Mint ahogyan teszi ezt, a közeli szanatórium sok-sok vendége. Különben is, itt a kíváncsiság úgysem hagyja az embert egy helyben üldögélni, így aztán aki étkezni jön,(ha csak nem törzsvendég) az nagy valószínűséggel a minimum 30, de inkább 50 éves (és folyamatosan újuló)retro relikviákkal teli előtérben nosztalgiázva tátja a száját, míg rendelését elkészítik. Az elrendezésért,(ami vélhetően arra irányul, hogy a tárgyakat közelről szemügyre vevő kíváncsi, vagy épp nosztalgiázásra vágyó vendégek ne zavarják az étkező társaikat) pedig külön gratula az üzemeltetőnek! )
A kiszolgálás udvarias, gyors, és mindemellett szintén retro! Ugyanis még a bennem megszólaló kisördög sem hozta zavarba a személyzetet. ((Gondoltam, ha már retrónak meri hirdetni magát a hely, hát akkor én meg (bár az étlapon nincs)de bátorkodom egy kolbászos paprikáskrumplit, hordóskáposztával kérni. Mint ahogyan azt, a 60-70-es években, bárhol megtehette az ember. ))
Nos, a pincér szemrebbenés nélkül vette fel a rendelést, a
kért étel, pedig negyed órán belül, az orrom előtt gőzölgött. Melynek illata, pontosan passzolt a várt ízhez. (Még a hordós káposztáé is! ) Rökönyödött kérdésemre, miszerint ezt hogy csinálták, a válasz annyi volt, hogy erről talán kérdezzem a konyhában boszorkánykodó Mamit! Ám ez akkor elmaradt, mert közben felcsendült tinikorom egyik nagy slágere, mégpedig nem a már említett lemezjátszó révén, hanem élőzenében! Amit követett szép sorban a többi. Vagyis újabb retro szolgáltatás! Összességében: Aki nem fényűzésre, hanem valóban nosztalgiára vágyik, (és nem akad ki attól, hogy a "retro" -fogalma, biz'a de kell, hogy magában hordozza a múlttal kapcsolatban, még a tiltott emlékeket is) annak a Kiskakukkot szívből ajánlom felfedezésre. Olyannyira, hogy bár alföldi vagyok, de Sopron szlogenjét, miszerint "Jó ide eljönni", bátran adoptálom a Kiskakukkra is. Lévén a kapott feeling: Retro a köbön.
