Felemás fehér

Furán kezdődött ez is… megnézem Sopronban az ittjartam.hu-n, hogy melyik a legjobb étterem, és lám, lám, az Aranyfácán! Hát akkor menjünk oda… cím beír, telefonos alkalmazás háromszor visszavezérelt ugyanoda, egy, az állomás előtt háztömb körül kellett kerengeni, ahol ráadásul útépítés is volt, szóval, a dühöngésig elátkoztam az elektronikát. Sebaj, kikapcsoljuk, van nekünk régivágású GPS-ünk, na majd az! Bementem a városba, bekapcsoltam. És ugyanoda vitt az is, az állomásnál kerengőbe!!! Némi hajtépés után eldöntöttük, hogy ok, akkor legyen a második, a Fehér Rózsa!! Cím beír és némi kanyargás után meg is találtuk. Sopronban sok helyen kell parkolásért sokat fizetni, itt is. De legalább viszonylag árnyékban állt a kocsi. Az étteremtől csak picit voltam elragadtatva, annyira nem tetszett, a nagy teraszon talán valami nénik tartottak arany- vagy gyémántosztálytalálkozót, de eléggé hangosan próbáltak egymással kommunikálni. Mögöttünk valami feketetrikós suttyók szerepeltek, de ők hamar el is mentek. A pincér sem túl barátságos, sem elutasító nem volt, tette a dolgát. Mindig más jött oda az asztalunkhoz, láthatóan rutintalan fiatalok. Kimentem a mosdóba, hát az szuper, csillog-villog, nagyon tiszta, nagyon automatizált, a csap a szárító is egyben, de még alternatív megoldások is vannak. A terasz mellett meg fehér rózsák is vannak, valóban, az a névadó. Húslevesem májgaluskával jó ötlet volt, utána szarvast kértem vadasan, nejem pedig mézes-chilis csirkemellfilét. Mindebből a mangós limonádé volt legjobb, tényleg az a legemlékezetesebb ízélmény. A szarvashoz feladott gombócok például felemás származásúak voltak, volt közöttük nagyon puha és nagyon kemény is egyaránt. Egyébként viszonylag bőséges adag volt. Feleségemnek egyáltalán nem ízlett az övé. Ő nem evett levest sem. A mindezért kifizetett 9000 forint valahogy nem egészen volt szinkronban a színvonallal. De nem bántam meg, ez is egy tapasztalat volt, istenem, hát azért él az ember, hogy minél több helyről gyűjtsön be ismereteket.