mondható áron, ezek fele soproni tétel. Palackban kétszer ennyit tartanak, ezek között megjelenik néhány import nedű is. A saját címkés kékfrankosukat a Weninger pincészet készíti. A töményitalok között a pálinkák meg egy single malt whisky képviseli a prémium szegmenst.
A sörök zöme nagyipari, de van egy kézműves sörük is, a Szentkői főzde Müncheni Hellese. Bevallom, első ízben találkoztam e főzde valamely termékével, hallani sem hallottam a főzdéről. Rokonszenves, hogy az itallap megemlíti a komplexum reszortfelelőseit, megtudhatjuk, hogy a séf Erhardt Zoltán, helyettese Kormos Richárd, a vendéglátási igazgató Major Zsolt, a desszertekért Radics Babett felel, az üzletvezető Kocsis Dávid, a sommelier pedig Horváth Barnabás.
Előételem minőségi, friss alapanyagból készült, sajtkrémes, lazackaviáros toppinggal tálalt lazactatár volt. Az ízesítés lehetett volna bátrabb, de így is megelégedésemre szolgált a fogás, különösen miután üdítettem egy kevés citrommal s adtam hozzá még némi sót és borst. Borsdarálót kérnem kellett, az asztalon dizájnra is menzába illő borslisztszóró volt, mellette ugyanolyan sószóró, rizsszemekkel. Őszintén szólva, azt hittem, hogy rosszul látok, de bizony ez nem volt érzéki csalódás. A sóhoz összetapadást gátló rizsszemeket adni elterjedt lifehack, ahogy a mai fiatalok mondják, de első osztályú étteremben disszonáns, ezen szinten elvárható a só- és borsdaráló. De hát nagyobb baj ne legyen!
Kértem egy céklabetéttel, mikrozöldekkel kínált selymes csicsókakrémlevest is, ami ízletesnek bizonyult. Somlói galuskával zártam ebédemet, mely szépen hozta az eredeti ízharmóniákat, állagra is megnyerő volt, külön értékeltem a tetejére szórt diós grillázst.
A következtetés egyértelmű: az Erhardt étterem tartja a színvonalat, ma is a város legjobb étterme.